Klasszikus

Ünnepi Mise

2012.10.18. 07:02
Ajánlom
Sir John Eliot Gardiner alighanem azért jött most Budapestre, hogy egyszer s mindenkorra eloszlasson egy félreértést. Azt, nevezetesen, hogy a Missa solemnis "elidegenített főmű" volna. Vagyis minden ízében enigmatikus, lényegét tekintve megközelíthetetlen.

A nagy tekintélyű Theodor W. Adorno nevezte így Beethoven kompozícióját egy 1959-ben publikált esszéjében, s ez az epiteton ornans ettől kezdve rajta is ragadt a darabon. Néhány előadását, felvételét meghallgatva, bevallom, eddig magam is egyetértettem vele. Lenyűgöző monstrumnak tűnt számomra a kompozíció, olyannak, amelynél az ember azt érzi, a magányos, süket komponista-óriás nem avat be titkaiba. Nem hozzánk beszél, a Szellemmel társalog. A mostani koncerthez mellékelt mintaszerű ismertető füzetben, amelyben végre nem arról olvashattunk nyomorúságos reklám-tirádákat, hogy mely fellépő művész hol-mindenhol fordult meg a világban eddig és kivel muzsikált együtt (NB minél jelentéktelenebb az illető, annál hosszabb szokott lenni a lista), hanem valóban fontos információkat kaphattunk, akadt egy érdekes riport is a karmesterrel. Készítője, Fazekas Gergely egyebek mellett feltette a kérdést, vajon Gardiner egyetért-e Adorno fejtegetéseivel? A válasz: "egyáltalán nem".

Erről szólt ez a hangverseny. A Missa solemnis nem csupán megközelíthetőnek, hanem megrendítőnek, érzelmileg megindítónak, helyenként majd' azt mondhatnám, a szó nemes értelmében hatásvadásznak mutatkozott. Olyannak, amelyben persze ott a tradíció, elsősorban a miseírás bécsi hagyománya, a régies tartás, de amely ugyanakkor teli van meghökkentő ötletekkel, eredeti megoldásokkal. Egyes részeinél mintha ablak nyílna ki, amelyen keresztül a Parsifal harmadik felvonásának polifóniája is felderengeni látszik, másoknál az öregedő zseni (Beethovenre már életében is alkalmazták ezt a szót, talán ő volt e tekintetben az első a zenetörténet óriásai közül) a szorongattatás éveire emlékezik, szinte berliozi színekkel, effektusokkal, képzeletében Napóleon csapatai törnek elő, a szólisták szinte egzaltált hangon könyörögnek: "dona nobis pacem". Mindez ott van a partitúrában, kottafejekbe rejtjelezve, csak észre kell venni. Gardiner észrevette, felfedezte - és felfedeztette velünk, hallgatókkal is. Ő szinte tudományos alapossággal készül egy-egy produkcióra, utánajár a dolgoknak, minden apró részletről világos elképzelést alakít ki - amit aztán hallatlanul finom, pontos jelzésekkel át tud adni az általa vezetett muzsikusoknak is.  Bámulatos, milyen agogikai-dinamikai árnyalatok szólalnak meg a keze alatt. Tempói mindig meggyőzők, tempóváltásai tökéletesek. Takarékos mozdulatai minden színpadiasságtól mentesen azonnal érzékeltetik egy-egy részlet, dallam karakterét. Beethovennek ez a partitúrája teli van váratlan váltásokkal, kényesnél kényesebb belépésekkel. Olyanokkal, amelyeket hiába gyakorol az együttes a próbákon sok tucatszor, mindig megmarad a borulás, a pontatlanság veszélye. Csakhogy Gardiner az élő előadáson is mindig megadja a határozott, impulzív jelzést a kellő pillanatban - no és persze kiváló, fegyelmezett, lelkes, minden instrukciójára maximálisan figyelő csapattal veszi körül magát.

