Klasszikus

Ugyanaz, és mégis más

2013.01.04. 07:01
Ajánlom
Végbement a nagy változás a Müpa újévi koncertjének arculatában: Haydn - igen helyesen - maradt, ám A teremtésből Az évszakok, állandó karmesterből pedig állandó ének- és zenekar lett. KRITIKA

A két nagy Haydn-oratórium különbségeinek és hasonlóságainak összevetése igen bonyolult és hálás, hosszú múltra visszatekintő tevékenység. Alapjában persze, csakúgy, mint az alma és a körte összehasonlító értékelése, kilátástalan feladat. Amiben azonban lényegileg teljes a konszenzus, az egyfelől az előadó-apparátusok alapvető hasonlósága, beleértve a kórus kiemelkedő szerepét; másfelől pedig az a vélekedés, hogy a későbbi mű szövegkönyve, mint tipikus kispolgári idill- és közhelytár, hanyatlást és Haydn számára nehezen kezelhető problémát jelentett ugyan, a zene minősége és szuggesztivitása tekintetében azonban Az évszakok semmiképp sem marad alul A teremtéssel szemben. Vagyis mindenesetre az "ugyanaz, és mégis más" üdítő érzését várhattuk az új sorozattól.

Nos, a kezdet teljes mértékig igazolta várakozásainkat. A szervezők természetesen biztosra mentek. A kitűnő Orfeo Zenekar és a világszínvonalat magát megtestesítő Purcell Kórus bármely karmester partnereként megállja a helyét; Helmuth Rilling az oratórium-dirigálásnak már a múlt század végén élő klasszikusa volt; a három énekszólista pedig, ha tudtam is szubjektíven rangsorolni őket, egyaránt a műfaj magasiskoláját képviselte. Csoda-e, ha ebből a találkozásból olyan előadás született, amely nem csupán minden tekintetben perfekt és igényesen kidolgozott volt, amelyben nem csak a képek kavalkádja hatott üdén, érzékletesen és természetesen, hanem, ami a legfontosabb, jól érzékelhettük belőle, hogy van Swieten báró jámbor, papirosízű figurái hogyan lényegülnek át hús-vér, szerethető alakokká, s hogy a természet-ábrázolás ősi közhelyeit az idős Haydn hogyan állította az életszeretet megrendítő költői megnyilvánulásainak szolgálatába.

Mindez annak ellenére lezajlott a szemünk előtt, hogy Helmuth Rillinget alkata nem azok közé a karmesterek közé sorolja, akik elsősorban robbanékony temperamentumukkal ragadják magukkal a közönséget. Őt az egyensúlyra, a lekerekítettségre, a harmonikus egységre való törekvés jellemzi elsősorban; előadói világában van helyük a nagyszabású kontrasztoknak, ám nincs helyük a szélsőségeknek, és nincs helye semmiféle torznak sem.

Ilyesmire persze nem is csábít Az évszakoknak sem a szüzséje, sem a zenéje. Mégis felismerni véltem valamiféle fejlődést vagy tendenciát az előadásban, amely az első két évszak makulátlanul szép és elmélyült, de talán túlságosan is józan vagy olümposzi jellege után a második részben mintegy belülről izzani kezdett, és nem is annyira az ide koncentrálódó rusztikus kartételek kirobbanó erejéből következően, hanem talán a karmester és az énekesek egyre finomabb és érzékenyebb, egyben érzelmekkel mindinkább telített egymásra hangoltsága jóvoltából. Például a Tél kezdő képsorában, ahol a zenekar a bevezetőben és a későbbiekben is egyre szuggesztívebbé és érzékenyebbé vált, Hanne szerepében Marlis Petersen, illetve Lukasként Bernhard Berchtold pedig egymást és önmagát múlta felül líraiságban és kifejezésben.

Az előadókról szólván, a darabot nem követhetjük végig részletesen. Annyit feltétlenül el kell mondani, hogy Petersen minden tekintetben ideális választásnak bizonyult: hangjának és zenei eszközeinek tisztasága, remek és széles skálájú színészi megjelenítő ereje, virtuozitása és az egész előadását mindezzel együtt manírtalan egyszerűség lefegyverző volt. Berchtold kivételesen szép hangú, olvadékonyan és hajlékonyan éneklő lírai tenor, egyszersmind a jó testo-énekesekre jellemző, rendkívül plasztikus artikulációval, világító expresszivitással. Ám ami miatt tulajdonképpen az előadás lelkének éreztem, az a szövegmondásának ereje, és jelenlétének egy pillanatra sem csökkenő intenzitása volt - miközben, a szopránénekesnővel együtt, sokszor egyes hangjai is megkapóan szépek voltak. Kettőjük gyakori duettjei pedig teljes hangi és zenei harmóniában olvadtak össze. Zenei szempontból Simon gazda megszemélyesítőjeként Bretz Gábor is tökéletesen egyenrangú teljesítményt nyújtott, elsősorban élményszerű dallamformálásával, karaktereinek gazdagságával, a megvalósítás tökéletes biztonságával. Simon szerepének fekvése viszont talán nem ideális számára, mert - két társának tökéletesen természetes hangképzése mellett - Bretz gyönyörű hangját ezúttal időnként mesterkélten sötétítettnek hallottam, amihez hasonlót máskor sohasem érzékeltem.

