Klasszikus

Útiszendvics

2014.04.03. 07:32
Ajánlom
Káldi-Nagy Gyula (1927-2011), egykori turkológia professzorom egyik óránkon azzal fogadta a háromfős szemináriumot, hogy nagy gondban van. Recenziót kell készítenie egy könyvről, de csupa rosszat tudna írni, márpedig ő nem ad ki olyan írást a kezéből, mely valami pozitívumot ne emelne ki. KRITIKA

Valahogy én is így vagyok most, Leila Jozefowitz koncertje után, pedig már kettőt is aludtam rá. Persze egy marha vagyok, egyetlen lemez alapján (melyen többek közt egy kiváló Ravel-szonáta van) lecsaptam a péntek esti koncertre, nem néztem körül az interneten, túlzottan pozitív várakozásokkal mentem oda. És most itt küzdök a csalódásommal.

Hát akkor jöjjön a pozitívum, hiszen ez is motivált, hogy aznap este ne a Bécsi Filharmonikusokra tolongjak: a műsorválasztás. A műsorlap a programot keretező Schubert-művek kapcsán idézi az elemzőt, aki szerint a művekre jellemző a "Mozart iránti csodálat, mely nem egyszer a reminencia határát súrolja" - ami igaz lehet mondjuk a D-dúr szonatinára, mely azonban Jozefowitzék koncertjén nem hangzott el, ám nagyon nagy tévedés az A-dúr szonáta vagy a Rondo brillant esetében. A számomra épp nagyon is schubertességük miatt vonzó Schubertek közé ékelődő modernek - két izgalmas Stravinsky és egy Kurtág-csokor - együttesen tűntek remek választásnak, mely illik nemcsak egy efféle kamaraesthez, hanem a helyszínhez, a BMC-hez, melyről talán épp a mostani fesztivál kapcsán kezdjük sejteni, mekkora főnyeremény a kamarazene rajongóinak.

A másik pozitívum az est egyetlen értékelhető előadása: a ráadás. Úgy tűnik, ez az - a 20. századi könnyű -, ami nagyszerűen illik az előadókhoz. Ám nem az említett műsorhoz; megkockáztatom, egy ilyen ráadás egy ilyen műsor végén híven tükrözi az előadók ízlését...

A legszörnyűbb az elsőként elhangzó Grad Duo volt. Az első percben még drukkoltam: majd csak belejönnek, biztos nem szokták meg a termet, rossz volt a kezdés stb. De nem: a permanens alulintonálás, az iskolás módra megsikamló vonók, az operaénekesi mekegést idéző vibrátó csak a technikai oldala annak a silányságnak, amit Leila Jozefowitz produkált, aki a Scherzóban (a visszatérések miatt háromszor is - tehát félreértés kizárva) 4/4-dé vasalta a 3/4-et, akinek felfogása - ha volt neki ilyenje - minden finomságot nélkülözött. Ebben partnere volt a zongorista, John Novacek, aki Forma 1-es pilótát meghazudtolva pedálozott, és aki a pianissimóból azonnal a fortissimóba söttyentett, ennél finomabb dinamikai megoldásra képtelennek mutatkozott. Noha a tempóválasztás kérdésében alapvetően engedékeny vagyok, legalábbis rögzíteni szeretném, hogy mindez tanulótempó mellett történt.

Innen csak felfele lehet menni, gondoltam, és íme, még egy pozitívum: valóban ez volt az est mélypontja, innen nézve - de csak innen nézve - a folytatás lényegesen jobbnak tűnt. Stravinsky Duo Concertant-ja igazi nagy mű, melyet játszhatnának többet is. A neoklasszicizmus (és a  neobarokk) Stravinsky életművében jelentős szerepet játszik, a Duo Concertant mégsem mondjuk a Pulcinella rokona, hanem páratlan remekmű, mely leginkább formai megoldásaiban idézi a múltat. Leila Jozefowitz és John Novacek időnként ráérzett egy-egy részletre, ám többször egymást se találták meg, nemhogy a darab mélyebb karakterét: előadásukban sok-sok kamu volt, ez legfeljebb azért nem vált nyilvánvalóvá, mert nem biztos, hogy mindenki ismeri a művet.