A Forradalom és Romantika Zenekarát, illetve a Monteverdi Kórust számos felvételen hallottam már. Tudtam, hogy elsőrangúak. Az élő előadás megerősítette ezt a véleményt.  Egészen parányi szeplőket fedeztem csak fel a hangszereseknél, a kórusnál pedig semmit sem. Holott amit Beethoven az énekeseknek leírt, az helyenként hajmeresztő. A valószínűleg igaz anekdota szerint egyszer, még fiatalabb korában egy hegedűs barátjára förmedt rá indulatosan: "mit törődöm én a nyomorúságos hegedűtökkel, amikor a szellem szól hozzám". A hegedűvel aztán mégiscsak törődött úgy-ahogy. Az énekesek hangszálaival nem. A partitúra helyenként folyamatosan magas "a"-kat, "b"-ket ír elő a szoprán szólamnak. Nincs kórus, amely kellemetlen sikoltozás nélkül bírná. Azazhogy úgy látszik, mégis van - a Monteverdi Kórus. Az ugyancsak igen kényes, sok tekintetben hálátlan (hosszabb áriákat például nélkülöző) és rendkívüli koncentrációt követelő szóló-szólamokat Lucy Crowe, Jennifer Johnston, James Gilchrist, Matthew Rose énekelte kifogástalanul, ihletetten. Ünnepi este emlékével térhettünk haza.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A balatonfüredi Anna-bál mítosza és a valóság

Szombaton 193. alkalommal rendezik meg a balatonfüredi Anna-bált, aminek névadó kisasszonyát lehet, hogy nem is Annának hívták.
Zenés színház

Csuha Lajos: „Még meg tudok mozdulni a színpadon”

Szíve a rockhoz, a musicalhez húzza, de magát és a közönséget is meg fogja lepni Csuha Lajos a Budavári Palotakoncereken augusztus elején. Rövid interjúnkban az előkészületekről kérdeztük, de az is kiderült, milyen új feladatok találták meg az Operettszínház záruló évadában a hetvenéves művészt.
Jazz/World

Egy életmű megünneplésének kihívásai

Az idén 85 éves Quincy Jones prominens társasággal ünnepelte a születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában, az ő esetében azonban egy életműkoncert kivitelezése eleve problémás, a megvalósítás viszont a kényszerből leszállított elvárásokat is képes volt helyenként alulról súrolni.
Vizuál

Így látják a madarak az osztrák fővárost - VIDEÓ

Négy sas segítségével készítettek 360 fokos videót Bécsről. A madarak a Duna-toronyból és egy hőlégballonból indulva filmezték a várost.
Zenés színház

Fischl Mónika: „Vidám, színes kavalkád, sok humorral fűszerezve”

„A hazai operettjátszás koronázatlan királynője” – így mutatja be a Kult50 című kiadvány Fischl Mónikát – az emlékezetes Szilviát, Marica grófnőt, Glavári Hannát. Igazi primadonna alkat: hűvös, elérhetetlen és gyönyörűen énekel – a Palotakoncerteken is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus videó

Videó: Kelemen Barnabásék totyogó kisbabája már az apját kíséri zongorán!

Ma este kezdődik a Fesztiválakadémia. "Elkezdődtek a próbák!" - írta Kokas Katalin, és közzétett egy videót, amelyen a férje a kislányukkal zenél.
Klasszikus magazin

Nem csak Ravel álmodta zenekarra az Egy kiállítás képeit

Sőt, még csak nem a századforduló zenéjének zenekari virtuóza volt az első, hanem egy orosz Rimszkij-Korszakov tanítvány.
Klasszikus videó

Ismerkedj meg a zongoristával, aki elefántoknak játszik klasszikusokat!

Vagy legalábbis az egyik biztosan. Ez derül ki abból a videóból, amelyet egy kalandos életű koncertzongorista osztott meg.
Klasszikus kórus

Solti Árpád nyerte a Mátrai Művészeti Napok zeneszerzői pályázatát

Solti Árpád műve nyerte el a Vox Mirabilis és a Muzsikál az Erdő Alapítvány zeneszerzői pályázatának fődíját, amelyet a Mátrai Művészeti Napok jubileuma alkalmából hirdettek meg
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.