Klasszikus

Útinapló Sanghajból - Hétfő, kedd

2007.11.15. 00:00
Ajánlom
Hiába no: gyarlók vagyunk. A médiamunkás lényegéből fakadó, gyárilag telepített örök elégedetlenség legbiztosabb gyógyszere, ha az ember egy izgalmasnak ígérkező sajtóútra készül. Ha pedig az úti cél a glóbusz túlsó oldala, a téma pedig az utóbbi évek egyik legsikeresebb, már mérete okán is joggal mega-előtaggal illetett produkciója, akkor talán még némi lelkesedés is megbocsátható.

Az alábbiakban olvasható útinaplóban a kínai magyar évad csúcsrendezvényének is tekinthető produkció, Müpa által Sanghajba exportált Markó-Keveházi balett, az Emberi Himnusz kiutazásának történetét mesélem el – a műfajból adódóan némileg szubjektíven.

Hétfő

Első kép: a busz tetejéről vidáman csöpög az aszfaltra az előző nap ráesett és azóta is olvadó hótakaró. Hamar kiderül, sokan vagyunk: harminc táncos, az Operaház és a Magyar Fesztivál Balett művészei kb. fele-fele arányban, tucat kisgyerek néhány kísérővel, a Müpa technikai stábja, és Karácsony Ágival mi ketten, sajtókoloncok. Tele a busz, a csomagtartóról már nem is beszélve: hét, egyenként jó harminckilós bőröndben és egy félmázsás csomagban utaznak a jelmezek és a függöny. No és viszünk magunkkal kellékként egy kerekesszéket is – előre gondoskodva ezzel a kínai tisztviselők értetlen kérdéseiről.

 
 

Többen is vagyunk a csapatból, akik tuti stratégiával vágnak neki a maratoni repülőútnak, illetve a "jet lag" kiküszöbölésének: aludni kell a gépen mindenáron, mert helyi idő szerint reggel 10:30-kor érkezünk és kifejezetten hosszú napnak nézünk majd elébe. Ez a terv... A valóságban azonban buli van, aludni reménytelen: az egyik legnagyobb utasszállító, a Boeing 767-300-as fedélzete az út legnagyobb részében inkább hasonlít egy pubra, mint a légiközlekedés minden ízben szabályozott szereplőjére. Mire Pekingbe érünk, alábbhagy a jókedv – a hajnali fényekben álmosan nyújtózó gigapolisz még a levegőből is rejtélyt és erőt sugároz. Kép 72 – Partytime, hosszú záridővel…

 
 

A pekingi átszállás simán és gördülékenyen ment, leszámítva a szigorú biztonsági ellenőrzés érdeklődését a többmázsányi extra csomag, valamint a kerekesszék iránt. Miután a társaság valamennyi tagja még a gépen három űrlapon át tagadóan nyilatkozott vélt vagy valós betegségeiről és a kommunista országba becsempészni kívánt átjátszóállomásokról, egy gyors "becsekkolást" követően fent is voltunk a következő gépen – már csak két óra várt ránk Sanghajig.

Bár üres frázisnak tűnhet, ezúttal szó szerint igaz: a város az első percektől kezdve lenyűgözött mindenkit. Hiába volt a társaság többsége holtfáradt, alig indult el a busz, a sokfelé járt emberek is az ablakokra tapadtak. Nem csoda: Sanghaj nem elsősorban méretei, vagy épületei okán lenyűgöző és grandiózus – hanem európai szemmel szinte felfoghatatlan módon az. A városról részletesen majd később – a kedvcsinálónak azért álljon itt egy kis ízelítő.

 
 

Egy fenomenális ebéd – kínai konyhából – és a már közel huszonnégy órás ébrenlétet kevés sikerrel kompenzálni hivatott kávé elfogyasztása után kétfelé vált a csapat. A táncosok egy „rehabilitációs” balettórával próbálták kigyúrni ízületeikből a sokórás repülőutat, mi pedig a technikai stábot kísértük el az ilyenkor szokásos „bejárásra” az előadás helyszínére, a Nagy Színházba. Nem akármilyen teremről beszélünk: a sanghaji Nagy Színház büszkélkedhet a legnagyobb színpaddal Ázsiában, az impozáns és ötletesen kialakított terem befogadóképessége 1400 fő.

 
 
 

A nap – azaz két nap – végére egy még az ebédnél is emlékezetesebb vacsora tette fel a koronát. A kinti producer-partner meghívására a város egyik legnépszerűbb éttermében egymást érték a finomabbnál finomabb kínai specialitások – és a kollégákkal megállapodtunk abban, hogy ha ez így megy tovább, komolyan igyekeznünk kell, hogy a sajtótudósításokban a gasztronómiai élmények ne szorítsák háttérbe küldetésünk valódi célját… Mondanom sem kell, hogy a harmincvalahány órás ébrenlétet és kiadós vacsorát követően senkit sem kellett elringatni – sokan már a buszon hazafelé az igazak álmát aludták.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Az SZFE szerint szabályt szegve zárhatták ki őket az Európai Színházi Iskolák és Akadémiák Uniójából

Az E:UTSE márciusban úgy határozott, hogy kizárja tagjai közül a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Döntésüket azzal indokolták, hogy a vezetőtestületben történt jelentős változások miatt az egyetem már nem tekinthető ugyanannak az intézménynek, melyet korábban felvettek. Az SZFE szerint a kizárás szabályellenes.
Vizuál

Ingyenesen látható Szomjas György kultikus filmje

Szerda éjfélig ingyenesen elérhető a FILMIO-n Szomjas György 1976-os filmje, a Talpuk alatt fütyül a szél. A Nemzeti Filmintézet ezzel az alkotással tiszteleg az április 7-én elhunyt rendezőlegenda előtt.
Klasszikus

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Jazz/World

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Vizuál

Múzeumi miniszteri biztos lesz L. Simon László

A Magyar Nemzeti Múzeum megújításáért és a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztossá nevezi ki L. Simon Lászlót Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere – tudatta az MTI-vel az EMMI.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus nekrológ

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Klasszikus gyász

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Klasszikus Film

Film készült a Szózat regényes történetéről – Nézze meg online, itt!

A Szózat és a zene kapcsolatáról beszélget Juhász Anna irodalmár és Becze Szilvia, a Bartók Rádió szerkesztő-műsorvezetője a Budapesti Filharmóniai Társaság legújabb dokumentumfilmjében.
Klasszikus nekrológ

„Komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni” – búcsú Tallér Zsófiától

Április 6-án, 50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia és az SZFE oktatója. A kivételes művészről M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező emlékezett meg a Freeszfe Egyesület oldalán.
Klasszikus ajánló

Online koncertvetítés keretében hallhatók John Williams legismertebb dallamai

A Los Angeles-i Filharmonikusok egy korábbi évadnyitó koncertjén filmzenei gálaesttel tisztelgett az ötszörös Oscar-díjas John Williams előtt, ahol olyan művek csendültek fel nagyzenekari hangszerelésben, mint a Csillagok háborúja, A birodalom visszavág vagy a Schindler listája zenéje. A koncertfilm április 10-11-ig között online megtekinthető.