Klasszikus

Úgy szólt a zenekar, mint egy felbolydult méhkas

2019.05.14. 16:00
Ajánlom
Kritikusunk Pécsre utazott, ahol a Pannon Filharmonikusokat a zenekar egyik vezető karmestere (a kettőből), Gilbert Varga vezényelte. A koncert némely része egyenesen Carlos Kleiber felvételeire emlékeztette.

A három nagy bécsi klasszikus egy-egy művét tűzték műsorukra a Pannon Filharmonikusok május 9-én, egy olyan hangversenyen, amelynek számomra az adott különleges jelentőséget, hogy ez alkalommal láttam Gilbert Vargát első ízben vezényelni annak a zenekarnak az élén, amelynek tavaly óta ő az egyik vezető karmestere.

Azokon a koncerteken, amelyek Haydn-kompozícióval kezdődnek, gyakran szoktam zsémbelődni amiatt, hogy sokan kötelességüknek érzik a mi dunántúli mesterünktől valamilyen súlytalanabb, felhőtlen darabot játszani, ezzel is azt sulykolva, hogy a mélységek, dráma, szenvedélyek más, „komolyabb” szerzők illetékességi körébe tartoznak. Nos, ennek a műsornak az összeállítóját ilyesmivel a legrosszabb indulattal sem vádolhatom, hiszen a Haydn korai, „Napszak”-szimfóniái közül a legritkábban játszott, G-dúr darab, „Az este” után egy hasonlóan könnyed, divertimento-hangvételű Mozart-versenymű, a C-dúr oboaverseny (K 314) következett, s a Beethoven- szimfónia, a B-dúr hangnemű Negyedik, ha nem tartozik is egy súlycsoportba a másik két kompozícióval, ugyancsak szerzőjének legderűsebb, legidillikusabb művei közé tartozik: nem csupán  a szimfóniák között, de általában is.

Gilbert Varga – összhangban egész derűs, nyitott egyéniségével – akár névjegynek is szánhatta ezt a hangversenyt.

 

A „Napszak”-szimfóniáknak több főszereplőjük is van, hiszen eredeti funkciójuk az volt, hogy Haydn demonstrálja velük az általa alaposan átalakított hercegi hangszeregyüttes  tagjainak kvalitásait Pál Antal herceg számára. Haydn az előadást a koncertmesteri pult mellől irányította: a rövid, de igényes hegedűszólókat tehát önmaga számára írta. Teendőit ezúttal Gilbert Varga és a kitűnő koncertmester, Varga-Deák Márta osztotta el egymás között. De egységes, összesített dicséretben kell részesítenem az összes többi szólista-felvillanást valóban szólisztikus színvonalon megformáló fuvolistát, csellistát, nagybőgőst is (nevükről sajnos nem tájékoztat a műsor szórólapja). A darab, hűen a szerző nyilvánvaló eredeti szándékához, mindvégig briliáns előadásban szólalt meg, rengeteg rövid hanggal, finom – és sokszor meglepő – akcentussal. Varga mintha csak forró gombóccal játszadozott volna, szinte csak ujjheggyel érintette a zenekart, előadásában a vonalak, az akcentusok varázsoltak elénk teljes karcsúságában és kecsességében egy jellegzetesen haydni hangzásideált.

foTOTHP5094948-143452.jpg

Kiss József (oboa) és Gilbert Varga (Fotó/Forrás: foTóth)

Az ezt követő oboaversenyre váltott egyet a kaleidoszkóp, de nem teljes fordulatot tett, hanem mondjuk csak 60°-osat. Maradt a karcsú áttetszőség, maradtak a sokszor meglepő, de mindig szellemes akcentusok, te mégis teltebben, gömbölyűbben szólalt meg a zenekar, és különös erővel követelte vissza jogait az éneklő dallam. Két okból: egyrészt, mert a szerzőt Mozartnak hívták, másrészt mert a kantábilis, de főleg a hosszabb dallamíveknek az oboahang ezüst fonala a leghajlékonyabb, legérzékenyebb megszólaltatója. Különösen egy olyan, a hangszerével minden tekintetben egybeforrott művész esetében, amilyen a versenymű szólóját előadó Kiss József, aki tökéletesen érezte meg a mű finom egyensúlyát a hang és a dallam érzékisége, a virtuozitás sziporkái és a nemes, elegáns szórakoztatás között.

