A kérdéses partitúra már évtizedek óta békésen pihent a jeruzsálemi Academy of Music and Dance kottatárában, amikor Charles Bornstein, az intézmény tanára előadására készülvén rábukkant. Bár a régebbi kották sűrűn magukon viselik korábbi használóik bejegyzéseit, Bornstein ezúttal gyanút fogott és elküldte a partitúrát a Mahler-kutató Henry-Louis de la Grange-nak Párizsba.

Mivel De la Grange egyértelműen a zeneszerző saját keze írását látja a bejegyzésekben, és az izraeli rendőrség által elvégzett papír- és tintavizsgálat is 100 évnél régebbinek találta a dokumentumot, a partitúra módosításai valószínűleg megkerülhetetlennek bizonyulnak a későbbi kiadások számára.