Klasszikus

Udvari bolond alkat vagyok

2002.10.15. 00:00
Ajánlom
Varnus Xavér ma este ad koncertet a Dohány utcai zsinagógában Varnus Xavért nemigen lehet azzal vádolni, hogy irigyen őrizné magánéletének titkait: szorgalmasan és igen aprólékosan értesíti róluk valamennyi újságolvasó rajongóját. Viszont szerencsére rendszeresen megosztja velük művészetét is – ma esti koncertjére a kibocsátás napján minden jegy elkelt.

– Ma este a Dohány utcai zsinagógában lesz a koncert. Az ember azt hinné, hogy az orgonamuzsika leginkább a katolikus liturgia zenéje... Csak nem arról van szó, hogy már valamennyi „keresztény orgonalelőhely üzemeltetőjével” sikerült összevesznie?

Noha a zsinagógabéli koncertem helyszínválasztásának kizárólag az audiovizuális esztétika és a zsidó vallás iránti vonzalmam volt a hátterében, ez valóban egybeesik azzal, amikor a katolikus püspökök is kezdenek megbocsátani.

– Akkor miért nem valamelyik katolikus templomban lesz ez a koncert?

A Dohány utcai zsinagóga Európa zsidóságának legfontosabb temploma, orgonájának egykori avató hangversenyén az első sorban ott ült Liszt Ferenc, a műsor nyitódarabja az ő műve volt: Szent Ferenc prédikál a madaraknak. Az orgonánál pedig egy katolizált zsidó, bizonyos Saint-Saëns úr ült Párizsból. Magam egyébként hosszú évek óta gyanítom: a szép orgonahangzáshoz nem szenteltvíztartó, hanem négy, megfelelően épített fal kell. Békétlenebb korszakaimban fel is háborít, hogy az emberek a liturgikus orgonálást ismerik, a koncertorgonálást – alig. Amúgy a magyarországi katolikus templomok 80-85 százalékában tragikus a zenei színvonal. Részben azért, mert az orgonák botrányos állapotban vannak, részben pedig azért, mert az egyházzenészek jelentős része főállásban könyvelő, cukrász vagy vízvezeték-szerelő, aki munka után még beugrik a templomba, hiszen a plébános úr megkérte – ugyan, játszaná már el a requiemet.

– Nem lehet, hogy mindez csak pénz kérdése?

Úgy hiszem, sajnos a magyar komolyzenei élet általános válságáról van itt szó. Az egykor oly vidám és kirobbanó tehetségekkel teli Zeneakadémia mára búskomor épület lett, amelynek zord alkalmazottai mintha már csak a közeli Rókus kórház proszektúrájának hullaszállítóit várnák, akik elviszik innen a magyar komolyzenei élet ijesztően merev tetemét.

–Látszatra pedig tele van ott tanuló fiatalokkal...

Aki még teljesen el nem gárgyult, és nem áltatja magát azzal az illúzióval, hogy a honi klasszikus zene ügye jó kezekben van, talán emlékszik még arra is, hogy – vagy úgy húsz esztendeje – egy Menuhin vagy egy Bernstein koncertje előtt rendőröknek kellett lezárni a hatodik kerületet a rajongók hadosztályai miatt. A mai zeneakadémisták, amint végeznek, ha csak egy csepp eszük és tehetségük van, azonnal leszerződnek külföldre. Gyakran ér a megtiszteltetés, hogy fiatal orgonisták megkeresnek tanácsért, s ilyenkor ezeket a fiatal urakat-hölgyeket meghívom egy kávéra, kicsit beszélgetünk, de körülbelül a második kérdésem már a szüleik anyagi helyzetére vonatkozik. Ha ugyanis nem dúsgazdagok – azonnal lebeszélem őket a zenei pályáról! Szomorú példaként emlegetem az általam szakmai tudásáért is nagyra becsült Lehotka Gábort, akiért annak idején, jól emlékszem, a tömeg beszakította a Mátyás-templom kapuját, és aki végigcsinálta itt a hatvanas évektől mindazt, ami az orgonazenéléssel járt a pártállam gyanakvó funkcionáriusainak idején – manapság mégis az egyik budai templomban játszik esténként 5-10 fafülű bécsi turistának, egy párizsi kocsmazenész gázsijának töredékéért... Magyarországon mindig sokkal több jó muzsikus van, mint amennyiről a közönség tud. Úgyhogy meg kell kérdeznem: vajon elegendő-e jó muzsikusnak lenni? Alighanem kommunikációs képesség is kell hozzá. Bernstein kiváló muzsikus volt, de zenei tehetségben hozzá hasonló kortársa akadt vagy tíz. Viszont csakis ő nyitotta fel Amerika fülét a komolyzenére – a televízió segítségével!

– Vagyis a közönség nem csupán a zene-, hanem a „píár művészetre” is vevő...