Fürge cadenzái elbűvölték a hallgatót, miközben Gilbert Varga ügyelt arra, hogy a zenekar telt és kerekded hangzása, a lassú, sőt a zárótétel korántsem nehézkes, de méltóságteljesen lépkedő tempója kellő kontrasztot, biztos hátteret biztosítson a szólista szabad szárnyalásának.

Az egész koncert karakterét meghatározó világosság volt a Beethoven-szimfónia előadásának kulcsszava is. Világosság a hangzásban, és világosság, persze, a formálás tekintetében is. A nyitótétel esetében utóbbit segítette a sodró erejű, de vállalható tempóvétel is, ami jól érzékelhetővé tette a nagyobb formaíveket, segítette a plasztikus dinamikai megformálást, de nem gátolta a finom érzékenységgel megrajzolt részletek, egy felrebbenő hegedűfutam, egy gyengédebb mozdulat, egy puhább hangszín érvényesülését sem. Különösen szép megmozdulásokat hallhattunk a fafúvósoktól, s az első tétel mindent átjáró derűje már-már egy Carlos Kleiber varázslatos pillanatait juttatta eszünkbe.

foTOTHP5095130-143452.jpg

A Pannon Filharmonikusok május 9-i koncertje a Kodály Központban (Fotó/Forrás: foTóth)

A csodálatosan lírai, mégis különös akcentusokkal fűszerezett, s bizonyos fokig még a Mälzel-metronóm későbbi tréfájára is utaló Adagio a koncert egyik legemlékezetesebb előadói teljesítményét jelentette a maga artikulációs és karakterbeli finomságaival, egyszerre végtelen nyugalmú és mégis vibráló légkörével.

Varga előadói karaktere itt is igen szerencsésen tartotta magát távol a mindent összehömpölygető érzelmességtől, s csempészett izgalmas és üdítő részleteket a maga „kihegyezettebb”, meglepetésekre mindig kész előadásába. A scherzo funkciójú Allegro Vivace tétel volt az egyetlen, ahol – az artikuláció és a dinamika színessége, differenciáltsága ellenére – talán valamelyest túlzottan lendületesnek, nehezen kontrollálhatónak éreztem a választott tempót. Szó sem volt azonban erről a zárótételben, amely felbolydult méhkaskoz hasonló, briliáns és sziporkázó forgataggal tetőzte be a szimfónia, sőt a teljes műsor rendkívül életteli megszólaltatását.

Mikor, hol, micsoda? Május 9. csütörtök, Pécs, Kodály Központ.

Műsor: Joseph Haydn: VIII. G-dúr „Az este” szimfónia Hob.I:8; Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr oboaverseny, K314; Ludwig van Beethoven: IV. szimfónia

Pannon Filharmonikusok, km.: Kiss József – oboa, vezényel: Gilbert Varga

A cikk elkészültét a Pannon Filharmonikusok meghívása tette lehetővé.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Fidelio Tours

A Gyógyítókerttől a Pajtaszínházig – Partitúra az Őrségben

Az Őrségben kalandozik a Partitúra kulturális felfedezőműsor szeptember 26-án, szombaton 14.30-tól a Duna tévén. Egyébként az Őrség onnan kapta a nevét, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére.
Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Jazz/World

„Gyakran maga a hangszer ihlet meg" – Bögöthy Ádámmal beszélgettünk

Bár Bögöthy Ádám zenei tanulmányait gitáron kezdte meg, hamar kiderült, hogy a nagybőgő hangja is közel áll a szívéhez. A Kodolányi János Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is jazz tanszéken tanult – a két képzést párhuzamosan végezte el –, azóta pedig számos versenyen bizonyította tehetségét. Három éve csatlakozott a Modern Art Orchestrához, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenekarról, jazzről, vallásról.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.