Helmuth Rillingről szinte sugárzott, hogy jól érzi magát az Orfeo Zenekar élén, mert magas szinten értik meg egymást, és elképzeléseit messzemenően meg tudja valósítani. Az együttes tömören, telten és homogén módon szólt, és Haydn hangszerelési bravúrjai a természeti képekben és egyebütt is igen plasztikusan szólaltak meg. Számos szép szólót hallottunk, például Hamar Gergelytől (oboa), Kertész Ildikótól (fuvola), vagy a négy remek kürtöstől, s mindenképp említést érdemel Vashegyi György kitűnő, rendkívül érzékeny continuo-játéka is. Végül pedig a mintegy 40 fővel kiálló Purcell Kórus, szokott, vagy a szokottnál is szebb, egyszerre karcsú és tömör hangzásával, rendkívüli színskálájával, gyengédségével, humorával és őserejével, nagyszerű hordszerkezetként szolgált az új évnyitó oratórium számára.

Sajnos, a folytatásra egy évet várnunk kell.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Rabul ejtette a franciák szívét, most Carreras partnere: Pasztircsák Polina

Violetta szerepében óriási sikert aratott a Toulouse-i Operaház szezonnyitó Traviata előadásában Pasztircsák Polina. A fiatal szopránnal beszélgettünk, aki titkos álmát és zenei idolját is elárulta nekünk.
Jazz/World

Így szól A rózsaszín párduc jazz-fusion változatban

A Fidelión mutatkozik be az Antal Gábor Trió stúdió session sorozatának harmadik, befejező része. Két saját szerzemény után ezúttal Henry Mancini híres filmzenéjéből készült feldolgozással jelentkeznek.
Klasszikus

Együttműködésről döntött a Filharmónia Magyarország és a Fesztiválzenekar

Az elmúlt öt évben több mint egymillió ember hallhatta a Filharmónia Magyarország rendezvényeit országszerte. A koncertszervező cég most együttműködési megállapodást írt alá a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Klasszikus

Tetszett a Ruben Brandt? Ezeket a klasszikus zenéket hallhatod benne

Milorad Krstić animációs filmje, a Ruben Brandt, a gyűjtő az idei tél egyik legsikeresebb mozija, amelyben számos utalás történik a nyugati kultúra ikonikus alkotásaira. De milyen zenék hallhatók benne?
Zenés színház

„Volt bennem nosztalgia” – Musicalt énekel új lemezén Dolhai Attila

A rajongók és Dolhai Attila kedvenceiből állt össze az a dupla album, amellyel az énekes négy év után visszatér a musical műfajához.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mindenki bűnös, aki bűnt követ el?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának december 8-i adásában Székely Csaba legújabb, a tízparancsolat ihlette színdarabjáról, a 10-ről beszélgetünk, amelynek színrevitele a Radnóti Színházban készül.
Klasszikus karácsony

Ezt a 10 zeneművet ajánlja Rost Andrea a karácsonyi készülődéshez

Idén is több hazai zenész állított össze karácsonyi lejátszási listát az Aria Hotel Budapest kezdeményezésére. Rost Andrea válogatásán opera- és oratóriumrészletek szerepelnek. Hallgasd meg!
Klasszikus hír

Bajorország legmagasabb kitüntetésében részesült Jonas Kaufmann és Jörg Widmann

Jonas Kaufmann tenor és Jörg Widmann klarinétművész kapták a bajorok legrangosabb kitüntetését, a Maximilian-rendet.
Klasszikus interjú

„Ha valaki nem tud rendesen kiabálni, akkor nem lesz jó erre a pályára”

Beke Márk most ért haza brazíliai turnéjáról, fellépett már a Budapest Arénában több ezer néző előtt, és sorra nyeri a versenyeket. A Virtuózok idei abszolút győztesét kilenc évesen fedezte fel tanára, Kuna Lajos.
Klasszikus Film

Tetszett a Ruben Brandt? Ezeket a klasszikus zenéket hallhatod benne

Milorad Krstić animációs filmje, a Ruben Brandt, a gyűjtő az idei tél egyik legsikeresebb mozija, amelyben számos utalás történik a nyugati kultúra ikonikus alkotásaira. De milyen zenék hallhatók benne?