Klasszikus

„Utak Mozarthoz”...

2006.06.08. 00:00
Ajánlom
… címmel rendezték meg június 2. és 5. között a Salzburgi Ünnepi Játékok pünkösdi hangversenysorozatát.

A kínálatban Mozart zenéjén kívül Händel, Scarlatti, Haydn, a Bach-család tagjai közül pedig Johann Sebastian, Carl Philipp Emanuel és Wilhelm Friedemann művei szerepeltek – vagyis olyan szerzők muzsikája, akik művészetükkel valamiképpen mind hatással voltak Mozart zeneszerzői fejlődésére.

Magam két, kizárólag az ünnepelt kompozícióiból összeállított zenekari koncertet hallgattam meg a Mozarteum nagytermében. Mindkét program Mozart egy-egy jól ismert fiatalkori szimfóniájával kezdődött és egy későivel zárult, a szünet előtt pedig egy-egy versenymű hangzott el. Érdekesnek ígérkezett, hogy mindkét esetben jelentős historikus együttesek és nem kimondottan a régizene specialistáinak tartott szólisták játszottak együtt.

Szombaton – éppen két héttel a Művészetek Palotájában adott hangversenyük után – a budapestivel részben egyező műsorral lépett pódiumra a Philippe Herreweghe által vezetett Orchestre des Champs-Élysées. A karmesterrel való korábbi találkozásaim, valamint az otthoni koncertről szóló egyik kritika alapján a legnagyobb várakozással tekintettem az est elé – talán ezért is csalódtam annyira.

Pedig remek muzsikusok ülnek a zenekarban: szépek a „kis” g-moll szimfónia fúvósállásai, a vonóskar is gondozott, gazdag tónusú. Minden frázis, minden egyes hang kontrolláltan, precízen szólal meg, a hangzás arányos és kerek. Mégis, már az első tétel expozíciójának vége felé határozottan úgy éreztem: unatkozom. Herreweghe nem élt kellőképp a szövetben rejlő hangzásbeli kontrasztokkal, nem használta ki eléggé a frazeálás finomságait és adós maradt az igazán markáns karakterekkel is. Hiányzott a ritmika és a tempó ruganyossága, s ettől az egész interpretáció kissé fáradttá (és fárasztóvá), magyarán: lapossá vált. A Jupiter-szimfónia előadása sokkal jobban tetszett – nem tudom, azért-e, mert Herreweghe-hez közelebb áll a darab, vagy egyszerűen csak azért, mert elementáris hatású remekmű. A karmesternek, aki a kompozíció kontrapunktikájának kidomborítására itt különös súlyt fektetett, sikerült valódi feszültséget teremtenie – olyannyira, hogy a közönség lelkesedéséből egy ráadásra is futotta, így a hangversenyt nyitó „kis” g-moll szimfóniára a koncert végén a „nagy” g-moll fináléja felelhetett.

Mozart G-dúr hegedűversenyének (K 216) és C-dúr rondójának (K 373) szólistája, Christian Tetzlaff – az Orchestre des Champs-Élysées tagjaitól eltérően – nem historikus, hanem modern hangszeren játszik. Ebből többek közt egy fontos gyakorlati probléma adódott a koncerten: nevezetesen, hogy Tetzlaffnak – mint ahogy bejelentéséből értesülhettünk – a szokottnál jóval mélyebbre (430 Hertzes A-ra) kellett hangolnia instrumentumát, amiről csak kevéssel a fellépés előtt szerzett tudomást. A művész azonban megbirkózott a szokatlan kihívással, és az apróbb intonációs hibák végül is nem árnyékolták be játékát. Persze nemcsak ez a 10 Hertz választotta el a szólista és zenekar zenei felfogását: Tetzlaff mai hegedűtechnikával, sok vibratóval játszott, ám előadásának megkérdőjelezhetetlen ízlése, technikai perfekciója és magávalragadó vitalitása kétségtelenül igen vonzó összhatást keltett.

Ugyanez sajnos nem mondható el a vasárnapi hangverseny szólistáiról, Katia és Marielle Labeque-ről. A francia zongorista testvérpár ezúttal ugyan nem modern, hanem korabeli hangszereken játszott, ám ez ebben az esetben csak azt bizonyította, hogy a hangszerválasztás önmagában még nem minden. Hiába ült ugyanis a két nővér Mozart Esz-dúr versenyművének (K 365) megszólaltatásához egy-egy Silbermann fortepiano mellé, ha játékuk teljességgel mai zongorázás volt. Ráadásul abból sem a legjobb fajta. A második szólamot játszó Marielle Labèque interpretációját inkább csak kissé szürkének mondanám, nővére viszont (talán kompenzációképp?) látványos, ám ízléstelen show-zongorázást csapott: keze alatt kontrollálatlan, olykor durva hangok és ritmustalan, elsietett frázisok keltek életre.

