Klasszikus

Udvari bolond alkat vagyok

2002.10.15. 00:00
Ajánlom
Varnus Xavér ma este ad koncertet a Dohány utcai zsinagógában Varnus Xavért nemigen lehet azzal vádolni, hogy irigyen őrizné magánéletének titkait: szorgalmasan és igen aprólékosan értesíti róluk valamennyi újságolvasó rajongóját. Viszont szerencsére rendszeresen megosztja velük művészetét is – ma esti koncertjére a kibocsátás napján minden jegy elkelt.

– Ma este a Dohány utcai zsinagógában lesz a koncert. Az ember azt hinné, hogy az orgonamuzsika leginkább a katolikus liturgia zenéje... Csak nem arról van szó, hogy már valamennyi „keresztény orgonalelőhely üzemeltetőjével” sikerült összevesznie?

Noha a zsinagógabéli koncertem helyszínválasztásának kizárólag az audiovizuális esztétika és a zsidó vallás iránti vonzalmam volt a hátterében, ez valóban egybeesik azzal, amikor a katolikus püspökök is kezdenek megbocsátani.

– Akkor miért nem valamelyik katolikus templomban lesz ez a koncert?

A Dohány utcai zsinagóga Európa zsidóságának legfontosabb temploma, orgonájának egykori avató hangversenyén az első sorban ott ült Liszt Ferenc, a műsor nyitódarabja az ő műve volt: Szent Ferenc prédikál a madaraknak. Az orgonánál pedig egy katolizált zsidó, bizonyos Saint-Saëns úr ült Párizsból. Magam egyébként hosszú évek óta gyanítom: a szép orgonahangzáshoz nem szenteltvíztartó, hanem négy, megfelelően épített fal kell. Békétlenebb korszakaimban fel is háborít, hogy az emberek a liturgikus orgonálást ismerik, a koncertorgonálást – alig. Amúgy a magyarországi katolikus templomok 80-85 százalékában tragikus a zenei színvonal. Részben azért, mert az orgonák botrányos állapotban vannak, részben pedig azért, mert az egyházzenészek jelentős része főállásban könyvelő, cukrász vagy vízvezeték-szerelő, aki munka után még beugrik a templomba, hiszen a plébános úr megkérte – ugyan, játszaná már el a requiemet.

– Nem lehet, hogy mindez csak pénz kérdése?

Úgy hiszem, sajnos a magyar komolyzenei élet általános válságáról van itt szó. Az egykor oly vidám és kirobbanó tehetségekkel teli Zeneakadémia mára búskomor épület lett, amelynek zord alkalmazottai mintha már csak a közeli Rókus kórház proszektúrájának hullaszállítóit várnák, akik elviszik innen a magyar komolyzenei élet ijesztően merev tetemét.

–Látszatra pedig tele van ott tanuló fiatalokkal...

Aki még teljesen el nem gárgyult, és nem áltatja magát azzal az illúzióval, hogy a honi klasszikus zene ügye jó kezekben van, talán emlékszik még arra is, hogy – vagy úgy húsz esztendeje – egy Menuhin vagy egy Bernstein koncertje előtt rendőröknek kellett lezárni a hatodik kerületet a rajongók hadosztályai miatt. A mai zeneakadémisták, amint végeznek, ha csak egy csepp eszük és tehetségük van, azonnal leszerződnek külföldre. Gyakran ér a megtiszteltetés, hogy fiatal orgonisták megkeresnek tanácsért, s ilyenkor ezeket a fiatal urakat-hölgyeket meghívom egy kávéra, kicsit beszélgetünk, de körülbelül a második kérdésem már a szüleik anyagi helyzetére vonatkozik. Ha ugyanis nem dúsgazdagok – azonnal lebeszélem őket a zenei pályáról! Szomorú példaként emlegetem az általam szakmai tudásáért is nagyra becsült Lehotka Gábort, akiért annak idején, jól emlékszem, a tömeg beszakította a Mátyás-templom kapuját, és aki végigcsinálta itt a hatvanas évektől mindazt, ami az orgonazenéléssel járt a pártállam gyanakvó funkcionáriusainak idején – manapság mégis az egyik budai templomban játszik esténként 5-10 fafülű bécsi turistának, egy párizsi kocsmazenész gázsijának töredékéért... Magyarországon mindig sokkal több jó muzsikus van, mint amennyiről a közönség tud. Úgyhogy meg kell kérdeznem: vajon elegendő-e jó muzsikusnak lenni? Alighanem kommunikációs képesség is kell hozzá. Bernstein kiváló muzsikus volt, de zenei tehetségben hozzá hasonló kortársa akadt vagy tíz. Viszont csakis ő nyitotta fel Amerika fülét a komolyzenére – a televízió segítségével!

