- A koncertismertető műfaja nem újdonság. Mitől különleges a KlasszÓra?
- Nyilván sokan találkoztak már beavató- vagy 'kakaó-koncertekkel'. Ezeket nagyon hasznosnak tartjuk, de úgy éreztük, hogy érdemes lenne egy olyan koncertformát fejleszteni, amely hidat képez a klasszikus tartalom és a modern forma közé. Kifejezetten trendi, a mai kor fiataljainak szóló tematikával készülünk. A KlasszÓra elnevezést is a játék és szórakozás ígéretének okán választottuk. Olyan programot kínálunk, amely jó eséllyel le tudja kötni a mai általános és középiskolás srácok közül azokat, akikben van erre nyitottság.
- A darabokat szórakoztató formában tervezitek bemutatni. Ezt hogyan kell elképzelni?
- A koncert során a 'beavató' koncertek mintájára bemutatjuk a hangszereket, amik közül egyet-egyet a gyerekek is megszólaltathatnak. Mozart az első témánk, az ő zenéjének ritmus- és formavilágában nem nehéz megtalálni a humort. Ugyanakkor ez a játékosság nem azt jelenti, hogy nem fogjuk hitelesen megszólaltatni a darabokat. Ettől nem térünk el, de ezen kívül minden játékteret igyekszünk majd kihasználni. A humor is fontos része a zenének, ebben is érzünk lehetőséget.
- Kinek szól az új kezdeményezés? Az iskolás korosztályon túl még kikre gondoltatok?
- A sorozat premierje Szentendrén lesz július 17-én. Itt nem korlátoztuk korcsoportokra a nézőket. Egy nyári estén az egész családnak élvezhető koncertet, illetve beszélgetős műsort hirdettünk, és szakmai érdeklődőkre is számítunk. A továbbiakban lesz kifejezetten alsósoknak, felsősöknek és középiskolásoknak szóló KlasszÓra is. Utóbbi korosztálynak szerintem érdekes lesz megtanulni, hogyan lehet a mobileszközöket igazi, tartalmas szórakozásra használni.
- A zeneműveket tekintve lesz-e követhető tematika, kapcsolódnak-e majd egymáshoz az előadások, illetve milyen zenetörténeti ívet kívántok bejárni?
- Nagyon sok téma gyűlt össze, a bőség zavarában vagyunk. Ikonikus zeneszerzők, műfajok, témák, városok önállóan is kifejtésre fognak kerülni.
- Mozart életművéből milyen darabokra fókuszáltok most az első alkalmon?
- Mozart két kedvenc hangszere, a hegedű és a zongora kerül a középpontba. Ezt kiegészíti egy olyan hangszer, ami -bár Mozart mostohán bánt vele- nélkülözhetetlen kamarazenéi előadásánál: ez a cselló. Lesz a műsoron népszerű, és kevésbé ismert alkotás is. A hangszerek külön-külön, és a koncert végén trióban, együtt is megszólalnak.
- A premier helyszíne Szentendre, a későbbiekben lesz változás a helyszínekben, előadókban, vagy a csapat összetételében?
- A helyszín a szívünknek kedves Duna-parti város: Szentendre. Jövő nyáron szeretnénk a KlasszÓrából egy egész sorozatot hozni ebbe a városba, erről már folynak a tárgyalások. A Klassz Óra ősztől országos turnéra indul, iskolákban, művelődési házakban fogunk vele feltűnni. A fellépő művészek között kifejezetten a fiatal művészek azon kiemelkedő képviselőit szeretnénk bemutatni, akik még pályájuk elején vannak, de már sok elismeréssel büszkélkedhetnek. Junior Príma-díjas művészek, a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályának fiataljai éppúgy vannak köztük, mint a nagy versenyek győztes diákjai. A beszélgetőtársuk mindig egy zenetörténész, vagy karmester lesz.
- Milyen kapcsolatban áll ez a kezdeményezés a Virtuózok című műsorral, aminek szintén egy hozzáadott értéke volt a darabok zsűri általi értékelése, ezáltal azok bemutatása?
- Jogilag semmi kapcsolat nincs a két projekt között. Viszont nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy a formátum kidolgozásában nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy koordináljam a zenei terület és televízió találkozását a Virtuózokban. Az első sugárzás óta számtalan koncert jött létre a Virtuózokkal, és ebből néhány izgalmas projektet én személyes koordinálhattam New Yorkban, Miamiban, Kölnben, Tokióban és még számos egyéb városban.
- Terveztek-e esetleg a KlasszÓrából egy televíziós műsort készíteni?
- Ezt a projektet kifejezetten a koncertélet színpadaira terveztük, hiszünk a személyes találkozás erejében.
- Személyesen, énekművészként miért érzed fontosnak a KlasszÓrát?
- Ezt a koncertsorozatot azért hozzuk létre, hogy még többen találkozzanak ezzel a műfajjal, és alkalmuk legyen játékos formában, mai vizuális formák között barátkozni vele. Az sem baj, ha egy gyerek játszik a babzsákon, és közben csak dúdolja, amit hall. Néhány év múlva ebből a magból kivirágozhat egy zenét szerető, értő ember. Minél több lesz belőlük, nekünk, hivatásos zenészeknek annál kevésbé kell majd azzal foglalkoznunk, hogy kinek fogunk játszani húsz év múlva. Hát nekik: a mostani gyerekeknek.