1. A világhírű helyszín
A milánói Teatro alla Scala a világ egyik leghíresebb operaháza. Az elmúlt 200 évben a legnevesebb énekesek léptek fel a színpadán. Az operaházat 1778. augusztus 3-án adták át. Az építést Mária Terézia rendelte el. Az uralkodó az 1776. február 25-én egy tűzvészben elpusztuló Nuovo Regio Ducal Teatro alla Scala helyett kívánt új színházat emelni. Az építés költségeit a korábbi színház páholytulajdonosai fedezték, akik ezért cserébe résztulajdont szereztek a földterületen, az egykor itt álló Santa Maria alla Scala templom birtokán, és az újonnan épülő színházban is biztosítottak számukra páholyt. A háromezer főre tervezett új épületbe természetesen új páholyokat is eladtak, hogy azok árát is beforgassák az építésbe. A páholyokat tulajdonosaik a saját ízlésük szerint gazdagon kidekoráltatták, elkápráztatva a közönség tagjait.
2. A szent lépcsősor
A "scala" szó lépcsőt jelent. Az operaház a Santa Maria della Scala - Szűz Mária a lépcsőn - nevű templom helyén áll. A hagyomány szerint a templom arról a csodáról kapta a nevét, amikor a lépcsősor lábához helyezett Szűz Mária szoborhoz imádkozott egy édesanya, ezzel meggyógyítva beteg kisgyermekét. Az 1381-ben épült gótikus templomot 1776-ban bontották le, hogy helyére megépítsék a mostani Scalát.
3. Salieri 226 évente
A megnyitó napján, 1778. augusztus 3-án Salieri L'Europa riconosciuta című művével avatták fel a frissen átadott operaházat. Mozart legendás ellenlábasának darabját azonban nem koptatta el az intézmény, legközelebb a 2001-ben kezdődő, hároméves renoválás befejezésének tiszteletére tűzték műsorra. 2004. decemberében ezzel a Riccardo Muti vezénylete darabbal nyitott meg a Scala.
4. Paganini bemutatkozása
A Scala színpada nemcsak opera és balett előadásoknak adott otthont. A híres hegedűvirtuóz, Paganini 1813 novemberében adott koncertet az operaházban. A közönség örjöngő lelkesedéssel fogadta a boszorkányos ügyességű ifjút. Játékáról elismerően írt a Leipziger Musikalische Zeitung című tekintélyes zenei szaklap is. A már korábban is sokat koncertező és helyi szinten viszonylag ismert zenészt a zajos siker egy csapásra széles körben híressé tette, nem mellesleg pedig olyan ismerősökre tett szert, mint Rossini.
5. A frusztrált látogató
Arról, hogy az opera mennyire más volt a XVIII-XIX. században, már korábban beszámoltunk. Ezek alapján a mai operarajongóknak igazi kínszenvedés lenne egy korabeli előadás, de az akkori Scala nézőterén uralkodó viszonyok frusztrálóak lehettek a kortársaknak is, főleg egy komoly operarajongónak, amilyen Mary Shelley volt. A Frankeinstein szerzője kénytelen volt rájönni, hogy az olasz típusú műélvezet távol áll a habitusától. "A Scala nemcsak társalgójául szolgál az egész milánói társaságnak, de mindenféle üzletelésnek is helyt ad a lókereskedéstől a tőzsdéig, melyek között a dallamból mindössze távoli és rövid töredékeket kaphat el a néző" - foglalta össze nem épp kedvező tapasztalatait.
Kapcsolódó
Az opera régen hatalmas buli volt, ma meg csak ülünk a sötétben
Az opera fénykorának közönsége evett, ivott és beszélgetett Verdi operái alatt, mégis tudta, mikor kell ünnepelni egy új művet, és mikor kell színpadra kérni a szerzőt. Hogyan zajlott egy operaelőadás egykor, és hogyan zajlik ma?
6. A Norma premierje
Vincenzo Bellini operája, a Norma is a Scala színpadán mutatkozott be 1831. december 26-án. A zeneszerzőnek ez már a harmadik bemutatója volt az operaházban. 1827-ben a Scalában került színre Bellini A kalóz (Il pirata) című operája - szövegkönyvírójával, Felice Romanival ezzel kezdődött az együttműködés -, a külföldön is sikeres darabban talált rá saját stílusára. Az egyre népszerűbb és keresettebb zeneszerzőnek néha a kudarcot is meg kellett éreznie, 1829-ben például csúfosan megbukott a Voltaire kisregényéből készült Zaira című alkotása. Bellini azonba nem keseredett el, a Zaira részleteit felhasználta következő, a Rómeó és Júlia témáját feldolgozó I Capuletti e i Montecchi című darabjában.
Az 1830-as évek elején ért sikerei csúcsára Az alvajáró és az ókori Galliában játszódó Norma című operákkal. A Norma az egyik legszebb bel canto opera, a címszerep pedig az egyik legnehezebb a szoprán repertoárban. A darab a premieren hatalmasat bukott, mert Bellini egyik megunt szeretője pénzt és fáradságot nem kímélve az összes jegyet felvásárolta, majd fizetett emberei botrányt rendeztek a nézőtéren. A következő előadás már tomboló sikernek bizonyult.
