Klasszikus

Tűz van, babám

2005.05.09. 00:00
Ajánlom
Mi köti össze Händel Tűzijáték-szvitjét Wagner Walkürjének zárójelenetével? Mindkettőben tűz van – így a helyes válasz. És Ravel Tzigane-ját mindezekkel, illetve Bizet Carmen-szvitjével? Talán a közös nevező az, hogy mindegyikben van zenekar, feltéve, hogy nem a hegedű-zongora verziót hallgatjuk, esetleg a fúvósötös-átiratot.

Falla és Sarasate között pedig az egyik legfontosabb kapocs az, hogy bár mindkettő spanyol, és mindkettejük nevében szerepel a „de”, ezt Sarasate nevénél (helyesen) nem szoktuk kiírni, míg Fallánál (helytelenül) igen. És még sok-sok összefüggést találhatnánk a péntek este a Pannon Filharmonikusok koncertjén elhangzott hat mű (-részlet) között, csak zeneit nem.

A Nemzeti Hangversenyteremben megtartott négy részes hangversenysorozat záró koncertjén tehát a tűz lett volna a művek közti kapocs (akár tehénszívek közt a bőgés), de mint a mellékelt ábra mutatja: ezúttal ez mondvacsináltnak hatott. Zeneileg pedig egyenesen gagyinak, provinciálisnak tűnt egymás után játszani egy barokk szvitet és egy huszadik századi virtuóz hegedűdarabot, majd egy Wagner-operarészletet és egy spanyol táncos szvit-tételt. Az első koncerten („a víz”) Dvorák, Smetana és Muszorgszkij kifejezetten jól összeillett, előkészítve Debussy Tengerét, a következőn („az álom”) három összeillő (teljes) mű szépen megfért egymással, köztük is volt népszerű (Rimszkij-Korszakov vagy Mendelssohn vonatkozó darabja) és ismeretetlen (Hindemith Nobilissima visionéja). Tehát lehet tematikus műsort szerkeszteni, felidézve a közismert műveket és népszerűsítve a kevésbé ismerteket – csak nem elég a művek címét nézni, a zenei szempont tökéletes mellőzésével. (A következő szezon hasonló sorozata a frappáns „Vonzások és választások” címet viseli, gondolom, utána jön a „Háború és béke”, majd a „Vörös és fekete”, esetleg a „Büszkeség és balítélet”, utóbbinál nem a művek, hanem a karmesterek fognak az egyik vagy a másik kategóriába tartozni.)

A sorozat első két koncertjén is jelen voltam a Nemzeti Hangversenyteremben– akkor lényegesen magasabb zenei színvonalat kaptunk, mint május 6-án este. Händel Tűzijáték-szvitje orrnehéz egy ilyen műsor elején (ezt érezhette a közönségnek az a fele, mely az első tételszünetbe beletapsolt), ebben az előadásban ráadásul farnehéz is volt. Nem az a baj, hogy jókora modern együttes játszik Händelt (tessék meghallgatni Beinum vagy Boulez Vízizenéjét, semmi baj a modern nagyzenekarral). Hanem hogy az együttes nem kelti a könnyedség látszatát. A trombita hiába van előtérben, ha minden indulás elején van egy icipici gikszer – épp ez különbözteti meg a profit a lelkes amatőrtől. Igazán a fafúvósállásokkal lehettünk elégedettek, a rezek közül a kürtök messze pontosabbak és egyenletesebbek voltak, mint a több szólóhoz jutó trombiták. A zenekarban helyet kapott egy (ha jól láttam, elektronikus) csembaló – sajnos róla nem mondhatnám, hogy pontos lett volna. A tanáros mozdulatokkal, ergonomikusan vezénylő Uri Mayer más ültetést alkalmaz, mint Hamar Zsolt, és kezdem úgy érezni, ehhez a teremhez (sajnos) jobban illik az utóbbi, amelyben a csellók középen kapnak helyet. Persze az is lehet: Hamar Zsoltnak volt köszönhető, hogy az említett másik két koncerten kiegyenlítettebben szólt a zenekar, ha nem is hibátlanul. Most csak rövid pillanatokig lehettünk elégedettek a hangzással.

Az est messze legjobb szereplője a Salvatore Accardo helyett beugró Lendvay József volt. Ravel és Sarasate virtuóz művét nemcsak lenyűgözően fölényes technikai tudással adta elő, hanem stilárisan is remekelt. És ezekhez a darabokhoz illik az a színészi játék is, amelyet látni is érdemes, nem csak hallani. Az első rész második felében tehát kimondottan jól szórakoztam, a zenekar és a karmester is élvezte a hegedűművész játékát, a kíséret pontos volt, köszönhetően annak is, hogy Lendvay folyamatosan kommunikált a zenekar tagjaival. És bár e két mű címében nem szerepel a tűz, az előadásban annál inkább jelen volt.

A szünet után Wagner Tűzvarázsát a zenekar mintha Sarasate és Falla művéhez szerette volna közelíteni. Aki először hallotta ezt az igen rövidke Wagner-részletet, annak számára nem derült ki, hogy a Walkür nem a Hoffmann meséi és a Marica grófnő közt keresendő az értékpalettán. A nyúlfarknyi Falla-tétel, a Tűztánc sem hozott különösebben izgalomba, tisztességgel el volt játszva, de semmi több, és körülbelül ugyanez vonatkozik Bizet szvitjére is, amely elsősorban közismert volta miatt kapott akkora tapsot, hogy a karmester érdemesnek látta megismételni az utolsó tételt (mely egyébként az opera eleje).

Így nem avval a jó érzéssel hagytam el a hangversenytermet, mint a sorozat másik két koncertjén: hogy hallhattam a legjobb vidéki együttest, hanem Kardos G. György Jutalomjátékának vidéki színtársulata jutott eszembe. Sokféle műsor- és közönségszervezési politika létezik ugyanis, de ha a mércét nem egyre feljebb teszi egy együttes, hanem a közönség azon tagjainak igényeihez igazítja, akik a Carmen-szvitbe is beletapsolnak, akkor a jövőben is hiába keressük zenélésükben a tüzet – port és hamut lelünk majd helyette. Bízom benne, hogy nem így lesz.

(2005. május 5. Nemzeti Hangversenyterem; A Pannon Filharmonikusok koncertje – „A tűz"; Händel: Tűzijáték-szvit; Ravel: Tzigane; Sarasate: Carmen-fantázia, op. 25; Wagner: Tűzvarázs; Falla: El amor brujo – Tűztánc; Bizet: Carmen-szvit; km.: Lendvay József; vez.: Uri Mayer)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Klasszikus

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Könyv

Nyáry Krisztián: Nem a politika, hanem az olvasó fogja eldönteni, milyen könyvet vesz a kezébe

A Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója szerint hiába erőlködnek a jobboldali, kormánypárti ideológusok, nem lehet az olvasók nélkül lecserélni az irodalmi kánont. És végső soron nem számít az író politikai beállítottsága, csak az, hogy milyen szöveget írt.
Könyv

950 személy számára állítottak ki igazolást arról, hogy Arany János rokona

Nem várt fordulat az Arany-kutatásban: az egyházi anyagkönyvek vizsgálata alapján akár 2000 élő rokona is lehet a költőnek, igaz, mind oldalági.
Jazz/World

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.