- Évekkel ezelőtt egy, a világon egyedülálló versenyművet komponáltak a számodra. Minek köszönhetted a megtiszteltetést?

- Még 2009-ben meghívást kaptam az Egyesült Államokba egy hangversenysorozatra, ahol az egyik koncerten hallott engem a montanai Eric Funk zeneszerző, akit az elmondása szerint azonnal megihletett a játékom. Nem egy olyan visszajelzést kaptam az évek során, miszerint a hegedűjátékomra különleges sokszínűség jellemző, amelyben sokrétegű muzsikálás nyilvánul meg. Benne van a zenekari játék, a kamarázás és a tanítás tapasztalata. Azt hiszem, Funk is valami hasonlót vélt felfedezni.

- Milyen zenei nyelv, zenei tradíciók jellemzik az elkészült darabot?

- Funk egy modern, mégis a tradicionális zenén alapuló művet alkotott. Érdekessége, hogy nagyban támaszkodik az amerikai indián zenére. A népi hagyományok mellett természetesen a nyugat-európai zenei kultúra is képviselteti magát benne, hiszen a zeneszerző előtt nem ismeretlen Veress Sándor vagy Tomáš Svoboda munkássága sem.

Oláh Vilmos

- Milyen technikai nehézségek elé állítja az előadót az alkotás, amely nem más, mint versenymű szólóhegedűre?

- A leírás érdekessége mindössze annyi, hogy két sor van, és a zenekari anyag esetében mindig pontos jelzést ad a szerző, hogy milyen hangszínnek, milyen hangszercsoportnak megfelelően kell játszanom. A szóló szinte a fantáziára van bízva. Funk itt volt Budapesten, átjátszottuk a darabot, én pedig próbáltam minden esetben a hangszerjáték legvégső határáig eljutni.

- Van példa hasonló szólóhangszeres versenyművekre, vagy egyedinek mondható az alkotás?

- Ez egy különleges zenemű, mert olyan sokszínűséget kíván meg, amilyen még egy hegedűversenyt vagy kortárs művet sem feltétlenül jellemez. Olyan hangszeres tudás birtokában kell lenni, ami széles repertoár ismeretét feltételezi Bachtól egészen korunk zenéjéig. A játékos lelkének fel kell tárulkoznia, és ebben a darabban erre rengeteg lehetőség kínálkozik.

Oláh Vilmos

- Évek elteltével most egy film is készült a zenemű kapcsán. Mit lehet erről tudni?

- Amerikában január 4-én lesz a bemutató. Scott Sterling, az ottani közszolgálati csatorna, a PBS producere olyan igénnyel dolgozta fel az anyagot, hogy az nem is a műről, hanem sokkal inkább a munkafolyamatról szól, amelyben a szerző és a művész együtt dolgozik. Itthon már volt koncerttermi előadás, aminek részletei a filmen is láthatóak, most pedig a nézők a legapróbb részletekig tanúi lehetnek az útkeresésnek és a különleges pillanatoknak. Az M5 csatornával már folynak a tárgyalások, és szeretném, ha a Zeneakadémián is lenne egy vetítés. A Szegedi Tudományegyetem dékánja, Tóth Péter szintén jelezte már, hogy örülne, ha a városban is lejátszanák az alkotást. Elérhető lesz a film az interneten is, mert szeretném, ha példaként állna a fiatalok előtt, hogy a művészvilágban munkával, szorgalommal és tehetséggel is előre lehet jutni, nem csak kapcsolatok által.

Oláh Vilmos

- A szólókarrier mellett már hosszú évek óta vezeted a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát. Mi egy koncertmester igazi feladata?

- Hat éve vagyok koncertmester, a zenekar nagyon fontos az életemben. Az egyetlen valódi vezető a koncertmester, mert az ő személye jó esetben nem változik, és sokkal jobban ismernie kell a kollégáit, mint a vezető karmestereknek. A dirigensek megcsinálják a feladatukat, de a valódi kohéziós erőt a koncertmester képviseli a különböző helyről érkező, időnként csapongó, mégis közös céllal bíró művészek között. Nem is olyan egyszerű ez a feladat, és nehéz is megfelelő embert találni erre a hivatásra.

- Úgy érzed, a zenekarnál megtaláltad a helyed?

- Én mindig új utakat keresek, nyughatatlan vagyok. Nemrég Szombathelyen játszottam szólószerepben, Pécsett tartottam mesterkurzust, majd Ázsiába megyek kvartettezni, de a Rádiózenekarhoz mindig vissza fogok térni. Az együttes az otthonom, és bízom a jövőjében. Maradhatunk a 6-os stúdióban, marad a Márványterem is. Azt gondolom, a zenei együtteseknek, a zenekarnak, az énekkarnak és a gyermekkórusnak változatlan formában kell továbbra is együtt dolgoznia, hogy a magyar zenei élet megkerülhetetlen és magas szintű képviselői maradjanak.