Klasszikus

Útinapló Sanghajból - Hétfő, kedd

2007.11.15. 00:00
Ajánlom
Hiába no: gyarlók vagyunk. A médiamunkás lényegéből fakadó, gyárilag telepített örök elégedetlenség legbiztosabb gyógyszere, ha az ember egy izgalmasnak ígérkező sajtóútra készül. Ha pedig az úti cél a glóbusz túlsó oldala, a téma pedig az utóbbi évek egyik legsikeresebb, már mérete okán is joggal mega-előtaggal illetett produkciója, akkor talán még némi lelkesedés is megbocsátható.

Az alábbiakban olvasható útinaplóban a kínai magyar évad csúcsrendezvényének is tekinthető produkció, Müpa által Sanghajba exportált Markó-Keveházi balett, az Emberi Himnusz kiutazásának történetét mesélem el – a műfajból adódóan némileg szubjektíven.

Hétfő

Első kép: a busz tetejéről vidáman csöpög az aszfaltra az előző nap ráesett és azóta is olvadó hótakaró. Hamar kiderül, sokan vagyunk: harminc táncos, az Operaház és a Magyar Fesztivál Balett művészei kb. fele-fele arányban, tucat kisgyerek néhány kísérővel, a Müpa technikai stábja, és Karácsony Ágival mi ketten, sajtókoloncok. Tele a busz, a csomagtartóról már nem is beszélve: hét, egyenként jó harminckilós bőröndben és egy félmázsás csomagban utaznak a jelmezek és a függöny. No és viszünk magunkkal kellékként egy kerekesszéket is – előre gondoskodva ezzel a kínai tisztviselők értetlen kérdéseiről.

 
 

Többen is vagyunk a csapatból, akik tuti stratégiával vágnak neki a maratoni repülőútnak, illetve a "jet lag" kiküszöbölésének: aludni kell a gépen mindenáron, mert helyi idő szerint reggel 10:30-kor érkezünk és kifejezetten hosszú napnak nézünk majd elébe. Ez a terv... A valóságban azonban buli van, aludni reménytelen: az egyik legnagyobb utasszállító, a Boeing 767-300-as fedélzete az út legnagyobb részében inkább hasonlít egy pubra, mint a légiközlekedés minden ízben szabályozott szereplőjére. Mire Pekingbe érünk, alábbhagy a jókedv – a hajnali fényekben álmosan nyújtózó gigapolisz még a levegőből is rejtélyt és erőt sugároz. Kép 72 – Partytime, hosszú záridővel…

 
 

A pekingi átszállás simán és gördülékenyen ment, leszámítva a szigorú biztonsági ellenőrzés érdeklődését a többmázsányi extra csomag, valamint a kerekesszék iránt. Miután a társaság valamennyi tagja még a gépen három űrlapon át tagadóan nyilatkozott vélt vagy valós betegségeiről és a kommunista országba becsempészni kívánt átjátszóállomásokról, egy gyors "becsekkolást" követően fent is voltunk a következő gépen – már csak két óra várt ránk Sanghajig.

Bár üres frázisnak tűnhet, ezúttal szó szerint igaz: a város az első percektől kezdve lenyűgözött mindenkit. Hiába volt a társaság többsége holtfáradt, alig indult el a busz, a sokfelé járt emberek is az ablakokra tapadtak. Nem csoda: Sanghaj nem elsősorban méretei, vagy épületei okán lenyűgöző és grandiózus – hanem európai szemmel szinte felfoghatatlan módon az. A városról részletesen majd később – a kedvcsinálónak azért álljon itt egy kis ízelítő.

 
 

Egy fenomenális ebéd – kínai konyhából – és a már közel huszonnégy órás ébrenlétet kevés sikerrel kompenzálni hivatott kávé elfogyasztása után kétfelé vált a csapat. A táncosok egy „rehabilitációs” balettórával próbálták kigyúrni ízületeikből a sokórás repülőutat, mi pedig a technikai stábot kísértük el az ilyenkor szokásos „bejárásra” az előadás helyszínére, a Nagy Színházba. Nem akármilyen teremről beszélünk: a sanghaji Nagy Színház büszkélkedhet a legnagyobb színpaddal Ázsiában, az impozáns és ötletesen kialakított terem befogadóképessége 1400 fő.

 
 
 

A nap – azaz két nap – végére egy még az ebédnél is emlékezetesebb vacsora tette fel a koronát. A kinti producer-partner meghívására a város egyik legnépszerűbb éttermében egymást érték a finomabbnál finomabb kínai specialitások – és a kollégákkal megállapodtunk abban, hogy ha ez így megy tovább, komolyan igyekeznünk kell, hogy a sajtótudósításokban a gasztronómiai élmények ne szorítsák háttérbe küldetésünk valódi célját… Mondanom sem kell, hogy a harmincvalahány órás ébrenlétet és kiadós vacsorát követően senkit sem kellett elringatni – sokan már a buszon hazafelé az igazak álmát aludták.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Klasszikus

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.
Klasszikus interjú

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt
Klasszikus magazin

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Klasszikus magazin

Bach és a létezés szakrális matematikája

Milyen zeneeszmény vezette Johann Sebastian Bachot odáig, hogy saját és Isten nevét egyetlen ütemben rejtse el a kottában? A lipcsei zeneszerzőt gyakran emeljük a legmagasabb piedesztálra, miközben merőben máshogy gondolkodott a zenéről, mint ahogy mi tesszük. Nem öncélú önkifejezésnek tartotta, hanem egy magasabb igazság keresésének.