Majd azzal vádolja a BMC kiadót, hogy ravaszul manipulálta a Jazz Szövetséget, hogy a Budapest Jazz Fesztiválon a saját "istállóját" szerepeltethesse, és a Magyar Jazz Szövetséget, hogy a kiadóval összemutyiztak a Debreceni Jazzfesztivál lehetetlenné tétele érdekében.

Rossz ízű mondatokat ír a fesztivál támogatásáról. Azt állítja, hogy a szervező cég (BMC) "képes volt azt tuszakolni támogatói (...) fejébe, hogy a kiadványain szereplő előadókból szervezett promóciós fesztivál hűen tükrözi a magyar dzsesszpalettát." A "magyar dzsessz tragikus hétvégéjéről", "butaságról", és még sok anomáliáról beszél cikkében, amelyeket a Magyar Jazz Szövetség és a BMC kiadó közösen elkövettek a magyar kultúra ellen.

Az érintettek a következőket szeretnék elmondani a cikkben leírt valótlan és megalapozatlan és kifejezetten rosszindulatú állításokkal szemben:

1. Végső Zoltán figyelmét elkerülte, hogy A Magyar Jazz Ünnepe rendezvény 12 éve minden évben megrendezésre kerül! Igaz, szerényebb körülmények között, mint az idei, mert a támogatás is jóval szerényebb volt. Nem is firtatta az ÉS kritikusa, hogy milyen ünnepelnivalója támadt az elmúlt 12 évben a magyar dzsessznek.

A dzsesszzenészeknek minden lehetőség, amikor méltó körülmények között, tisztességes fellépti díjért, nagy nyilvánosság előtt játszhatnak, ünnepi alkalomnak számít, és annak a sok ezer embernek is, akik két nap alatt hat helyszínen 16 együttest hallgathattak meg.

2. Miért baj, hogy a minisztérium támogatta a fesztivált?

Nincs olyan nagyszabású kulturális rendezvény ma Magyarországon, (a Debreceni Jazz Fesztivál se), amely támogatás nélkül létrejöhetne. A Magyar Jazz Szövetség civil szervezet. A magyar dzsesszzenészek érdekeit képviseli együttműködve a szakszervezettel. Ezt teszi sok-sok éve, de pénz nélkül. Most végre úgy tűnik, a kulturális kormányzattal folyó tárgyalások eredményt hoznak, és ez az egész magyar dzsessztársadalomnak, minden kortárs improvizatív zenét játszó muzsikusnak hasznára válik. A tárgyalások egyik nagy eredménye idén az a hatmillió forint volt, amelyet három nagy vidéki város kapott meg dzsesszfesztiváljainak megrendezésére. Így köztük kétmillió forintot Debrecen!

3. Mivel a Magyar Jazz Szövetség civil szervezet, és nem szervező cég, egy ilyen fesztivált egyedül nem valósíthat meg, és ez nem áll szándékában a jövőben sem. Erre keresve sem találhatott alkalmasabb céget a BMC-nél, és szervezőt Gőz Lászlónál, aki maga is dzsesszzenész, és producerként, koncertszervezőként óriási tapasztalattal rendelkezik, tisztességéhez pedig nem férhet kétség. (Ezért is kérte meg Gőzt tavasszal Turi Gábor, hogy segítsen a Debreceni Jazz Fesztivál programjának összeállításában és szervezésében. Majd Turi többszöri módosítás után visszamondta a már megszervezett programot, ezzel lehetetlen - a leszerződtetett művészekkel szemben - szerződésszegő helyzetbe hozta a BMC-t.)

4. V. Z. kritikus "a magyar dzsessz tragikus hétvégéjének" tartja a szeptember végén párhuzamosan megrendezett Budapesti, illetve Debreceni Jazz Fesztivált (amelynek, állításával szemben, nem 120, hanem Turi Gábor által kapott információ alapján, 500 látogatója volt), mi pedig azt gondoljuk, hogy ez a hétvége a magyar dzsessz valódi ünnepe volt, Debrecenben és Pesten egyaránt, attól függetlenül, hogy a Debrecenben fellépő két amerikai zongoristáról zengedezett hosszan kritikájában, a magyar dzsesszzene iránti aggodalmában. Arról, hogy a két fesztivál egy időpontban került megrendezésre, se a muzsikusok, se a támogatók, se a szervezők nem tehetnek. A debreceni szervezők bizonytalansága hozta létre ezt a "tragikus"-nak egyáltalán nem nevezhető helyzetet.

5. A fesztiválon 16 zenekar lépett fel, ebből 5 tartozik a BMC kiadóhoz. Nehéz lenne ma Magyarországon fesztivált rendezni úgy, hogy egy együttes se tartozzék a BMC-hez, hiszen az egyetlen lemezkiadó hazánkban, amelyik főprofilként dzsessz- és kortárslemez kiadással foglalkozik, alig van magyar dzsesszzenész és kortárs zeneszerző, aki ne készített volna felvételt a BMC-nél, illetve ne játszott volna általuk kiadott lemezen.

6. Ha V. Z. jobban utánagondolna, bizonyára belátná, hogy a legjobb indulattal is lehetetlen két nap alatt olyan fesztivált rendezni, amely a teljes palettát képes felvonultatni, de nem is ez a cél. A célunk az, hogy a Budapest Jazz Fesztivál minden évben megrendezésre kerüljön, azonos időpontban, minimum olyan kondíciókkal, mint idén, és hagyománnyá váljék Budapest kulturális életében. Ha ez megvalósul, nem lesz olyan valamirevaló magyar dzsesszmuzsikus, aki ne szerepelne ezen a fesztiválon. Abban a reményben írjuk mindezt, hogy mindenki, akinek köze van valamilyen módon a magyar dzsessz világához (a kortárs improvizatív zenéhez), legyen muzsikus, kritikus, szervező vagy csak egyszerűen zeneszerető ember, értően és megértően tekint munkánkra, amit a műfaj elismertetéséért, megbecsüléséért és népszerűsítéséért teszünk.

Babos Gyula,
Borbély Mihály, Dés László,
Horváth Kornél
(a Magyar Jazz Szövetség
elnökhelyettese),
László Attila
(a Magyar Jazz Szövetség elnöke),
Szakcsi Lakatos Béla,
dr. Gyimesi László
(Művészeti Szakszervezetek
Szövetsége elnöke)