Klasszikus

Úgy szólt a zenekar, mint egy felbolydult méhkas

2019.05.14. 16:00
Ajánlom
Kritikusunk Pécsre utazott, ahol a Pannon Filharmonikusokat a zenekar egyik vezető karmestere (a kettőből), Gilbert Varga vezényelte. A koncert némely része egyenesen Carlos Kleiber felvételeire emlékeztette.

A három nagy bécsi klasszikus egy-egy művét tűzték műsorukra a Pannon Filharmonikusok május 9-én, egy olyan hangversenyen, amelynek számomra az adott különleges jelentőséget, hogy ez alkalommal láttam Gilbert Vargát első ízben vezényelni annak a zenekarnak az élén, amelynek tavaly óta ő az egyik vezető karmestere.

Azokon a koncerteken, amelyek Haydn-kompozícióval kezdődnek, gyakran szoktam zsémbelődni amiatt, hogy sokan kötelességüknek érzik a mi dunántúli mesterünktől valamilyen súlytalanabb, felhőtlen darabot játszani, ezzel is azt sulykolva, hogy a mélységek, dráma, szenvedélyek más, „komolyabb” szerzők illetékességi körébe tartoznak. Nos, ennek a műsornak az összeállítóját ilyesmivel a legrosszabb indulattal sem vádolhatom, hiszen a Haydn korai, „Napszak”-szimfóniái közül a legritkábban játszott, G-dúr darab, „Az este” után egy hasonlóan könnyed, divertimento-hangvételű Mozart-versenymű, a C-dúr oboaverseny (K 314) következett, s a Beethoven- szimfónia, a B-dúr hangnemű Negyedik, ha nem tartozik is egy súlycsoportba a másik két kompozícióval, ugyancsak szerzőjének legderűsebb, legidillikusabb művei közé tartozik: nem csupán  a szimfóniák között, de általában is.

Gilbert Varga – összhangban egész derűs, nyitott egyéniségével – akár névjegynek is szánhatta ezt a hangversenyt.

 

A „Napszak”-szimfóniáknak több főszereplőjük is van, hiszen eredeti funkciójuk az volt, hogy Haydn demonstrálja velük az általa alaposan átalakított hercegi hangszeregyüttes  tagjainak kvalitásait Pál Antal herceg számára. Haydn az előadást a koncertmesteri pult mellől irányította: a rövid, de igényes hegedűszólókat tehát önmaga számára írta. Teendőit ezúttal Gilbert Varga és a kitűnő koncertmester, Varga-Deák Márta osztotta el egymás között. De egységes, összesített dicséretben kell részesítenem az összes többi szólista-felvillanást valóban szólisztikus színvonalon megformáló fuvolistát, csellistát, nagybőgőst is (nevükről sajnos nem tájékoztat a műsor szórólapja). A darab, hűen a szerző nyilvánvaló eredeti szándékához, mindvégig briliáns előadásban szólalt meg, rengeteg rövid hanggal, finom – és sokszor meglepő – akcentussal. Varga mintha csak forró gombóccal játszadozott volna, szinte csak ujjheggyel érintette a zenekart, előadásában a vonalak, az akcentusok varázsoltak elénk teljes karcsúságában és kecsességében egy jellegzetesen haydni hangzásideált.

foTOTHP5094948-143452.jpg

Kiss József (oboa) és Gilbert Varga (Fotó/Forrás: foTóth)

Az ezt követő oboaversenyre váltott egyet a kaleidoszkóp, de nem teljes fordulatot tett, hanem mondjuk csak 60°-osat. Maradt a karcsú áttetszőség, maradtak a sokszor meglepő, de mindig szellemes akcentusok, te mégis teltebben, gömbölyűbben szólalt meg a zenekar, és különös erővel követelte vissza jogait az éneklő dallam. Két okból: egyrészt, mert a szerzőt Mozartnak hívták, másrészt mert a kantábilis, de főleg a hosszabb dallamíveknek az oboahang ezüst fonala a leghajlékonyabb, legérzékenyebb megszólaltatója. Különösen egy olyan, a hangszerével minden tekintetben egybeforrott művész esetében, amilyen a versenymű szólóját előadó Kiss József, aki tökéletesen érezte meg a mű finom egyensúlyát a hang és a dallam érzékisége, a virtuozitás sziporkái és a nemes, elegáns szórakoztatás között.

Fürge cadenzái elbűvölték a hallgatót, miközben Gilbert Varga ügyelt arra, hogy a zenekar telt és kerekded hangzása, a lassú, sőt a zárótétel korántsem nehézkes, de méltóságteljesen lépkedő tempója kellő kontrasztot, biztos hátteret biztosítson a szólista szabad szárnyalásának.