Vele szemben Paul McCreesh olyan muzsikálásra mutatott példát, amely nem kevésbé látványos és figyelemfelkeltő, de ahol mégis minden mozdulat magából a zenéből fakad, és a zenét szolgálja. McCreesh szereti az élénk tempókat: értelmezésében mind a koncertet nyitó A-dúr (K 201), mind a szünet után megszólaló Esz-dúr szimfónia (K 543) lassútétele kecses, táncos karaktert nyert, de az előbbi menüettje és az utóbbi lassú bevezetése is gyorsabb volt a szokásosnál. Az Esz-dúr mű Adagio-szakasza ebben az előadásban egyszerre hatott méltóságteljesnek és nagyon egybefogottnak.

McCreesh számára, úgy tűnik, az a legfontosabb, hogy a zenei folyamatokat és irányokat tegye hallhatóvá: nála nincsenek különálló hangok, statikus területek – minden dinamikus, minden vezet valahová. Interpretációjának robbanó energiájához és fűtöttségéhez mindezeken túl nyilvánvalóan az is hozzájárult, hogy kiváló együttese, a szintén korabeli hangszereken játszó Gabrieli Players – a csellistákat és a fagottosokat kivéve – mindkét Mozart-szimfóniát állva adta elő. Meglepő, hogy Mozart már az A-dúr szimfóniában – jóllehet csak két-két oboát és kürtöt ír elő – milyen jelentős szerepet szán a fúvósoknak. McCreesh is megkülönböztetett figyelmet szentelt megszólalásaiknak: az első tétel kódájában remekeltek is a kürtök, ám a darab legvégén – talán épp a rájuk nehezedő pszichikai nyomás miatt – hatalmas gikszert fújtak. Pontatlanságok az oboák háza táján, sőt ritkán még az egyébként nagyszerű első hegedűszólamban is előfordultak. Mégis, ha az előző napi hangversenyre gondolok, úgy érzem: e kis szeplőkkel együtt is sokkal szívesebben hallgatom a Gabrieli Players játékát, mint Herreweghe-ék pontos, de kissé unalmas zenélését.

(Salzburgi Ünnepi Játékok 2006; „Utak Mozarthoz”; 2006 június 3. 19:30 Mozarteum; Az Orchestre des Champs-Élysées koncertje; Műsor: Mozart: g-moll szimfónia K 183; G-dúr hegedűverseny K 216; C-dúr rondó hegedűre és zenekarra K 373; C-dúr (Jupiter) szimfónia K 551; km.: Christian Tetzlaff (hegedű), vez.: Philippe Herreweghe. 2006 június 4. 15:00 Mozarteum; A Gabrieli Players koncertje; Műsor: Mozart: A-dúr szimfónia K 201; Esz-dúr versenymű két zongorára K 365; Esz-dúr szimfónia K 543; km.: Katia és Marielle Labèque (fortepiano), vez.: Paul McCreesh)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Vizuál

Instagramon dokumentálta apja halálát egy fotós

Apja élete utolsó tanítását akarta átadni fiának, akinek teljesen hiányzott addigi életéből - fia pedig így, fotókon keresztül próbálta feldolgozni a tragédiát. A sorozat végül mindkettőjük számára sokkal többet adott.
Zenés színház

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.
Klasszikus

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Simon Rattle elbúcsúzott a Berlini Filharmonikusoktól

Utoljára vezénylete zeneigazgatóként a Berlini Filharmonikusokat vasárnap este Simon Rattle, a teltházas szabadtéri búcsúkoncerttel lezárult a karmester 16 éves pályafutása a zenekar élén.
Klasszikus

Megtelik zenével a Vajdahunyadvára!

Július 2. és augusztus 2. között szimfonikus koncerteket, valamint a Budapest Bár, a 100 Tagú Cigányzenekar és a Sabbathsong Klezmer Band előadásait élvezhetjük a 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválon.
Klasszikus óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.
Klasszikus fesztivál

A zene mellett a tánc és a képzőművészet is megjelenik a Zempléni Fesztiválon

A 10 napos rendezvény 37 helyszínen 60 programmal várja látogatókat augusztus 10. és 19. között.
Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!