Klasszikus

Ünnepi harangok

2013.11.27. 07:47
Ajánlom
Szőllősy, Stravinsky, Rahmanyinov: leleményesen kigondolt zenei antológia - három rejtett szállal egymáshoz kapcsolódó mű a Rádiózenekar hangversenyén. Csengery Kristóf KRITIKÁja.

Ritka az olyan koherens, eredeti koncepciójú és elegánsan tálalt koncertműsor, amilyet november 23-án, a Művészetek Palotájában, a fennállásának 70. évfordulóját ünneplő MR Szimfonikusok - szeretett, régi nevén: a Rádiózenekar - adott Jubileumi bérletének harmadik estjén, Vajda Gergely vezényletével. Ezúttal a program sem igazodott a megszokott és sokak által kárhoztatott nyitány-versenymű-szimfónia modellhez: a koncerten sem nyitány, sem versenymű, sem szimfónia nem hangzott el. Elhangzott viszont három „egyéb kategóriájú" darab, melyek között egyszerre fedezhető fel zenei és poétikai kapocs, ráadásul a kettő egy és ugyanaz: a harangozás megjelenése mind tényleges, hallató formában, mind költői jelkép gyanánt.

Szőllősy András Trasfigurazioni című szimfonikus alkotása (1972) végén nem naturálisan (tehát nem csőharangok vagy más haranghang-utánzásra alkalmas instrumentum segítségével), hanem „eszmeileg", átvitt értelemben valósul meg a harangozás-effektus - melyhez hasonlók, tegyük hozzá, más kompozíciókban is vissza-visszatérnek a szerző oeuvre-jében, s így úgyszólván Szőllősy egyik védjegyévé váltak. Igor Stravinsky Zsoltárszimfóniájának (1930) harmadik tételében, a mű végén a zongora, a hárfa és a timpani hármasa valósít meg mágikus-misztikus harangozás-ostinatót, lebilincselő hatással - aki egyszer hallotta, sohasem felejti el. (A műfajmegjelölés ne tévesszen meg senkit: a Zsoltárszimfóniának semmi köze ahhoz a szimfóniaműfajhoz, mely a nyitány-versenymű-szimfónia hármasságban szerepel.) Végül Szergej Rahmanyinov Edgar Allen Poe többrészes, terjedelmes költeményét megzenésítő oratorikus alkotásában, a nagyzenekar mellett szoprán-, tenor- és baritonszólistát és vegyeskart is foglalkoztató Harangokban (op. 35, 1913) szó szerint kimondva is a harangokról hallunk, mint az emberi életet különféle helyzetekben végigkísérő szimbólumról (száncsengő; menyegzői harang; vészharang; lélekharang).

Leleményesen kigondolt zenei antológia, melynek egyrészt koherenciáját fokozza, hogy Szőllősy és Stravinsky egymás társaságában szólal meg (akik személyesen is ismerték a zeneszerzőt, gyakran hallhattak tőle magasztaló mondatokat Stravinskyról, Szőllősy szerint „az utolsó nagy mester"-ről), másrészt belső feszültséget biztosít számára, hogy Stravinsky és Rahmanyinov is egymás mellé került - vagyis két olyan szerző, akik mindketten oroszok, ráadásul mindössze kilenc esztendő telik el születésük között, stílusukat azonban (azaz inkább: stílusaikat, hiszen Stravinskynak több is volt) egy világ választja el egymástól. Egybecsengés és kontraszt. És ha a bevezetőben nem csak a lelemény eleganciáját emlegettem, de a tálalásét is, tegyük hozzá: a koncert szervezői felnőttként kezelték a közönséget, nem rágták szájába a megfelelések tényét - hagyták, hadd vegye észre ő maga a szép rímeket. A koncert szórólapján közölt ismertetők egyetlen mondattal sem utaltak a harangozás tényére. Ami engem illet, szeretem az effajta sapienti sat magatartásformát, az általános zenei tájékozottság rohamos erózióját tapasztalva azonban kissé aggódtam: vajon a közönség soraiból mindenki rájön-e a koncert „közös nevezőjére"? Nem vagyok biztos abban, hogy így történt.

Más alkalmakkor is megfogalmaztam már azt a nézetemet, hogy a Rádiózenekar jó kezekbe került jelenlegi vezetőkarnagya, Vajda Gergely meghívásával - mostani tapasztalataim is ezt a véleményemet erősítették meg. A Trasfigurazionit feltűnően pontos formálással, világos ütéstechnikával és markáns karakterizálással vezényelte, amelynek köszönhetően a mű nemcsak szabatosan, magas színvonalon szólalt meg, de tagolódása, zenei gondolkodásmódja is önként tárult fel előttünk. Külön kiemelném az ellenpontos szerkesztés iránti előadói fogékonyságot, a lassú formaszakasz szép hangzású, poétikus tolmácsolását, és persze a végkifejlet nagy fokozását, a visszatérő repetíciók erejét és szuggesztív motorizmusát. Az MR Szimfonikusok együttese úgy játszott, ahogyan az jó rádiózenekarhoz illik: a kortárs zene világában jártasan, a mű nyelvét sajátjának tekintve.

