Klasszikus

Ugyanaz, és mégis más

2013.01.04. 07:01
Ajánlom
Végbement a nagy változás a Müpa újévi koncertjének arculatában: Haydn - igen helyesen - maradt, ám A teremtésből Az évszakok, állandó karmesterből pedig állandó ének- és zenekar lett. KRITIKA

A két nagy Haydn-oratórium különbségeinek és hasonlóságainak összevetése igen bonyolult és hálás, hosszú múltra visszatekintő tevékenység. Alapjában persze, csakúgy, mint az alma és a körte összehasonlító értékelése, kilátástalan feladat. Amiben azonban lényegileg teljes a konszenzus, az egyfelől az előadó-apparátusok alapvető hasonlósága, beleértve a kórus kiemelkedő szerepét; másfelől pedig az a vélekedés, hogy a későbbi mű szövegkönyve, mint tipikus kispolgári idill- és közhelytár, hanyatlást és Haydn számára nehezen kezelhető problémát jelentett ugyan, a zene minősége és szuggesztivitása tekintetében azonban Az évszakok semmiképp sem marad alul A teremtéssel szemben. Vagyis mindenesetre az "ugyanaz, és mégis más" üdítő érzését várhattuk az új sorozattól.

Nos, a kezdet teljes mértékig igazolta várakozásainkat. A szervezők természetesen biztosra mentek. A kitűnő Orfeo Zenekar és a világszínvonalat magát megtestesítő Purcell Kórus bármely karmester partnereként megállja a helyét; Helmuth Rilling az oratórium-dirigálásnak már a múlt század végén élő klasszikusa volt; a három énekszólista pedig, ha tudtam is szubjektíven rangsorolni őket, egyaránt a műfaj magasiskoláját képviselte. Csoda-e, ha ebből a találkozásból olyan előadás született, amely nem csupán minden tekintetben perfekt és igényesen kidolgozott volt, amelyben nem csak a képek kavalkádja hatott üdén, érzékletesen és természetesen, hanem, ami a legfontosabb, jól érzékelhettük belőle, hogy van Swieten báró jámbor, papirosízű figurái hogyan lényegülnek át hús-vér, szerethető alakokká, s hogy a természet-ábrázolás ősi közhelyeit az idős Haydn hogyan állította az életszeretet megrendítő költői megnyilvánulásainak szolgálatába.

Mindez annak ellenére lezajlott a szemünk előtt, hogy Helmuth Rillinget alkata nem azok közé a karmesterek közé sorolja, akik elsősorban robbanékony temperamentumukkal ragadják magukkal a közönséget. Őt az egyensúlyra, a lekerekítettségre, a harmonikus egységre való törekvés jellemzi elsősorban; előadói világában van helyük a nagyszabású kontrasztoknak, ám nincs helyük a szélsőségeknek, és nincs helye semmiféle torznak sem.

Ilyesmire persze nem is csábít Az évszakoknak sem a szüzséje, sem a zenéje. Mégis felismerni véltem valamiféle fejlődést vagy tendenciát az előadásban, amely az első két évszak makulátlanul szép és elmélyült, de talán túlságosan is józan vagy olümposzi jellege után a második részben mintegy belülről izzani kezdett, és nem is annyira az ide koncentrálódó rusztikus kartételek kirobbanó erejéből következően, hanem talán a karmester és az énekesek egyre finomabb és érzékenyebb, egyben érzelmekkel mindinkább telített egymásra hangoltsága jóvoltából. Például a Tél kezdő képsorában, ahol a zenekar a bevezetőben és a későbbiekben is egyre szuggesztívebbé és érzékenyebbé vált, Hanne szerepében Marlis Petersen, illetve Lukasként Bernhard Berchtold pedig egymást és önmagát múlta felül líraiságban és kifejezésben.

