Klasszikus

Történelem zongorára

2003.11.26. 00:00
Ajánlom
Grúziában született, ugyanazon a napon, mint Kocsis Zoltán. Alexander Toradze ma a világban talán a leghíresebb Prokofjev-előadó. A húsz éve Amerikában élő zongorista a Nemzeti Filharmonikusok meghívására jött Budapestre. Az interjúra a hotelszobában került sor, de várni kellett. A tévét nézte, a grúziai eseményeket követte.

- Örül, hogy nincs ott?

– Ott kellene lennem.

- De miért? Ön zongorista, nem forradalmár.

– Ilyenkor nem számít, mi az ember foglalkozása. Nem úgy értem, hogy nekem kellett volna elfoglalni a parlamentet. Ha a biztonság a legfontosabb, akkor jobb itt lenni. De ha grúznak tartom magam, a grúz valóság most ott van, és nem itt. Nem én hiányzom onnét. Ők hiányoznak nekem.

- Maradtak rokonai Grúziában?

– Anyám filmszínésznő, úgy hívják Liana Aszadiani. Ne szégyellje, ha nem hallotta a nevét, régen visszavonult, de tizenhárom éves kora óta állt a kamerák előtt, és legalább harminc filmben volt főszereplő. Most hetvenkilenc éves, de a napokban ő is kiment tüntetni. Kérdeztem tőle telefonon, hogy nem félt? Azt mondja, dehogyis, úgy fogadták őt, mint egy királynőt.

- De ő sem szereti Sevardnadzét.

– Személyesen a mi családunk csak a legjobbakat mondhatja róla. Mikor én 1982-ben egy koncertturné után kint maradtam Spanyolországban, nagy árat fizettünk érte. Apám zeneszerző volt, a tbiliszi konzervatórium tanára, nagyon népszerű, mert filmdalokat is komponált. Ennek ellenére, amikor én kint maradtam, a KGB behívatta, kihallgatták, aztán hazaengedték, de három nap múlva meghalt. Úgyhogy apám haláláért a felelősséget én viszem a vállamon. De akármilyen népszerű volt az apám, senki nem ment el a virrasztásra. Grúziában az a szokás, hogy a temetés előtt virrasztunk a halottaink mellett.

- Nyilván féltek az emberek.

– Érthető okokból. De a második napon Sevardnadze is tiszteletét tette apámnál, és attól kezdve özönlöttek az emberek. Legközelebb 1988-ban segített Sevardnadze nekünk. Akkor már ő volt a külügyminiszter, és elintézte, hogy anyám meglátogathasson engem Amerikában. Ez volt az első eset, hogy egy disszidenst meglátogathattak hivatalosan a rokonai. Szóval én csak hálával gondolhatok rá, de hát a politika nem személyes ügy.

- Miért hagyta el Grúziát?

– Én nem Grúziát hagytam ott, hanem a Szovjetuniót. Nem lehetett élni, megmaradni, nem lehetett bírni a bezártságot. Nem engedtek ki időben a hangversenyekre, pedig akkor már rengeteg meghívásom volt nyugatra. Aztán jött Afganisztán, attól kezdve már Csehszlovákiában sem volt szabad föllépni. Közben meg lekötött koncertjeim voltak Amerikában. Ültem otthon, és vártam a csodát. Aztán, amikor lehetőség nyílt rá, menekültem.

- És ön lett Amerikában a Prokofjev-specialista. Nem bántja a skatulya?

– Nem zavar. Fölvettük az öszszes zongoraversenyt Valerij Gergievvel, és nincs értelme szerénykedni: tényleg jó lett a lemez. Egyszerűen azért, mert annyit játszottuk a darabokat éveken, évtizedeken át, hogy kialakult bennünk a végleges interpretáció. Lehet, hogy tetszik, lehet hogy nem, de ez nem hamburger. Dolgoztunk rajta eleget.

- Hányszor játszotta például a 3. zongoraversenyt? Százszor?

– Sokkal többször.

- Most viszont olyan karmesterrel játssza, aki maga is zongorista. Nem rossz érzés?