A szünet után elhangzó Chanson Russe elfogadhatóan sikerült, s ezt az előadók is megérezték: meghajláskor végre mosoly váltotta fel arcuk merevségét. Kurtág Három darabja viszont meglehetősen tájjellegűen szólt. Aki nem ismeri, akár jónak is értékelhette, ám Kurtág műveivel épp az az (egyik) nehézség, hogy ami végeredményben majdnem 4/4-nek hallatszik, az a kottában hajmeresztően bonyolult ritmusképlet, tehát a majdnem a lényeg, vagyis az, hogy nem 4/4. Az est fellépői viszont szépen kivasaltak mindent, aminek az akkordok egy része is áldozatul esett. Ez a körülbelüliség sugallta, hogy megfejtsem, hogy történhet meg az ilyesmi egy neves művésszel. Kénytelen vagyok ugyanis azt gondolni, hogy Leila Jozewowitz és partnere ezt az estet hakniként fogta föl, ahol ez is belefér, amibe ennyi munka is sok, jó lesz falura. Hát nem volt jó, ahogy a záró Schubert-darab sem, ami zeneileg is keretessé tette a szerkezetet, amennyiben ismét kirívó végiggondolatlanságok és trampliságok jellemezték az előadást, noha kevesebb technikai bakival, mint az est nyitószámában.

Kár is több szót vesztegetni erre a koncertre - másnap este, Keller Andrásék Pisztrángötöse után egy kiváló zenerajongó barátom megjegyezte: kár, hogy Leila Jozefowitz nem volt ott, mert meghallhatta volna, hogy kell Schubertet játszani.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

„És tudod, ő Tóbiás” - mozikban a Tobi színei 

Bakony Alexa személyes, őszinte és rendkívül érzékeny dokumentumfilmje a család megtartó erejéről mesél. Középpontjában a 16 éves transznemű Tobi és támogató édesanyja, Éva kapcsolata áll, de a történet messze túlfeszíti a ráhúzott LMBTQ-perspektívát. Lebilincselő felnövéstörténetet látunk.
Könyv

Nem a kutya a hibás - Esterházy Miklós és Kovács Dóra a Lírástudók vendégei

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Esterházy Miklós és Kovács Dóra, akik Az új kutyád című kötetükről mesélnek.
Klasszikus

„Minél kevesebb szó hangzik el egy próbán, az annál eredményesebb”

Két fiatal zongoraművész, Balog Alexandra és Berecz Mihály lép fel a dörgicsei Landhausban, a Klassz a pARTon fesztiválon. A július 22-i koncert előtt arról kérdeztük őket, milyen együtt játszani, számít-e, hogy egy generációból valók, a közös iskola, és van-e missziója a klasszikus zenének.
Klasszikus

Zongorabillentyűzetet formázó virágkompozíció Cziffra György tiszteletére

A Cziffra György-emlékév keretében különleges virágkompozíciót készített a FŐKERT Nonprofit Zrt a Szent István Parkba.
Zenés színház

"Science fictionszerű fantáziatúra" – Dömötör András a Figaro³ című előadásról

Tematikus évadot hirdetett a Magyar Állami Operaház A Francia Múzsa Szezonja címmel, amelynek záró darabja a Beaumarchais Figaro-trilógiájának (A sevillai borbély, a Figaro házassága és A bűnös anya) operaváltozataiból készült, Figaro³ című előadás. A produkció rendezőjét, Dömötör Andrást kérdeztük.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus arcus temporum

Középpontban Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága Pannonhalmán

Augusztus 27-29. között rendezik meg az Arcus Temporum Pannonhalmi Kortárs Művészeti Fesztivált, amelynek zenei gerincét idén Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága adja. A programot Klukon Edit és Ránki Dezső művészházaspár állított össze. 
Klasszikus ajánló

A természet, a mozgás és a művészet egysége

Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Természet Operaháza Tisza-tavi Fesztivált július 30. és augusztus 1. között.
Klasszikus interjú

Herboly Domonkos: „Még jobban megbecsüljük a közönséget”

Megpróbáltatásokkal teli koncertévad van mögöttünk, ami az ország első számú együtteseit is próbára tette, szakmailag és lelkileg egyaránt. A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatójával, Herboly Domonkossal beszélgettünk a tapasztalatokról és a következő évadra vonatkozó terveikről.
Klasszikus hír

Zongorabillentyűzetet formázó virágkompozíció Cziffra György tiszteletére

A Cziffra György-emlékév keretében különleges virágkompozíciót készített a FŐKERT Nonprofit Zrt a Szent István Parkba.
Klasszikus videó

Itt a titokzatos, első dal iamyank új lemezéről

A titokzatos Sarah megszületése vezeti fel az iamyank Live Ensemble új, július 28-án érkező stúdióalbumát és annak lemezbemutatóját. Ehhez a dalhoz készült a most megjelent videó. Mutatjuk.