Az én édes kis közönségem is alaposan megváltozott az elmúlt évek alatt. Gyakorlatilag a szamizdatból kellett indulnom a kilencvenes évek elején, az Országos Filharmónia szóba sem állt velem. De amikor az egyébként zeneileg műveletlen és rossz ízlésű illetékesek látták, hogy tombolva ünnepel a nagyérdemű – hát megtűrtek valahogy. Akkoriban a közönségemben sok volt a fiatal, főleg az egyetemista. Aztán két év Kanada – vagyis itthoni szünet – után hazajöttem, és orgonálhattam a Friderikusz-show-ban. Megismert az egész ország, elkezdődött az orgonareneszánsz.

– Mennyire ért a médiához?

Ma már talán megtanultam szörfözni benne.

– Mennyiben befolyásolja a zenész karrierjének alakulását a politika? Érzi-e a muzsikus a négyévenkénti rendszerváltást?

Hát persze! Bár ez a fideszes világ nagyon furcsa volt. Rengeteg gyerekkori barátom tartozott közibük. A legnagyobb bajom a Fidesz-korszakkal az volt, hogy a „polgári ifjúság” egy, a fiatalságra soha nem jellemző konzervativizmus jelmezében járt, és olyan értékekhez próbált visszanyúlni, amelyek már évtizedekkel korábban is korszerűtlenek voltak. A két világháború közötti horthysta, hetyke, műveletlen, basáskodó, korrupt, álpolgári „úriemberség” volt az etalon. Én azért nem voltam komolyabb veszélyben, mert udvari bolond alkat vagyok, márpedig ez a fajta lényege feladása nélkül is képes túlélni uralkodók egész sorát.

– A zenére is igaz ez a totális függetlenség?

Mindent megszerzek, ami érdekel: kottákat, ha bürokratikus korlátok miatt másképpen nem szerezhetőek meg, ellopok. Általában a közkönyvtárakból azokat a kottákat lopom ki, amelyeket tíz évig nem kölcsönöztek. Egy remekmű semmit nem ér, ha évtizedekig porosodik a kottatárban.

–Egy-egy aktuális koncert zenei anyagának összeállításánál mennyire fontos a darabok népszerűsége és a közönség igénye?

A magam részéről alapképletnek tartom Liszt Ferenc korabeli hangversenyműsorait. Rá talán nehezen mondható, hogy rossz vagy felületes muzsikus lett volna... De a hátán érezte a közönség leheletét, s adózott Bachnak is, de tudta, hogy ha nem játszik Chopin-keringőket meg Schubert-átiratokat, Rigoletto-parafrázist meg Rákóczi-indulót, akkor játéka érdektelenségbe fullad. Ebből a szempontból az orgona éppen olyan, mint a zongora, s a jó koncertekre bizonyos schubertiádák szalonhangulata a jellemző.

– Ki kell szolgálni a közönséget?

Csupán annyira, mint azt Moliere és Shakespeare tette. Ők mindenekelőtt pénzt akartak keresni színházukkal, de hogy ezt a fő céljukat elérjék, arra kellett törekedniük, hogy mindig és minden a legmagasabb színvonalon legyen, s hogy a régi jó dolgok mellett időről időre adassék valamilyen vonzó és jeles újdonság is. Hadd idézzem Goethét: „Semmi sem veszélyezteti jobban egy színház üdvét és művészi fejlődését, mint az, ha az igazgatóságot többé nem érinti személyesen a pénztár bevételének növekedése vagy csökkenése, és az abból hiányzó pénzek államkasszából való kipótlása által nem sarkallják többé személyes előnyök vagy hátrányok őket.”

– Mi lesz a ma esti, zsinagógabéli koncert műsora?

Igazság szerint kicsit kutakodtam a zeneszerzők körében, hogy találjak már egy-egy zsidó származású őst. Lully és Albinoni a mamájuk révén jó kezdésnek számítanak, és Fekete László, a zsinagóga főkántora közreműködésével szólal meg Ravel Kaddisa. Fölelevenítünk egy olyan művet, amelyet legutoljára 1910-ben énekeltek el a zsinagógában, az akkori karnagy, Gottshalk Jakab mester héber zsoltárát, amelyet a legendás Hevesi Simon főrabbi tiszteletére írt. Aki életében akár csak egyetlen szót is hallott a szabadságról, tudni fogja, hogy Beethoven Egmont-nyitánya miért került a műsorba, s mielőtt Ravel Bolerójával befejezzük a koncertet, Bachnak misztikus-szép halotti táncát, a Passacaglia roppant variációsorozatát helyezem hódolatul a Lipcsei Kántor lábai elé.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Társaskör kertje, ahol július 4. és augusztus 5. között tizenhét estén át klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenés színház, opera és színházi előadás közül válogathatnak az érdeklődők.
Klasszikus magazin

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.
Klasszikus magazin

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.