Az asztalon a leharcolt karácsonyfa mutatja üres csokipapírjait, a szemek alatti táskában tavalyi alkoholneműk lötyögnek, s még mindig van egy rúd a mákos bejgliből. De csak egy kattintás a távkapcsolón és egy másik, talán soha el nem jövő világba lépünk. Frissen vasalt bécsiek gyülekeznek a Musikverein patinás falai között, friss virágok San Remoból, s az a könnyed elegancia, amit mi sem a képernyőn - ez lenne még a legkevesebb - sem semmi másban nem tudunk utánozni. Mindig ugyan az, és mindig más - ez lehet a hagyomány definíciója. A recept roppant egyszerű: csak egy kis Stauss muzsika, a Bécsi Filharmonikusok, egy világsztár a pulpituson - ezúttal Ricardo Mutti - virágkötők, fodrászok, televíziósok és bécsiek, ennyi az egész.