A második és harmadik mű kiválasztásának az is előnye volt, hogy bennük megszólalhatott a Rádió két nagy vokális együttese, az MR Énekkar (megbízott karigazgató: Oláh Gábor) és az MR Gyermekkórus (karigazgatók: Matos László és Kabdebó Sándor). Mindkét testület híréhez-nevéhez méltón teljesített: a felnőtt gárda dús hangzással, sok színnel, áradó dinamikával, a gyerekek üdén, világos tónusokkal, egyszerre ártatlanul és fegyelmezetten. Vajda Gergely a Zsoltárszimfónia olvasatában jótékonyan kamatoztatta az interpretáció belső feszültségteremtő komponenseként szárazság-szikárság és áhítat sajátos koegzisztenciáját, fontos szerepet kaptak a jellegzetes „szúrós" hangsúlyok, mindvégig rendezőelvként funkcionált az élénk lüktetés és a sajátos „kamarazenei szimfonizmus", mely a nagy zenekaron belül a kisebb hangszercsoportok belső egységeit önállóan is működteti. Rahmanyinov Harangok-ciklusa sok posztromantikus illusztrativitásra adott lehetőséget a zenekar színeinek kikeverésekor. Líra, dráma, játékosság és megrendítő tragikum mind jelen voltak a tolmácsolás hatásmechanizmusában. Vajda nagy lendülettel, ám ugyanakkor a részletekre is mindvégig gondot fordítva irányított. A három igényesen kiválasztott szólista, Sümegi Eszter, Fekete Attila és az itt-most nyelvi szempontból és zeneileg egyaránt hazai pályán mozgó Fokanov Anatolij imponálóan homogén triót alkotott (csak eszmeileg, hiszen a három énekes nem szólal meg egyszerre: Rahmanyinovtól valamennyien egy-egy saját tételt kapnak - a vészharangokat ábrázoló harmadik darab a kórusé). Teljesítményük mind a hangminőség és az intonáció, mind a dinamika vivőereje, a fantázia és a megjelenítő képesség terén egységesen dicsérhető.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kulka János tanítja újra beszélni a sztrókon átesett Lang Györgyit

Az énekesnő erről a Klubrádió Ötös című műsorában beszélt Falusi Mariannak, akivel korábban együtt vezették a műsort – számolt be róla a Színház Online.
Jazz/World

Gryllus Samu hangszerelte át Gryllus Dániel Weöres Sándor prózájára komponált dalsorozatát

Weöres Sándor költői prózájának, az 1945-ben publikált A teljesség felének sorai közmondásként ma is köztünk élnek. Ezeket a gondolatokat ültette át a zene nyelvére Gryllus Dániel csaknem 40 évvel ezelőtt, most pedig fia hangszerelésében lesznek hallhatóak február 5-én, a Magyar Zene Házában.
Klasszikus

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.
Színház

Az eltűnt idő nyomába ered Hajduk Károly

Jancsó Júlia fordítása nyomán elevenedik meg Marcel Proust kultikus műve, Az eltűnt idő nyomában Fischer Iván Lakásszínházában, február 5-én.
Könyv

A sors kövei – 140 éve született Virginia Woolf

A modern angol próza és lélektani regény egyik megteremtőjeként is ismert Virginia Woolf a 20. század egyik legnagyobb hatású irodalmi alkotója, aki bár sikeres írói karriert tudhat maga mögött, az életében elszenvedett traumákat sosem tudta feldolgozni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Minden korosztályból várja az énekelni szerető gyerekeket a Magyar Rádió Gyermekkórusa

Nagycsoportos óvodások és általános iskolás gyermekek számára hirdet felvételt a Magyar Rádió Művészeti Együttesei tagjaként működő Magyar Rádió Gyermekkórusa. A jelentkezési határidő a leendő elsősöknek február 23., a felsőbb évfolyamokba jelentkezők számára pedig április 4. 
Klasszikus videó

Mozart első műve

Mindenki tudja, hogy Wolfgang Amadeus Mozart csodagyerek volt, aki már egészen ifjú korában elbűvölte a zeneszerető közönséget. De melyik volt az ifjú komponista legelső darabja, és hány évesen alkotta meg?
Klasszikus gyász

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.
Klasszikus ajánló

Kurtág György életműve előtt tisztelegnek a BMC-ben

A zeneszerző fia, ifjabb Kurtág György, Kiss Péter zongoraművész, valamint egy francia művészekből álló kamaraegyüttes ad koncertet a Budapest Music Centerben február 18-án.
Klasszikus interjú

„Minden művészet a káoszból épül fel” – Beszélgetés a Chaos String Quartet tagjaival

Második helyezést ért el a tavaly ősszel tartott Bartók Világversenyen, és a Fidelio különdíjával is gazdagodott a bécsi központú, de különböző nemzetiségű fiatalokból álló Chaos String Quartet. A vonósnégyes két hegedűse, Susanne Schäffer és Kruchió Eszter mesélt együttesükről, a versenyen szerzett élményekről és arról, hogy milyen különleges helyszíneken léptek már fel.