– Vagyis a közönség nem csupán a zene-, hanem a „píár művészetre” is vevő...

Az én édes kis közönségem is alaposan megváltozott az elmúlt évek alatt. Gyakorlatilag a szamizdatból kellett indulnom a kilencvenes évek elején, az Országos Filharmónia szóba sem állt velem. De amikor az egyébként zeneileg műveletlen és rossz ízlésű illetékesek látták, hogy tombolva ünnepel a nagyérdemű – hát megtűrtek valahogy. Akkoriban a közönségemben sok volt a fiatal, főleg az egyetemista. Aztán két év Kanada – vagyis itthoni szünet – után hazajöttem, és orgonálhattam a Friderikusz-show-ban. Megismert az egész ország, elkezdődött az orgonareneszánsz.

– Mennyire ért a médiához?

Ma már talán megtanultam szörfözni benne.

– Mennyiben befolyásolja a zenész karrierjének alakulását a politika? Érzi-e a muzsikus a négyévenkénti rendszerváltást?

Hát persze! Bár ez a fideszes világ nagyon furcsa volt. Rengeteg gyerekkori barátom tartozott közibük. A legnagyobb bajom a Fidesz-korszakkal az volt, hogy a „polgári ifjúság” egy, a fiatalságra soha nem jellemző konzervativizmus jelmezében járt, és olyan értékekhez próbált visszanyúlni, amelyek már évtizedekkel korábban is korszerűtlenek voltak. A két világháború közötti horthysta, hetyke, műveletlen, basáskodó, korrupt, álpolgári „úriemberség” volt az etalon. Én azért nem voltam komolyabb veszélyben, mert udvari bolond alkat vagyok, márpedig ez a fajta lényege feladása nélkül is képes túlélni uralkodók egész sorát.

– A zenére is igaz ez a totális függetlenség?

Mindent megszerzek, ami érdekel: kottákat, ha bürokratikus korlátok miatt másképpen nem szerezhetőek meg, ellopok. Általában a közkönyvtárakból azokat a kottákat lopom ki, amelyeket tíz évig nem kölcsönöztek. Egy remekmű semmit nem ér, ha évtizedekig porosodik a kottatárban.

–Egy-egy aktuális koncert zenei anyagának összeállításánál mennyire fontos a darabok népszerűsége és a közönség igénye?

A magam részéről alapképletnek tartom Liszt Ferenc korabeli hangversenyműsorait. Rá talán nehezen mondható, hogy rossz vagy felületes muzsikus lett volna... De a hátán érezte a közönség leheletét, s adózott Bachnak is, de tudta, hogy ha nem játszik Chopin-keringőket meg Schubert-átiratokat, Rigoletto-parafrázist meg Rákóczi-indulót, akkor játéka érdektelenségbe fullad. Ebből a szempontból az orgona éppen olyan, mint a zongora, s a jó koncertekre bizonyos schubertiádák szalonhangulata a jellemző.

– Ki kell szolgálni a közönséget?

