Új szerepben Vadim Gluzman hegedűművész

Október 25-ét mintha kisajátította volna magának az együttes, hiszen tavaly napra pontosan ekkor indították az évadot, és épp úgy, mint akkor, Várdai István művészeti igazgatóval együtt köszöntik a közönséget. A koncert különlegessége nemcsak a közreműködők személyében és a műsorban rejlik, egy Stradivari hegedű és egy Stradivari cselló hangja teszi varázslatossá az estét.

A hangverseny első részét két Mozart mű foglalja keretbe.

Elsőként a D-dúr szerenád (Serenata notturna, K. 239) hangzik el, amelyet 1776 januárjában Salzburgban komponált az épp 20 esztendős zeneszerző. Hogy ki illetett az elbűvölő darab, azt ma sem tudjuk pontosan, mindenesetre csaknem két és fél évszázada rendkívül népszerű koncertszám. Az egymásnak felelgető - concertáló - vonós szólamokra a barokk hagyomány fénye vetül, de Mozart nem lenne az, aki, ha nem fűszerezné meg valamivel alkotását. Mégpedig egy pár üstdobbal, markáns hangjuk vezeti be a finom vonós hangokat, és ugyancsak ezek búcsúztatják a szerenádozókat. Az éjjeli muzsika előadásában Vadim Gluzman vállalja a koncertmester szerepét.

Liszt, a nagy utazó mindenhol és mindenkor magyarnak vallotta magát. A másodikként felcsendülő Angelus! (Ima az őrangyalokhoz) a Zarándokévek harmadik füzetéből való.

A három kötet zongorára íródott, de több darabját vonósnégyesre, illetve kamarazenekarra is átdolgozták. Az Angelus! ajánlása Liszt unokájának, Daniela von Bülow-nak, Liszt Cosima és Hans von Bülow lányának szólt. Mindemellett a csípős (és hálátlan) megjegyzésekkel sosem fukarkodó Richard Wagner tetszését is elnyerte. Az ima a harmadik füzet nyitódarabja, E-dúr hangnemű. Mesterien idézi az esti Róma egymás után megkonduló harangjainak zengését.

A K.183-as jegyzékszámból is kitűnik, hogy jóval a Serenata előtt kelt az a g-moll szimfónia, amelyet az utókor a "kis" jelzővel látott el, megkülönböztetve a kései K.550-ös "nagy" g-moll szimfóniától.

Mozart 17 évesen, 1773-ban szintén Salzburgban komponálta visszatérvén harmadik itáliai útjáról, amely eredményt és csalódást egyaránt hozott. Felnőtt. Végérvényesen maga mögött hagyta a kamaszkort - ez tükröződik a helyenként drámai hangvételű, mintegy 20 perces szimfóniában.

Szünet után a fúvós és ütős hangszeres vendégekkel kibővített együttes Brahms a-moll hegedűre és gordonkára írt kettősversenyét (op.102) szólaltatja meg Vadim Gluzman és a művészeti vezető, Várdai István előadásában, Baráti Kristóf vezényletével.

A mű születése kapcsán kapcsán feltétlenül megemlítendők a zeneszerző életművét amúgy is átszövő magyar szálak. Ami a vonós kompozíciókat illeti, Brahms munkásságát két virtuóz hegedűs: Reményi Ede és Joachim József művészi habitusa és barátsága határozta meg. Egy családi konfliktus miatt néhány évi "mosolyszünet" következett be Brahms és Joachim kapcsolatában. A feszültséget az alkotó a hegedűművésznek szánt darabbal kívánta feloldani. Brahms 1887 nyarán a svájci Thuni-tónál nyaralt, itt dolgozta át tervezett 5. szimfóniájának anyagát versenyművé, hegedűre és csellóra. Októberben maga vezényelte a kölni ősbemutatót, Joachim partnere Robert Hausmann volt.

Brahms később ezt írta egy ismerősének:

Most már tudom, hogy mi hiányzott nekem az utóbbi években... Joachim hegedűjének hangja. Hogy tud játszani!

A három tételes versenyművet a zenekar erőteljes akkordjai nyitják, majd a cselló mélyről jövő sóhajjal indítja a párbeszédet, a hegedű érzéki, éneklő tónusban válaszol – a szimfonikus közegben a dalszerző Brahms tűnik fel. A középső tétel a kürtök és fafúvók hangjával startol, a zárótétel helyenként népies hangulatú, táncos karakterű.

Joachim éteri hegedűhangja Gluzman vonója alatt születik újjá. Világszerte elismerik, hogy az izraeli muzsikus a 19.és 20. századi nagyszerű hegedűs hagyományt élteti.

A hegedűművész Ukrajnában született, de gyermekkorának nagy részét Lettországban töltötte. Tanulmányait 7 évesen kezdte Rigában, majd a híres orosz mesternél, Zakhar Bronnál folytatta. A New York-i Juillard Schoolban Dorothy DeLay és Masao Kawasaki irányításával képezte magát. 1990-ben költözött Izraelbe. A Baltimore-i Peabody Konzervatórium rezidens művésze, tanít az izraeli Keshet Eilon Nemzetközi Zeneközpontban. Végül még egy fontos magyar vonatkozás: az ugyancsak legendás virtuóz, Auer Lipót 1690-es úgynevezett ex-Leopold Auer Stradivariján játszik, amit a Chicagói Stradivari Társaság kölcsönöz számára.