Az egész koncert karakterét meghatározó világosság volt a Beethoven-szimfónia előadásának kulcsszava is. Világosság a hangzásban, és világosság, persze, a formálás tekintetében is. A nyitótétel esetében utóbbit segítette a sodró erejű, de vállalható tempóvétel is, ami jól érzékelhetővé tette a nagyobb formaíveket, segítette a plasztikus dinamikai megformálást, de nem gátolta a finom érzékenységgel megrajzolt részletek, egy felrebbenő hegedűfutam, egy gyengédebb mozdulat, egy puhább hangszín érvényesülését sem. Különösen szép megmozdulásokat hallhattunk a fafúvósoktól, s az első tétel mindent átjáró derűje már-már egy Carlos Kleiber varázslatos pillanatait juttatta eszünkbe.

foTOTHP5095130-143452.jpg

A Pannon Filharmonikusok május 9-i koncertje a Kodály Központban (Fotó/Forrás: foTóth)

A csodálatosan lírai, mégis különös akcentusokkal fűszerezett, s bizonyos fokig még a Mälzel-metronóm későbbi tréfájára is utaló Adagio a koncert egyik legemlékezetesebb előadói teljesítményét jelentette a maga artikulációs és karakterbeli finomságaival, egyszerre végtelen nyugalmú és mégis vibráló légkörével.

Varga előadói karaktere itt is igen szerencsésen tartotta magát távol a mindent összehömpölygető érzelmességtől, s csempészett izgalmas és üdítő részleteket a maga „kihegyezettebb”, meglepetésekre mindig kész előadásába. A scherzo funkciójú Allegro Vivace tétel volt az egyetlen, ahol – az artikuláció és a dinamika színessége, differenciáltsága ellenére – talán valamelyest túlzottan lendületesnek, nehezen kontrollálhatónak éreztem a választott tempót. Szó sem volt azonban erről a zárótételben, amely felbolydult méhkaskoz hasonló, briliáns és sziporkázó forgataggal tetőzte be a szimfónia, sőt a teljes műsor rendkívül életteli megszólaltatását.

Mikor, hol, micsoda? Május 9. csütörtök, Pécs, Kodály Központ.

Műsor: Joseph Haydn: VIII. G-dúr „Az este” szimfónia Hob.I:8; Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr oboaverseny, K314; Ludwig van Beethoven: IV. szimfónia

Pannon Filharmonikusok, km.: Kiss József – oboa, vezényel: Gilbert Varga

A cikk elkészültét a Pannon Filharmonikusok meghívása tette lehetővé.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Pedro Almodóvar elkészítette élete legszemélyesebb filmjét

Élet és film szétválaszthatalanul összegabalyodik Pedro Almodóvar legújabb alkotásában. Egy héttel a cannes-i bemutató után itthon is látható a Fájdalom és dicsőség Antonio Banderas és Penelope Cruz főszereplésével. Kritika.
Klasszikus

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Vizuál

Leonardo da Vinci figyelemzavaros és hiperaktív volt, és egyszerre volt ez áldás és átok életében

Legalábbis egy újabb kutatás szerint, amely a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) magyarázza Leonardo állandó halogatását.
Zenés színház

Puccini ritkán hallható műve, A fecske az Operaházban

Az itáliai zeneszerző minden operáját felvonultató PucciniFeszt részeként a Kolozsvári Magyar Opera május 26-án és 27-én A fecske című darabbal vendégeskedik ez Erkel Színházban.
Vizuál

Mától tudjuk megcsodálni a frissen vásárolt Renoir-aktot

A Szépművészeti Múzeum augusztus 20-ig kamarakiállításon mutatja be a gyűjtemény elmúlt száz évének legértékesebb szerzeményét.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Felemelő érzés együtt játszani a gyerekekkel” - Interjú Rolla Jánossal

A Partitúra legújabb adása Pannonhalmára kalauzol el. Rolla János Kossuth-díjas hegedűművészt ezer szál köti az apátsághoz, az atyák barátságáról, az apátsági pincészet borairól, a templomi koncertekről és a zeneakadémiai életről is beszélgettünk.
Klasszikus koktélparti

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Klasszikus magazin

Kórusok lepik el a Palotanegyed utcáit

A Kórusok Éjszakájáról Tóth Árpád, a Csíkszerda kórus vezetője beszél a Fidelio Klasszik május 25-ei adásában, amiben Havas Ágnes, Hegyi Barbara és Novák Péter is megszólal.
Klasszikus ajánló

Ezért érdemes Schumannt hallgatni Várjon Dénes szerint

Május 25-én és 26-án utolsó két fejezetéhez ér a Schumann összes zongorás kamarazenéjét megszólaltató sorozat a Zeneakadémián. Várjon Dénes elmondja, miért játssza olyan szívesen a zeneszerző műveit.
Klasszikus bonn

700 apró Beethoven-szoborral ünnepel Bonn városa az évfordulón

Hétszáz mosolygó Beethoven-szobrot tervezett Ottmar Hörl a zeneszerző születésének 250. évfordulójára.