A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének Elnöksége és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöksége tegnap közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe, melyben tiltakoznak Fischer Ivánnak, a Budapesti Fesztiválzenekar vezető karnagyának a The New York Times január 12-i számában megjelent, a magyar zenekarokat is érintő interjújában elhangzottak miatt. Fischer Iván ebben többek közt a következőket állítja: „Mi még mindig kevesebbet kapunk, mint a kommunista rendszertől örökölt régi intézmények – mondja Fischer –, de ez nem baj. (A New York-iak maguk is megítélhetik a különbségek egy részét február 2-án, amikor Kocsis vezényli az egyik ilyen zenekart, a Magyar Nemzeti Filharmonikusokat az Avery Fisher Hallban.) A Fesztiválzenekar egy nonprofit alapítványhoz tartozik, ami Kelet-Európában ismeretlen dolog...”

A Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének Elnöksége és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete elnökségének közleményét a továbbiakban szó szerint közöljük:

„Tragikomikus csúsztatás: A Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar jogelődje 1923-ban jött létre; vajon ezért a kommunista rendszertől örökölt intézmények közé sorolható? F. I. New Yorkban otromba módon kommunistázik egy olyan zenekar vezetőjeként, amely húsz éve aligha jöhetett volna létre az akkori – úgy emlékszünk – kommunista hatalom támogatása nélkül.

Lehet, hogy Kelet-Európában – hiszen F. I. csak tudja – a nonprofit alapítvány a komolyzenei szférában ismeretlen formáció, de nálunk, Közép-Európában, Magyarországon nem az. Számos alapítványként működő zenekar létezik, úgy, mint például a MÁV Szimfonikus Zenekar és a Matáv Szimfonikus Zenekar.

F. I. kevesli a kapott támogatásokat, miért is ne tenné? Véleményünk szerint évek óta aránytalanul magas támogatásban részesül közpénzekből, mind működési, mind projekttámogatási formákban azokhoz a zenekarokhoz képest, amelyek közel kétszer nagyobb állandó létszámmal, évi 12 hónapig foglalkoztatják muzsikusaikat. Így például ebben az évben is legalább 600 millió forint jut Fischer Iván zenekarának, amely – nem utolsósorban e közpénzek jóvoltából – többszörös órabért fizet a többi első osztályú magyar muzsikusokat foglalkoztató zenekarhoz képest. Vajon ezt F. I. valaha is felelősen elemezte?

Véleményünk szerint F. I. folyamatosan és módszeresen tör évek óta művésztársai vesztére a magyar zenekarok megszüntetését követelve, azok rossz hírét keltve. A fenti sorokkal – úgy tűnik – elérkezett az évek óta folytatott ádáz küzdelmének morális mélypontjára.

Azzal, hogy F. I. a versenytársak és produkcióik előzetes, távollétükben történő ócsárlására használta fel a New York Times nyilvánosságát, Magyarország jó hírnevét veszélyeztető kijelentést tett, ami véleményünk szerint csak a társadalom erkölcsileg legmélyebb szintjén képzelhető el!

A magyar szimfonikus zenekarok képviseletében mélységesen elítéljük az ilyen és az ehhez hasonló megnyilatkozásokat, különösen Fischer Ivántól, aki felkészültségét, tudását, karrierjét példátlan támogatottságát, és jelenlegi zenekarát elsősorban ennek az országnak köszönheti! Felszólítjuk, hogy a továbbiakban szüntesse be a hazai és külhoni médiumokban és fórumokon a magyar zenekarok és azok vezetőinek lejáratását, valamint tartózkodjon a hazánk lejáratására is alkalmas kijelentésektől!”

A közleménnyel kapcsolatban megkerestük Fischer Ivánt is, aki tegnap este a New York-i Carnegie Hallban adott koncertet a Fesztiválzenekarral. Mint mondta: – Nem szeretnék az engem ért kritika hangnemében válaszolni. Az idézett mondat arra utalt, hogy a Fesztiválzenekart végre megsegítette a magyar állam, s bár támogatásunk így is csak mintegy fele a Nemzeti Filharmonikusok támogatásának, a segítségért mégis nagyon hálásak vagyunk. A szubvenció aránytalanságának okairól igen gyakran kérdeznek külföldi újságírók. Egyébként a Fesztiválzenekar a rendszerváltás előtt egyetlen fillér állami támogatást sem kapott.