Egy kárpátaljai padláson megtalált, százéves görögkatolikus liturgia dallamaitól a Budapest Park színpadáig, a bizánci zenétől a Platon Karataev dalainak elemi erejű megszólaltatásáig hosszú utat járt be a StEFREM. A korábban Szent Efrém Férfikarként ismert együttes közel negyed évszázados történetének most új fejezete kezdődik – ennek első és talán legfontosabb lenyomata az Égrekiáltó című album – olvasható az együttes közleményében.
Mint írták, az új lemez több szempontból is fordulópont. A StEFREM történetében először minden tag szerzőként is részt vett az anyag létrehozásában: az eredeti dallamok mellett javarészt saját szövegek alkotják a lemez anyagát,
így az Égrekiáltó az együttes eddigi legszemélyesebb és legorganikusabb munkája.
A dalok a jelen emberének kérdéseiből, kétségeiből és tapasztalataiból indulnak ki. A darabok a mindennapjaink és világunk kevésbé szívderítő alaphangulatát tükrözik, ugyanakkor az „égrekiáltásban” a kétségek mellett a remény hangjai is visszacsengenek. Az album szeptember 4-én jelenik meg a Spotify, az Apple Music, a Deezer és minden ismert streaming szolgáltató felületén.
Az Égrekiáltó megszületése egy mélyebb művészeti átalakulás része. A StEFREM története ugyanis egyben generáció- és családtörténet is. Az alapító Bubnó Tamás által létrehozott, erős művészeti és szellemi örökségből mára egy új alkotói modell bontakozott ki. A korábban markánsan egy művészeti vezető köré szerveződő formációban egyre nagyobb hangsúlyt kap a közösségi alkotás: a tagok nemcsak előadói, hanem szerzői és alakítói is annak a világnak, amelyet StEFREMnek nevezünk.
StEFREM (Fotó/Forrás: Wanda Martin)
A vezetést Bubnó Lőrinc vette át édesapjától, a generációváltással pedig olyan kérdések kerültek az együttes gondolkodásának középpontjába, amelyek túlmutatnak a zenén. Hogyan lehet megőrizni egy örökséget anélkül, hogy pusztán megismételnénk? Hogyan válhatnak az örökösök alkotótársakká? És mit jelent ma a szakralitás egy olyan generáció számára, amely egészen más világban keresi a válaszait, mint elődei?
A StEFREM nem szakít szakrális és kulturális gyökereivel, hanem új nézőpontból közelít hozzájuk.
Az egyházi és liturgikus hagyományból kiinduló zenei gondolkodás egyre személyesebb és önreflektívebb igazságkereséssel találkozik. Ennek a nyitásnak fontos állomásai voltak az elmúlt évek műfajokon átívelő együttműködései is, többek között a Platon Karataevvel és Дeva-val.
A zenei megújulással párhuzamosan a StEFREM teljes vizuális identitása is átalakul. Az új arculat ugyanazt a kettősséget hordozza, mint az Égrekiáltó: reflektál a múltra, miközben egyértelműen a jövő felé mutat. Tradíció és kortárs kultúra, szakralitás és személyesség, örökség és önállósodás nem egymást kizáró pólusokként, hanem egymással párbeszédben jelennek meg.
Az új korszak első látványos megjelenése szeptember 10-én a Magyar Zene Házában lesz, ahol az Égrekiáltó teljes anyaga először hangzik el élőben.
Fejléckép: StEFREM (Fotó: Wanda Martin)
hírlevél