– Az igazat megvallva: nem nagyon kellemes. De Kocsis Zoltán nem nehezíti meg a helyzetet. Egyszer viszont játszottam Vladimir Ashkenazyval. Szerencsére az volt az utolsó alkalom. Nem mintha ő tehetett volna valamiről. De ez húsz éve volt, én is bizonyítani akartam, egyrészt a londoni közönség előtt, másrészt Ashkenazynál, mert ugyanannál a tanárnál tanultunk. Rettenetes volt. A zongorista karmester előtt valahogy túlságosan tudatossá válik a játékunk, és nem szeretem ezt az érzést.

- Igaz, hogy egyre kevesebb a klasszikus zenében a nagy személyiség?

– Nem is vitás. Alig akad ma zongorista, akinek végig lehet ülni egy szólóestjét. Sok oka van ennek, de a legfontosabb, hogy nem készülnek új művek. A régi darabokat pedig már csak újraértelmezni lehet, nem értelmezni. Hogyan versenyezhetnénk így a nagy előadókkal? Mindig csak a nyomukban kullogunk. Pedig a zongorában még rengeteg kihasználatlan lehetőség van. Nem baj, mindig voltak a zene történetében szakadékok. Most is egy ilyennek a mélyén vagyunk. Majd jön valaki, és hidat ver.

- De a szakadékban is tanít, növendékei vannak.

– Az csoda. Először is azért, mert alaposabban foglalkozhatok a művekkel, de mégsem kell megtanulnom azokat. Másrészt a növendékeimmel maratoni koncerteket adunk, eljátsszuk mondjuk az összes Szkrjabin-, Prokofjev-, Rachmaninov- vagy Stravinsky-darabot. A legnevesebb fesztiválokon lépünk föl, és játszunk négy vagy hat órán át. Ki bírná azt ki, ha végig ugyanaz a zongorista lenne? Így viszont a közönség jön, és ott is marad. Nem csak Németországban, ahol ezt el is várja az ember, de mindenütt. Bochumban volt egy koncertünk, ahol volt ezer ülőhely és rengeteg állóhely. Buszok hozták a közönséget, az állóhelyeken váltották egymást az emberek. A végén kiderült, hogy nyolcezer ember hallgatta Prokofjev összes szonátáját.

- Mégis van jövője a zongorázásnak.

– Hát nem ezt magyarázom?

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Angyallal a vállán – Hajduk Károly a Kult50-ben

Hisz benne Hajduk Károly, hogy a színész, amikor valami igazán lényegit érez meg szerepében, akkortól az a nehezen megmagyarázható „valami” kisangyalként ül a vállán, és játéka minden egyes pillanatában a fülébe sugdos. Hajduk Károly alakítását látva, minden bizonnyal ezt a segítséget is megkapta, amikor az Akik maradtak című, számtalan rangos elismerést begyűjtő film főszerepét forgatta.
Vizuál

Átadták a legjobb magyar filmelőzetesnek járó díjakat

Az idei Arany Blende a zsűri szavazatai szerint A létezés eufóriája-trailerhez került, míg a közönségdíj az Apró mesék előzeteséé lett. Mutatjuk a nyertes videókat!
Klasszikus

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.
Vizuál

Akár telefonról is bejárhatóak a Nyitott Műhelyek az idei Budapest Design Weeken

Online cukorvirág-készítés, környezettudatos esőkabát előállítás, vicces kerámiák vagy kézműves cipők műhelytitkai. Az idei Design Hét félig a netre költözött, így a nyitott műhelyekbe akár otthonról is bepillanthatunk! Mutatjuk, hogyan!
Színház

Kiosztották a MOST FESZT díjait

A legjobb monodrámát, stúdiószínházi előadást és a legjobb alakítást ismerte el a zsűri, de a közönségzsűri is osztott ki díjat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kocsis Zoltán Emlékházat hoznak létre Budafokon

A 2016-ban elhunyt zongoraművész-karmester egykori lakóhelyén, a XXII. kerületben jön létre az emlékház több mint félmilliárd forintból.
Klasszikus hír

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.
Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.