Klasszikus

Ünnep

2005.11.22. 00:00
Ajánlom
Haydn, Mozart, Schubert – egy trió, egy kvartett, egy kvintett – E-dúr (Hob. V:12), g-moll (K 478), C-dúr (D 956). Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Rohmann Ditta, Rév Lívia, Bujtor Balázs és Perényi Miklós. A Zeneakadémia alapításának 130. évfordulóját ünneplő november 13-i koncert valahogy így foglalható össze adatszerűen. Merthogy az élmény nehezen leírható.

A koncert előtt Marton Péter, a Zeneakadémia baráti körének elnöke – a koncert szervezője – lépett a színpadra, s röviden szólt arról, hogy százharminc évvel ezelőtt éppen ezen a napon kezdődött az oktatás az egykori Hal téren lévő Zeneakadémián öt tanárral és harminckilenc diákkal, s nyolc évvel ezelőtt éppen ezen a napon alakult a Zeneakadémia baráti köre, mely működése során több száz diák életén könnyített kisebb-nagyobb mértékben (ez utóbbit jelen sorok írója saját tapasztalata alapján is alátámaszthatja).

Ugyan egy koncertbeszámoló esetén talán kevéssé fontos, de érdemes megemlíteni, hogy 130 év után megjelent a technika a Zeneakadémia színpadán: nem kellett fülelni, hogy mit is akar mondani a koncert előtt az a valaki a színpadon, minthogy remekül ki volt hangosítva, ráadásul – hab a születésnapi tortán – a baráti kör egyik elnökségi tagja, Draskóczi Ágnes kifogástalan angolsággal fordította a szöveget – mintha Európa valamelyik fejlettebb pontján lettünk volna. A koncertet végül Kelemen Barnabás személyes hangvételű, frappáns és irigylésre méltóan könnyed beszéde nyitotta meg.

Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű) és Rohmann Ditta (cselló) előadásában Haydn E-dúr vonóstriója (Hob. V:12) lenyűgöző frissességgel szólalt meg, a három fiatal tökéletesen együtt lélegzett, s játékuk érdekessége – számomra: erénye – volt, hogy a három vonós hangszer nem a zenei hangzásban olvadt össze, hanem a zenei időben. A haydni vonóstrió műfajának megfelelően három szólam dialógusát (pontosabban „trialógusát”) hallhattuk, a résztvevők hol egyetértettek, hol vitába keveredtek egymással, de a zenei eszmecserében mindhárman teljes erőbedobással vettek részt.

Kokas Katalin a tőle megszokott intenzitással játszotta a középszólamot, Rohmann Ditta csellóhangja egy-egy pillanatban vakító fényességgel csillant meg, Kelemen Barnabás pedig szokásához híven megint csak csodákat művelt a hangszerével. Ahogyan egy-egy frázis a semmiből megszületett, szemünk láttára növekedett, majd visszahúzódott a semmibe, olykor egy pillanat alatt, néha az volt az érzésem, hogy túlzás, amit csinál, hogy ilyen mértékű érzékenység már messze túllép egy műkedvelők számára írott egyszerű vonós-divertimento ideális megszólalásán. Persze hozzátehetjük rögtön: soha ne történjen nagyobb baj egy koncerten.

A két ifjú titánia és az ifjú titán kamarapartnere Mozart g-moll zongoranégyesében (K 478) a Fischer Annie-kortárs Rév Lívia volt, akinek életkora – bár tudom, illetlenség egy hölgy esetében ezt emlegetni – meghaladta fiatal zenésztársai életkorának összegét. Csodálatos élmény volt már maga a látvány is: egy varázslatos, tündérszerű, aprócska idős hölgy és hosszú életének letisztult bölcsessége a zongoránál, s a zongora előtt három kirobbanó energiájú, szikrázóan eleven tekintetű fiatal, az időskori bölcsesség három letéteményese. Ideális darabválasztás volt a g-moll zongoranégyes, hiszen a mozarti dramaturgia csodálatosan működött: a zongora valóban elkülönült a három vonós hangszertől, amelyek itt már – szemben a Haydn-trióval – hangzásban is maradéktalanul összeolvadtak.

