Néhány napja kapott hideget és meleget is az a cikk, amely Beethoven legrosszabb műveit vette sorra. A listán szerepelt a Für Elise is. Nem mintha kifejezetten rossz darab lenne: egyszerűen túljátszott, túl sok helyen hallottuk már. Ha felcsendül a váltakozó E és Disz hang, rögtön eszünkbe jutnak a kapucsengők, mobilcsengőhangok és zeneiskolai növendékhangversenyek.
A zeneszerzői kánonokról és művekről azonban érdemes rugalmasan gondolkodni, ezért örömmel láttam, hogy a New York Times ma reggeli számában
Igor Levit zongoraművész védelmébe veszi a jól ismert bagatellt, és elmondja, ő miért tartja értékesnek a klasszikus zene legismertebb darabját.
„A darabot nem lehet hallani a koncertteremben” – mondja Levit. – „Bizonyos értelemben lehetetlen eljátszani, ami bizony nagy kár.” Amikor a zongoraművész ráadásként mégis megpróbálta, a közönség egy része zavartan, kuncogva vagy a szemét forgatva fogadta.
De miért érdekes és értékes mégis a Für Elise? Ha választ kapunk a kérdésre, egyben azt is megválaszoljuk, miért nyerte el kétélű fegyvert jelentő népszerűségét.
Az első öt hang – az E és a Disz váltakozása – még nem árulja el, milyen hangnemben vagyunk. Van itt egyfajta rejtélyesség: a zene bármerre elindulhat. Aztán belép a bal kéz egy a-moll, majd egy E-dúr akkorddal, és „megjelenik az »Egyszer volt, hol nem volt« érzése…” Levit szerint az első egy perc a tér építéséről szól.
Für Elise 1. ábra: a nyitótéma (Fotó/Forrás: Fidelio)
Amikor a Beethoven oktávokat váltogat az E hanggal, teret biztosít a hamarosan felbukkanó első dallamnak, amely az emberi hang számára is énekelhető (a fenti felvételen 1:08-tól).
Ez az F-dúr rész kevésbé szokatlan felrakás: a jobb kézben a dallam, a bal kéz kísér. A témát pedig a darab legnehezebben játszható négy üteme zárja (2. ábra, kiemelve).
Fül Elise 2. ábra (Fotó/Forrás: Fidelio)
Újra a nyitótémát halljuk, majd megváltozik a hangulat: viharos közjáték következik, a jobb kéz hangzatokból rajzol ki témát, miközben a bal kéz tizenhatodokkal támaszt kisebb vihart. „Igen drámai - mondja Levit. - „És rögtön hangos lesz a pedál használata miatt, egyszerűen a zongora akusztikájából következően.” Aztán a jobb kéz szólamában a tizenhatodok három oktávot járnak be – mintha szellő fújná őket. Beethoven pianissimót ír elő (3. ábra, kiemelés).
Für Elise 3. ábra (Fotó/Forrás: Fidelio)
Ezután visszatér a nyitótéma. Nem grandiózusan, hanem éppolyan rejtelmesen, ahogy korábban. „Nagyon megindító” – mondja Levit. – „Azt mondja: »Így történt, így szól a történet.«” A végén egy egyszerű A hang zárja a művet. „Mint amikor becsukódik egy könyv.”
hírlevél
