Megszokhattuk, hogy a zeneszerzők nem csupán a zeneszerzés vagy a zeneelmélet kapcsán nyilatkoztak, hanem gyakran magánéleti, politikai és egyéb kérdésekben is állást foglaltak. Noha meglepő lehet, hogy még az ételről is már-már filozofikus gondolatokat olvashatunk, talán kevésbé meghökkentő, ha tudjuk, hogy mindezek a sorok a híresen emelkedett Rossini tollából származnak:

Rossini

Nem tudok csodálatosabb foglalatosságot az evésnél, ami valóban evés. Az étvágy ugyanaz a gyomornak, mint a szerelem a szívnek. A gyomor a karmester, aki szenvedélyeink nagyzenekarát irányítja és cselekvésre indítja. A fagott vagy a piccolo elégedetlen zúgolódása vagy harsány vágyakozása testesíti meg számomra az üres gyomrot. Ezzel ellentétben a tele gyomor a gyönyörűség trianguluma vagy az öröm üstdobja. A szerelmet illetően ezt tekintem az igazi primadonnának, az istennőnek, aki cavatinákat énekel az agynak, megrészegíti a fület és felvidítja a szívet. Enni, szeretni, énekelni, megemészteni – valójában ez a négy felvonása az élet című vígoperának. És úgy múlnak el, mint buborékok a pezsgőből. Ha valaki úgy hagyja múlni, hogy nem élvezte, az kész bolond!

A magasztos gondolatokon felül ráadásul Rossini saját bevallása szerint életében háromszor sírt: először, amikor első operája megbukott; másodszor Paganini virtuóz hegedűjátékát hallva; és végül, amikor egy vitorlázás során látta, hogy az egyik kedvenc étele, a szarvasgombával töltött pulyka a vízbe pottyant a fedélzetről.

Az alábbi képzeletbeli menü és italválogatás összeállításakor elsősorban a fennmaradt információkra kellett hagyatkoznom, nem az ízlés állt az első helyen. De azért remélem, az étlap végére megszólal az a bizonyos fagott vagy piccolo!

Sváb erőleves

Leves

Beethoven nagy rajongója volt a leveseknek, mindenekelőtt az erőlevest szerette sok tojással. Puccini idősebb korában meglehetősen nagy vagyonra tett szert, azonban fiatal éveiben nélkülöznie kellett, így akaratlanul is, de sokáig a minestrone volt a mindennapi ebédje.

Főétel

Mozart életvitele nem állt arányban keresetével: minden téren szerette a fényűzést. Kedvenc ételei közt szerepelt a borjúsült ananásszal, a fácánsült, a sült kappan, a kucsmagomba és a rák.

Liszt kedvenc főételei a gombás malachús, valamint a mandulás bundába csomagolt, reszelt sajttal megkoronázott pulykamell voltak.

Vegetáriánus zeneszerzőből nem sok akad. Wagner annak vallotta magát, de Cosima azt mondta férjéről: „elméletben vegetáriánus, de a gyakorlatban nem”. Mahlerről viszont ismert a következő történet:

1883-ban, mikor Morvaországban kinevezték karmesternek, Mahler azzal lepte meg zené­szeit, hogy velük ment egy italra a kedvenc vendéglőjükbe. Először is vizet rendelt bor vagy sör helyett. Majd mikor zenészei húst rendeltek, Mahler spenótot rendelt almával.

Kapcsolódó

Miért nem evett húst Wagner?

Szókratész, Platón, da Vinci, Tolsztoj és Einstein csak néhány azok közül, akik száműzték a húst az étrendjükből. Wagner és Mahler Schopenhauer hatására próbálkoztak ugyanezzel. Tudta, hogy ez megjelenik a zenéjükben is?

Desszert és kávé

Macaron

Paganini kedvenc édessége a macaron volt, amit a szóbeszéd szerint Paganini-szeletnek is hívtak. Bartók Béla mindenekelőtt a családi recept alapján készült diós kalácsot szerette. Végül a desszert mellől nem maradhat el a kávé sem. Először Bach nevét kell megemlítenünk, ugyanis BWV 211-es Kávékantátájával emléket állított a Zimmermann Kávéházban általa is rendszeresen fogyasztott italnak. Másodszor álljon itt Beethoven is, akinek beszélgetőfüzeteiből tudhatjuk, hogy a napi kávéját inasának pontosan hatvan szem pörkölt kávéból kellett elkészítenie.

Ital

Bach 1713-ban Halléban töltött néhány napot, feltehetően azzal a céllal, hogy tanácsaival segítse az orgonaépítési munkálatokat. A város legelőkelőbb fogadójában kapott szállást. Fennmaradt a számla, amit Bach fogyasztásáról Eberhardt, az Aranyfácán fogadósa állított ki, és a város fedezett. Ez többek között arról is beszámol, hogy Bach tizennyolc garast költött sörre és nyolcat pálinkára. Tizennyolc garasért akkoriban harminc liter sört lehetett vásárolni, így Bach minden bizonnyal sört vagy pálinkát fogyasztott egy ünnepi étkezés mellé.

Puncs

Haydn második londoni útjának naplójából kiderül, hogy 1792-ben a zeneszerző a walesi herceg receptje szerint készült puncsot kóstolta meg. A hozzávalók a következők voltak: 1 üveg pezsgő, 1 üveg burgundi, 1 üveg rum, 10 citrom, 2 narancs, 1 ½ font [0,68 kg] cukor.

Végül pedig egy 1853. május 12-én, Weimarban kelt Liszt-levélből tudomást szerezhetünk Liszt kedvenc boráról. A Hans von Bülow-nak címzett levélben szó esik öt emblematikus műről is, amelyeket akkor fejezett be (h-moll szonáta, 2. ballada; két koncert és Haláltánc), továbbá a zeneszerző Bülow-nak ajánlja a 14. Magyar rapszódiát, majd a „lényegre” térve így folytatja:

Ha többször látja Auguszt, kérem, tájékozódjék nála egy különleges borfajta felől, amelyből kiváló minőségűt ittam nála Szekszárdon. Villányi s Károly főhercegnek egy régi pincemestere termesztette. Ismertetőjele: eperillata van. Legutóbb beszéltem róla a gothai herceg őfensége asztalánál, ahol ugyancsak villányi bort szolgáltak fel, de ez mélyen alatta maradt annak, amit Augusznál ittam. Megígértem a hercegnek, hogy mintaképpen hozatok néhány üveggel, fehéret és vöröset, s nem tudom, kihez forduljak ezért. Segítsen ki a zavarból, kedves Hansom, s ha már eléggé tisztában lesz már e felől a borminőség felől (amely, ha nem csalódom, Burgundiából származó fürtökből eredt), írja meg, milyen módon és milyen árért szerezhetnék belőle bizonyos mennyiséget. Bár eperillata van, egyáltalán nem édes s nem lehet az aszúborok közé sorolni. Bizonyára van Pesten bornagykereskedő, aki küldhet nekem belőle.

Az írás a Figaro decemberi számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja. Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.