S hogy nem igazán volt zavaró Rév Lívia zongorázásának és a három fiatal játékstílusának különbsége, az nyilván magyarázható e két előadói világ belső koherenciájával, no meg a négy előadó művészi nagyságával. Rév Lívia zongorajátéka kerüli a szélsőségeket, a saját maga felállította korlátok között azonban hallatlanul érzékeny árnyalatokra képes, zongorahangjának kifinomultsága pedig egyedülálló. Az embernek az az érzése, hogy ha akarna se lenne képes csúnya hangon játszani – ami Mozart zenéjétől végső soron egyáltalán nem idegen. Hogy eközben bal keze olykor nincs szinkronban a jobbal, hogy bizonyos futamok nem kifogástalanok, annak a lényeg szempontjából aligha van jelentősége.

Ha kicsit előrelátóbb vagyok, akkor a szünetben távozom a koncertről, hogy pusztán egy kiváló koncert élményével térjek haza. Merthogy előre sejthető volt, ami a szünet után történt: hogy a Perényi Miklóssal (cselló) és Bujtor Balázzsal (hegedű) kiegészülő Kelemen-Kokas-Rohmann trió Schubert C-dúr vonósötösének (D 956) előadásával nem fog megkímélni a katarzistól. Arra persze egyáltalán nem lehetett számítani, hogy a katarzis ilyen döbbenetes erővel rázza majd meg a kényelmetlen zeneakadémiai székekbe dermedt hallgatóságot.

Már az első tételt indító C-dúr akkord hangminősége megérne egy zenetudományi értekezést: a tökéletesen homogén hangzás, ahogy az egymáshoz meglepően közel ülő zenészek egyetlen lélekké váltak, szinte feleslegessé tette a további bő háromnegyedóra történéseit – ebben a C-dúr akkordban benne volt minden, ami zenében benne lehet. És az alkalmi kvintett a mű elejétől a végéig tökéletesen egységes volt: Perényi Miklós és Rohmann Ditta csellóhangja gyakorlatilag megkülönböztethetetlen volt egymástól, mintha Bujtor Balázs és Kelemen Barnabás is egyetlen hangszeren játszottak volna, a zenei és fizikai tér közepén elhelyezkedő Kokas Katalin brácsája pedig a Schubert által rárótt feladatának megfelelően vált egyik pillanatban csellóvá, a másikban hegedűvé.

Minden idők egyik legszebb E-dúr zenéje, a lassútétel leheletfinom zenei szövete alig hallhatóan szólalt meg, a zenei szálak mégis elképesztő erővel fonták át egymást, s ebben a közegben az f-moll középrész végletekig feszített drámája már-már elviselhetetlenül intenzív volt. A scherzóban további energiák szabadultak fel a 130 éves intézmény majd’ 100 éves színpadán, így a démoni zárótétel lendületét már alig-alig voltam képes követni.

Nem tudom, hogy a Zeneakadémia történetének elmúlt 130 évében hányszor szólalt meg ilyen minőségben a C-dúr vonósötös ezen a színpadon, s hogy meg fog-e szólalni így a következő 130 évben akár egyszer is. Azok számára persze, akik jelen voltak, a kérdésnek nincs jelentősége – mert ezt az előadást soha nem fogják elfelejteni.

(2005. november 13. Zeneakadémia; Ünnepi hangverseny a Zeneakadémia alapításának 130., a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Köre alapításának 8. évfordulója alkalmából; km.: Rév Lívia (zongora), Perényi Miklós, Rohmann Ditta (cselló), Kelemen Barnabás, Bujtor Balázs (hegedű), Kokas Katalin (hegedű, brácsa); Haydn: E-dúr trió, Hob. V:12; Mozart: g-moll zongoranégyes, K 478; Schubert: C-dúr vonósötös, D 956)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Klasszikus

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus vicces

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus vagyim holodenko

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Társaskör kertje, ahol július 4. és augusztus 5. között tizenhét estén át klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenés színház, opera és színházi előadás közül válogathatnak az érdeklődők.