Klasszikus

Útinapló Sanghajból - Hétfő, kedd

2007.11.15. 00:00
Ajánlom
Hiába no: gyarlók vagyunk. A médiamunkás lényegéből fakadó, gyárilag telepített örök elégedetlenség legbiztosabb gyógyszere, ha az ember egy izgalmasnak ígérkező sajtóútra készül. Ha pedig az úti cél a glóbusz túlsó oldala, a téma pedig az utóbbi évek egyik legsikeresebb, már mérete okán is joggal mega-előtaggal illetett produkciója, akkor talán még némi lelkesedés is megbocsátható.

Az alábbiakban olvasható útinaplóban a kínai magyar évad csúcsrendezvényének is tekinthető produkció, Müpa által Sanghajba exportált Markó-Keveházi balett, az Emberi Himnusz kiutazásának történetét mesélem el – a műfajból adódóan némileg szubjektíven.

Hétfő

Első kép: a busz tetejéről vidáman csöpög az aszfaltra az előző nap ráesett és azóta is olvadó hótakaró. Hamar kiderül, sokan vagyunk: harminc táncos, az Operaház és a Magyar Fesztivál Balett művészei kb. fele-fele arányban, tucat kisgyerek néhány kísérővel, a Müpa technikai stábja, és Karácsony Ágival mi ketten, sajtókoloncok. Tele a busz, a csomagtartóról már nem is beszélve: hét, egyenként jó harminckilós bőröndben és egy félmázsás csomagban utaznak a jelmezek és a függöny. No és viszünk magunkkal kellékként egy kerekesszéket is – előre gondoskodva ezzel a kínai tisztviselők értetlen kérdéseiről.

 
 

Többen is vagyunk a csapatból, akik tuti stratégiával vágnak neki a maratoni repülőútnak, illetve a "jet lag" kiküszöbölésének: aludni kell a gépen mindenáron, mert helyi idő szerint reggel 10:30-kor érkezünk és kifejezetten hosszú napnak nézünk majd elébe. Ez a terv... A valóságban azonban buli van, aludni reménytelen: az egyik legnagyobb utasszállító, a Boeing 767-300-as fedélzete az út legnagyobb részében inkább hasonlít egy pubra, mint a légiközlekedés minden ízben szabályozott szereplőjére. Mire Pekingbe érünk, alábbhagy a jókedv – a hajnali fényekben álmosan nyújtózó gigapolisz még a levegőből is rejtélyt és erőt sugároz. Kép 72 – Partytime, hosszú záridővel…

 
 

A pekingi átszállás simán és gördülékenyen ment, leszámítva a szigorú biztonsági ellenőrzés érdeklődését a többmázsányi extra csomag, valamint a kerekesszék iránt. Miután a társaság valamennyi tagja még a gépen három űrlapon át tagadóan nyilatkozott vélt vagy valós betegségeiről és a kommunista országba becsempészni kívánt átjátszóállomásokról, egy gyors "becsekkolást" követően fent is voltunk a következő gépen – már csak két óra várt ránk Sanghajig.

Bár üres frázisnak tűnhet, ezúttal szó szerint igaz: a város az első percektől kezdve lenyűgözött mindenkit. Hiába volt a társaság többsége holtfáradt, alig indult el a busz, a sokfelé járt emberek is az ablakokra tapadtak. Nem csoda: Sanghaj nem elsősorban méretei, vagy épületei okán lenyűgöző és grandiózus – hanem európai szemmel szinte felfoghatatlan módon az. A városról részletesen majd később – a kedvcsinálónak azért álljon itt egy kis ízelítő.

 
 

Egy fenomenális ebéd – kínai konyhából – és a már közel huszonnégy órás ébrenlétet kevés sikerrel kompenzálni hivatott kávé elfogyasztása után kétfelé vált a csapat. A táncosok egy „rehabilitációs” balettórával próbálták kigyúrni ízületeikből a sokórás repülőutat, mi pedig a technikai stábot kísértük el az ilyenkor szokásos „bejárásra” az előadás helyszínére, a Nagy Színházba. Nem akármilyen teremről beszélünk: a sanghaji Nagy Színház büszkélkedhet a legnagyobb színpaddal Ázsiában, az impozáns és ötletesen kialakított terem befogadóképessége 1400 fő.

 
 
 

A nap – azaz két nap – végére egy még az ebédnél is emlékezetesebb vacsora tette fel a koronát. A kinti producer-partner meghívására a város egyik legnépszerűbb éttermében egymást érték a finomabbnál finomabb kínai specialitások – és a kollégákkal megállapodtunk abban, hogy ha ez így megy tovább, komolyan igyekeznünk kell, hogy a sajtótudósításokban a gasztronómiai élmények ne szorítsák háttérbe küldetésünk valódi célját… Mondanom sem kell, hogy a harmincvalahány órás ébrenlétet és kiadós vacsorát követően senkit sem kellett elringatni – sokan már a buszon hazafelé az igazak álmát aludták.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Színház

„Egy fantasztikus korszaknak bukkantam a nyomára” – interjú Szikora Jánossal

Idén már hatodik alaklommal rendezi meg a Koronázási Szertartásjátékot a Vörösmarty Színház igazgatója. Az augusztus 18-i bemutató apropóján Szikora János beszélt a kezdetekről, az idei év újdonságairól és a darab nemzeti öntudatformáló szerepéről.
Vizuál

Réz András: Az utolsó mozielőadás

Nem kell pánikolni, ez az írás nem Peter Bogdanovich azonos című 1971-es filmjének elemzése. És nem is apokaliptikus vízió, amelyben az utolsó mozielőadást a világvége miatt nem követik továbbiak. Hanem Réz András elmélkedik a mozi jövőjéről.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus cselló

Jelenleg ez a tizenkilenc éves fiú a világ legtöbbet hallgatott csellistája

Már ami a lemezeladási adatokat illeti. Sheku Kanneh-Mason fellépett a brit királyi esküvőn, és 100 ezer példányban adták el a debütáló lemezét. Még nem töltötte be a huszadik életévét.
Klasszikus hírek

Bencze Máté döntős a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyében

A Magyarországot képviselő fiatal szaxofonos az öt döntős közé jutott a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén Edinburghben.
Klasszikus jótékonyság

Érdi Tamás látássérültek javára koncertezik a Zeneakadémián

Harminc éves a „Szól a szív” Alapítvány, amely számos alkalommal segítette a Vakok Iskoláját, amelynek Érdi Tamás egykor tanulója volt. Szeptember 18-án jótékonysági koncertet rendeznek a Zeneakadémián, nem drága a belépőjegy, de jó célt szolgál.
Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.