7. Maestro Verdi
Az operaháznak különleges kapcsolata volt Giuseppe Verdivel. 1838-ban a Scalának nyújtotta be első operáját, az Obertót. A sikeres bemutató után az operaház még három opera komponálására kérte fel. 1838 és 1840 között elvesztette lányát, fiát, majd felesége is elhunyt. A lelkileg összeomlott Verdi megpróbált kihátrálni a Scalával kötött szerződésből, de sikertelenül. Hét operáját mutatta be a Scala (1840 - A pünkösdi királyság, 1842 - Nabucco, 1843 - A lombardok, 1845 - Giovanna D'Arco, 1887 - Otello, 1893 - Falstaff). A pünkösdi királyság bukása után felhagyott a vígoperák írásával.
Az új opera, a Nabucco (korábbi nevén Nabucodonosor) 1841 őszére készült el, így Verdi lekéste a karneváli szezont és a bemutatóval a következő szezonig várnia kellett volna. Tiltakozása és makacssága meghozta az eredményt: a bemutatót kitűzték 1842. március 9-re. Mivel rövid idő alatt kellett színre vinni, nem volt elegendő idő a díszletek megépítésére, ezért korábbi előadásokból kölcsönzött háttereket használtak. A problémákat tetőzte, hogy az Abigél szerepét éneklő szoprán, Giuseppina Strepponi hangja borzalmas állapotban volt. Ennek ellenére az opera átütő sikert aratott és így Verdi egyetlen lendülettel a korabeli olasz zeneszerzők élvonalába került.
A zeneszerző évekig nem engedte játszani a műveit arra hivatkozva, hogy a Scala zenekara változtatott a darabjain. Később azonban itt vezényelte Requiemjét 1874. május 25-én és 1886-ban bejelentette, hogy készülő művét - ez lett az Otello - is a Scalában mutatják be. Utolsó műve, a Falstaff is itt debütált 1893-ban.
8. Egy legendás karmester
A Scalához kapcsolódó legnevesebb személyek egyike Arturo Toscanini. 1887-ben Verdi Otellójának világpremierjén, melyet maga a szerző vezényelt, Toscanini gordonkán játszott a zenekarban. 1898-ben átvette a csőd szélén álló, egy éve zárva tartó Scalát, és az intézményt néhány év alatt a világ legjobbjai közé emelte, olyan énekes-tehetségeket fedezett fel, mint Enrico Caruso és Fjodor Saljapin. Az operaház vezető karmestere volt egészen 1908-ig. 1921 és 1929 között zenei igazgaztóként tért vissza. 1920 koncertkörútra vitte a zenekart az Egyesült Államokba 1920-21-ben. Itt készült az első hangfelvétele is.
9. Befejezetlen mestermű
Puccini egyik legfő műve, a Turandot befejezetlenül maradt a szerző 1924-es halálával. A darab premierjén, 1926. április 25-én Toscanini vezénylete a darabot a Scalában. A karmester a harmadik felvonás közepén megállította a zenekart, letette pálcáját és a közönséghez fordulva bejelentette: "Az opera itt véget ér, a mester halála miatt félbemaradt". A darab csak másnap hangzott el teljes egészében. A művet Franco Alfano fejezte be Puccini vázlatai alapján.
10. A szenzációs újranyitás
A II. világháborús bombázásokban, 1943-ban a Scala erősen megrongálódott. Az operaházat helyreállítoták és 1946. május 11-én ismét megnyitott egy emlékezetes előadással, melyet Toscanini vezényelt, a szoprán szólót Renata Tebaldi énekelte.
11. Sztárok színpada
Maria Callas a Scala színpadán debütált 1951 decemberében Verdi A szicíliai vecsernye című operájában. A színház művészi otthonává vált az ötvenes években. Számos új produkciót mutattak itt be külön az ő kedvéért olyan neves rendezők, mint Franco Zeffirelli és Luchino Visconti. Utóbbi később bevallotta, hogy kizárólag Callas miatt kezdett operát rendezni.
Kapcsolódó
Maria Callas emlékére rendez kiállítást a Scala
Az apropót a görög származású szoprán halálának 40. évfordulója adja.
12. Háromezernél is több ülés
Az operaház háromezer néző befogadására alkalmas: 678 ülés található a földszinten, efelett hat sor páholy, majd legfelül két galéria húzódik. Általában a kakasülőn foglalnak helyet a legkritikusabb nézők, akik néha extázisba esnek, máskor pedig könyörtelenek az énekesekkel.
13. A kritikus közönség
A Scala kakasülőjét amolyan tűzkeresztségnek tartják számon az opera világában, ahol nagyon sokáig emlékeznek a fiaskókra. 2006-ban Roberto Alagna tenort egy Verdi Aida-előadás közben kifütyülték a színpadról, a beugrójának még arra sem volt ideje, hogy átöltözzön jelmezbe, jelenet közben kellett beállnia.
14. Daniel Barenboim
A Scala vezető karmesterei közt olyan neveket találunk, mint Claudio Abbado (1968–1986), Riccardo Muti (1986–2005), és Daniel Barenboim. 2006. május 15-én Barenboimot vezető vendégkarmesternek nevezték ki Riccardo Muti lemondása után. 2011. októberében átvette a zenei igazgatói posztot is, amit egy sztárokkal teletűzdelt nyitóelőadással ünnepelt meg Mozart Don Giovannijából.
15. Téli megnyitó
Az operaház szezonnyióját a hagyomány szerint minden évben december 7-én, Szent Ambrus, Milánó védőszentjének napján tartják. Az előadások mindig véget érnek éjfél előtt, ha a darab hosszabb, korábban kezdődenek.
(via ClassicFm)
hírlevél