Az előadókról szólván, a darabot nem követhetjük végig részletesen. Annyit feltétlenül el kell mondani, hogy Petersen minden tekintetben ideális választásnak bizonyult: hangjának és zenei eszközeinek tisztasága, remek és széles skálájú színészi megjelenítő ereje, virtuozitása és az egész előadását mindezzel együtt manírtalan egyszerűség lefegyverző volt. Berchtold kivételesen szép hangú, olvadékonyan és hajlékonyan éneklő lírai tenor, egyszersmind a jó testo-énekesekre jellemző, rendkívül plasztikus artikulációval, világító expresszivitással. Ám ami miatt tulajdonképpen az előadás lelkének éreztem, az a szövegmondásának ereje, és jelenlétének egy pillanatra sem csökkenő intenzitása volt - miközben, a szopránénekesnővel együtt, sokszor egyes hangjai is megkapóan szépek voltak. Kettőjük gyakori duettjei pedig teljes hangi és zenei harmóniában olvadtak össze. Zenei szempontból Simon gazda megszemélyesítőjeként Bretz Gábor is tökéletesen egyenrangú teljesítményt nyújtott, elsősorban élményszerű dallamformálásával, karaktereinek gazdagságával, a megvalósítás tökéletes biztonságával. Simon szerepének fekvése viszont talán nem ideális számára, mert - két társának tökéletesen természetes hangképzése mellett - Bretz gyönyörű hangját ezúttal időnként mesterkélten sötétítettnek hallottam, amihez hasonlót máskor sohasem érzékeltem.

Helmuth Rillingről szinte sugárzott, hogy jól érzi magát az Orfeo Zenekar élén, mert magas szinten értik meg egymást, és elképzeléseit messzemenően meg tudja valósítani. Az együttes tömören, telten és homogén módon szólt, és Haydn hangszerelési bravúrjai a természeti képekben és egyebütt is igen plasztikusan szólaltak meg. Számos szép szólót hallottunk, például Hamar Gergelytől (oboa), Kertész Ildikótól (fuvola), vagy a négy remek kürtöstől, s mindenképp említést érdemel Vashegyi György kitűnő, rendkívül érzékeny continuo-játéka is. Végül pedig a mintegy 40 fővel kiálló Purcell Kórus, szokott, vagy a szokottnál is szebb, egyszerre karcsú és tömör hangzásával, rendkívüli színskálájával, gyengédségével, humorával és őserejével, nagyszerű hordszerkezetként szolgált az új évnyitó oratórium számára.

Sajnos, a folytatásra egy évet várnunk kell.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Petíció indult és tüntetést szerveznek a kulturális élet totális átszervezése ellen

Teljesen ellehetetlenítené a függetlenek működését, de a kőszínházak műsorpolitikáját is felülről irányítaná a kormány egy új törvényjavaslat szerint. Ennek megakadályozására szerveznek december 9-én tüntetést a fővárosi kőszínházak – emellett petíció is indult a törvényjavaslat elfogadása ellen. FRISSÍTVE
Színház

„Kezdenek visszaköszönni a ’70-es évek” – színházi emberek tiltakoznak

Kováts Adél, Mácsai Pál, Pintér Béla és Ónodi Eszter is megszólal abban a videóban, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap kiszivárgott, radikális átalakítása miatt meghirdetett december 9-i demonstráció kapcsán tettek közzé.
Plusz

Átadták az idei Prima Primissima Díjakat

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában megtartott pénteki gálaesten.
Színház

Újszínházi zaklatási ügyről ír a HVG

A lap úgy tudja, egy állami kitüntetéssel is rendelkező, ismert színész zaklathatott egy nem színész alkalmazottat az Újszínházban.
Színház

Vidnyánszky az igazságtalanságok megszüntetését várja a törvénytervezettől

A Magyar Teátrumi Társaság elnöke az M1-nek nyilatkozott az új színháztörvénnyel kapcsolatban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész

Életének 82. évében elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész - közölte hétfőn a Zeneakadémia.
Klasszikus ajánló

Áthallások – az Egri & Pertis Zongoraduó új koncertsorozata a BMC-ben

Milyen maszkban pantomimozott volna Debussy? Mi köze volt Faurénak a bergamaszkokhoz? Sétált-e Händel London komédiás negyedében, és mit talált Sztravinszkij Petruska szobájában?
Klasszikus galéria

Láttál már hangszobrot?

Élmény marad – különleges hangszobor-kiállítással készül az ünnepekre a Müpa és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Világsztárok által aláírt hangszobrokból és egy közel öt méter magas, függesztett elemből álló grandiózus installáció várja a látogatókat az ünnepi készülődés jegyében a Müpa Zászlóterében december 5-től.
Klasszikus gyász

Elhunyt Bónis Ferenc zenetörténész

Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence egykori tanítványa 87 éves volt.
Klasszikus hír

Európai diadalútról tért haza a Fesztiválzenekar

Fontos európai turnén van túl Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar és Schiff András. Rezidens zenekarként adtak dupla koncertet a londoni Barbicanben és a hamburgi Elbphilharmonie-ban is, de a kultikus bécsi Musikvereint is kétszer megtöltötték, és Baden-Badenben is koncerteztek.