- Van értelme arról faggatnom, hogy öt esztendő elteltével mi motiválja még önt A teremtés előadásában?

- Az élet túl rövid ahhoz, hogy ebből rutin válhasson. Amikor Haydn szóban forgó oratóriumát vezénylem, mindig őszintén meglepődöm, mennyi új gondolatot fedezek fel a műben. Ráadásul minél több emberrel dolgozom együtt a darabon az évek során, annál több friss és korábban nem tapasztalt ötlet kerül felszínre, amelyekkel egymást segítjük az alkotásban. De ez nem csak A teremtésre vonatkozik, hanem a világ zeneirodalmának valamennyi csodálatos szerzeményére. Épp tegnap vezényeltem Bécsben A varázsfuvolát, ami szintén végigkísérte az életemet, s mégis képes voltam új dolgokat kihallani belőle. Ettől jó ez az egész.

- Előfordul, hogy egy éven belül többször is dirigálja a darabot? Nem un olyankor bele?

- Nemrég lett volna egy Teremtés-előadásom Bukarestben, majd Londonban, de végül Évszakok lett belőlük. Így most ismétlésre nem kerül sor, de mondom, a fásultság szóba sem jöhet. Hiszen A teremtés, mint vallási motívum valamennyi világvallás elbeszéléseinek részét képezi, mindemellett a zene egyetemessége miatt kiindulópontot jelenthet az ateisták számára is. Igazi mestermű, amely mindenkinek mond valamit, az újrakezdés szimbólumaként pedig a legalkalmasabb arra, hogy újévi koncertként kínáljuk fel. Felnőttek és gyerekek is élvezik, s ez utóbbi dupla csavart jelent a történetben, hiszen az utódaink önmagukban is az újraírt történetek jelképei. Azért is vezettem be a gyerekkoncerteket, hogy egy kicsit erre is ráirányítsam a figyelmet. Ezek alkalmával megpróbálom a kisebbeket bevonni: beszélgetünk, miközben megmutatom, hogy bizonyos részeket hogyan játszhatunk el különféleképpen, és alkalmanként az előadásmódra is javaslatot tehetnek. Fontos, hogy érezzék, az előadóművész igenis részét képezi az alkotófolyamatnak.

- Spirituálisan is mindahányszor töltekezik a műből?

- Erre általában - a Bibliából vett idézettel válaszolva - azt szoktam mondani, hogy az Isten megteremtette a dolgokat, de az embernek átengedte a jogot, hogy ezeket néven nevezze. Egy bizonyos fokig elő van írva, mit kell játszanunk, hiszen a komponista megjelölte, milyen hangokat és hogyan adjunk elő, számtalan helyen azonban a konkrét érzelmek megragadása, megnevezése - hogy mindezt hogyan, milyen eszközökkel tálaljuk - már a mi feladatunk. Természetesen, ahogy emberileg változom, ahogy minden előadás alkalmával más és más hangulatban találom magam, úgy a különféle hangulatokat kicsit mindig eltérő módon fejezem ki. Minden évben új vonásokat, új hangsúlyokat, új tempókat mutatunk meg.

- Elengedhetetlen, hogy szót ejtsünk a zenekarról és a szólistákról is. A La Scintilláról mit kell tudnunk?

- A zenekar a Zürichi Operaház vezető művészeiből alakult 15 éve, s mivel akkoriban sokat dolgoztam ott, a születésénél én is bábáskodtam. A leghíresebb, ha nem is feltétlenül a legjobb közös munkánk Cecilia Bartoli Maria című lemezének rögzítése volt, mert az arról készült filmfelvételeket a világ összes tévétársasága megvette. Rendkívül lelkesen és intenzíven foglalkoznak a régizene autentikus előadásmódjával, s amit különösen nagyra tartok bennük, s ami egyben igazán jelentős művésszé avatja őket a szememben, hogy ennyi idő után sem fásultak bele az operaházi munkába. Vezetőjük egyébként az az Ada Pesch, akit az Indianai Egyetemen a kiváló magyar zongoraművész és zenepedagógus, Sebők György is oktatott.

 - Az újévi koncertek történetében először bemutatkozó három énekes közül kikkel dolgozott már korábban is együtt?

 - Mindegyikkel, hiszen valamennyien Zürichhez kötődnek, s ketten közülük az Operaház tagjai is. A tenorista, Bernard Richter már szerepelt egy ízben Magyarországon, alakításai között elsősorban Tamino, Don Ottavio, Almaviva gróf, Fenton és Walther von der Vogelweide található meg, de az Eisenstadti Nemzetközi Haydn Fesztiválon az irányításom alatt Enricót énekelte Az igazi hűség című Haydn-operában. A svéd származású szopránnal, Malin Harteliusszal is régi időkre nyúlik vissza a kapcsolatom, Fiordiligi, Pamina és A titkos házasság Lisettája jelzik a közös munkáinkat. A baritonista, Thomas E. Bauer nem tagja a zürichi társulatnak, így ha képességeiben nem is, ennyiben mindenképpen kilóg a sorból. Vele egyebek mellett egy Così fan tutte előadás s Guglielmo figurája kapcsán találkoztam.

- A produkció iránt mutatkozó változatlanul intenzív szimpátia, gondolom, örömmel tölti el.

- Isten ments, hogy beszálljak abba a régi keletű vitába, hogy az érdeklődés hiánya a művész vagy a menedzsment alkalmatlanságának tudható-e be! A művészek általában a menedzsereket, utóbbiak pedig értelemszerűen az előadókat szokták hibáztatni, ha nem jön a közönség. Az újévi Teremtés-koncert megszokottá válása nyilvánvalóan boldoggá tesz, sőt, mostanában hallottam, hogy némely családokban alku tárgyává vált a gyerekek és a szülők között. Az üzlet úgy szól, hogy ha szilveszter éjszakáján a csemeték szépen ágyba fekszenek, és hagyják a szüleiket szórakozni, akkor másnap együtt elmennek a kicsiknek szóló Teremtés-koncertre. Ez egy olyan mellékes, előre nem kalkulálható, ámde felettébb pozitív kihatású történés, amelyen mindenki nyer: a szülő, a gyerek és mi, előadók is.

- A Művészetek Palotája kínálatában már két szellemi gyermeke is felnőtté cseperedett. Az újévi koncert és a Wagner-napok mellett tervez-e új kezdeményezést?

- Ki kell hangsúlyoznom, hogy semmi esetre sem szeretném, ha ezek a projektek nem állnának meg a saját lábukon, és önállótlanságuk okán hozzám lennének kötve. Valamikor majd vissza kell tudnom lépni, és számomra az a legfontosabb, hogy mindkét ötletem önjáróvá váljon, és mással is működtetni lehessen. Nem ambícióm, hogy személyes sikerként kizárólag hozzám kötődjenek, az viszont annál inkább, hogy engem túléljenek. A továbbiakon egyelőre nem gondolkodom.

Újévi koncert

2012. január 1. 19:00 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Orchestra La Scintilla, Malin Hartelius (szoprán), Bernard Richter (tenor), Thomas E. Bauer (bariton), Dresdner Kammerchor (betanító karnagy: Jörg Genslein)
Vez.: Fischer Ádám

Haydn: A teremtés, Hob. XXI:2