Csupán annyira, mint azt Moliere és Shakespeare tette. Ők mindenekelőtt pénzt akartak keresni színházukkal, de hogy ezt a fő céljukat elérjék, arra kellett törekedniük, hogy mindig és minden a legmagasabb színvonalon legyen, s hogy a régi jó dolgok mellett időről időre adassék valamilyen vonzó és jeles újdonság is. Hadd idézzem Goethét: „Semmi sem veszélyezteti jobban egy színház üdvét és művészi fejlődését, mint az, ha az igazgatóságot többé nem érinti személyesen a pénztár bevételének növekedése vagy csökkenése, és az abból hiányzó pénzek államkasszából való kipótlása által nem sarkallják többé személyes előnyök vagy hátrányok őket.”

– Mi lesz a ma esti, zsinagógabéli koncert műsora?

Igazság szerint kicsit kutakodtam a zeneszerzők körében, hogy találjak már egy-egy zsidó származású őst. Lully és Albinoni a mamájuk révén jó kezdésnek számítanak, és Fekete László, a zsinagóga főkántora közreműködésével szólal meg Ravel Kaddisa. Fölelevenítünk egy olyan művet, amelyet legutoljára 1910-ben énekeltek el a zsinagógában, az akkori karnagy, Gottshalk Jakab mester héber zsoltárát, amelyet a legendás Hevesi Simon főrabbi tiszteletére írt. Aki életében akár csak egyetlen szót is hallott a szabadságról, tudni fogja, hogy Beethoven Egmont-nyitánya miért került a műsorba, s mielőtt Ravel Bolerójával befejezzük a koncertet, Bachnak misztikus-szép halotti táncát, a Passacaglia roppant variációsorozatát helyezem hódolatul a Lipcsei Kántor lábai elé.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Vizuál

Kern András előtt tiszteleg a FILMIO

A Nemzeti Filmintézet streaming platformján négy napig ingyenesen láthatunk három, Kern András főszereplésével készült magyar filmet.
Színház

Játszani kell, nem belehalni – Esztergályos Cecília 80

A Kossuth-díjas színésznő január 26-án ünnepli a 80. születésnapját. Noha legtöbben a Família Kft. című tévéfilmsorozatból ismerik, mindmáig aktív színészi pályáján szép számmal fordultak elő jelentős filmes és színházi alakítások is.
Színház

Csiby Gergely egy keményen eldurvuló válást állít színpadra az Art-Színtérben

A Rózsák háborúja című előadás lesz az első produkció, amely kifejezetten az Art-Színtér idén birtokba vett terébe készül. Az előadást február 20-án mutatják be. A rendezőt társulati létről, szabadúszásról és a készülő előadásról kérdeztük.
Klasszikus

Egész napos zenepedagógiai programmal emlékeznek Lukácsházi Győzőre a Magyar Zene Házában

Fél évvel ezelőtt hatalmas veszteség érte a hazai életet, a tavaly elhunyt Lukácsházi Győzőre most koncerttel és szakmai programokkal emlékezik a Magyar Zene Háza február 4-én.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Improvizáció, ütősök és ősbemutatók az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál zárókoncertjein

Végéhez közeledik az év elejének izgalmas kortárs zenei programsorozata, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál, ám február elején még a tőlük megszokottan sokszínű koncertekkel várják a közönséget.
Klasszikus ajánló

Korcsolán Orsolya modern és kortárs műveket játszik a Zeneakadémián

A ragyogó külföldi sikereket elérő hegedűművész Eötvös Péter, Richard Strauss és Kurt Weill műveiből ad hangversenyt, amely egyben doktori képzésének zárókoncertje is lesz.
Klasszikus ajánló

Egész napos zenepedagógiai programmal emlékeznek Lukácsházi Győzőre a Magyar Zene Házában

Fél évvel ezelőtt hatalmas veszteség érte a hazai életet, a tavaly elhunyt Lukácsházi Győzőre most koncerttel és szakmai programokkal emlékezik a Magyar Zene Háza február 4-én.
Klasszikus interjú

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Schubert-sorozattal indítja az évet a Concerto Budapest

A Hallgassunk Schubertet! tematikus nap január 28-án a schuberti életmű változatos műfaji kínálatával és sztárvendégekkel várja közönségét három koncertre a Zeneakadémiára.