Klasszikus

Utolsó pillanat

2016.03.01. 09:46
Ajánlom
Amikor egy zenekar három olyannyira közismert darabbal érkezik, mint a Bécsi Filharmonikusok és Valerij Gergijev tették február 23-án, felmerülhet a hallgatóban, hogy vagy biztonsági játékot játszanak – a biztos sikerre hajtanak –, vagy esetleg valami extrém, egészen különleges újdonsággal, meglepetéssel tudnak szolgálni.

A sokak által a világ legjobbjaként nyilvántartott Bécsi Filharmonikusok, akik egy évvel ezelőtt Mahler Ötödikjének briliáns előadásával kápráztattak el bennünket, ezúttal a nemzetközi zenei élet egyik éllovasával, Valerij Gergijevvel az élükön Wagner, Debussy és Muszorgszkij remekműveit hozták el.

Valerij Gergijev

Valerij Gergijev (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

A bolygó hollandi nyitányának első hangjai után választ kaphattunk a kérdésre. Semmi más, mint a zenekar együtt lélegző egysége, a teljesen világos és koncepciózus dirigensi munka – amelynek komoly része a próbákon folyt – és a tökélyre fejlesztett hangszertudási biztonság az, ami előttünk feltárult már az indító tremolók és kürthangok folyamán. Ami Bécs különlegessége, a hajlékonyság, amelyet már a tavalyi Mahler-szimfóniában is megcsodálhattunk, itt először a nyitány első nagy kulminációs pontja utáni elnémulásban, a leheletfinoman megérintett üstdob négy A hangjánál vett körül bennünket. A tökéletes csend létrehozása ismét sikerült, és erre az angolkürt puha, gyönyörűen frazeált dallammal válaszolt, az őt részben kettőző kürt pedig hihetetlen finomsággal olvadt eggyé a panaszos hangszínnel. Ahogyan a nyitány épült-épült tovább, azon gondolkoztam, hogy igen, ez az igazi romantika, a színpadiasság természetes varázsa, a szélsőségességek, a fönt-lent kilengések bátor vállalása – és mindezt úgy elérni, hogy a mű erős, pontos irányítás alatt áll, semmi felesleges ugrándozást nem láttunk.

Valerij Gergijev és a Bécsi Filharmonikusok

Valerij Gergijev és a Bécsi Filharmonikusok (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Gergijev, akinek egészen egyedi kézmozdulatai, pálcát sem igénylő dirigálási stílusa mára fogalommá vált, halálos biztonsággal rezzentette fel a muzsikát alvó pillanataiból minden egyes erőteljes kitörésben. A dinamikai kontroll nem engedte szétfújni, szétrecsegni a nyitányt, a záróakkord is a zeneszerző előírása szerinti forte lett. A kontroll a tempóban is megnyilvánult, bár időnként nagyon vékony a jég a feszesség és a kapkodás között azonban Gergijev, aki Szentpéterváron az egész operát is vezényelte már, láthatóan élvezetesnek és érthetőnek tartja Wagner világát, a végső nagy elcsendesedésben, a hegedűk D-dúr kinyílásában pedig megértettük, hogy a zárlat forte ütésétől eltekintve, miért nem a hagyományos fortissimo vagy stretto kódával ér véget a nyitány, hanem így van tökéletesen befejezve. A már ekkor ünneplő tapssal válaszoló közönség is megérezhette mindezt.

A tenger Debussy talán legtöbbet idézett alkotása, hangjai sokunk számára egészen a hajdani középiskolai énekórák recsegős lemezjátszójáig visszavezethetőek. A három vázlat, bár a szerző így hívta, valójában egyáltalán nem a „legimpresszionistább” mű Debussy oeuvre-jében: konkrétan körülhatárolható témái, visszatérései, hangnemi kanyargásai a látszólagos kavalkád mögött rendben és logikusan állnak. Csakhogy ezek a tartószerkezetek könnyedén a ködbe vesznek, és mindig ünnep, ha valaki fellebbenti róluk a zenekar gomolygásának fátylát. Nos, ehhez kellett Gergijev és a bécsiek hallatlanul egyedi fegyelme és klasszikus megoldások iránti érzékenységük.

Valerij Gergijev

Valerij Gergijev (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Már a mű elején a halk, de markáns trombitaszóló, melynek dallama visszatér itt-ott, annyira pontosan és érzékenyen volt kiemelve, hogy beleette magát a fülünkbe. Nemkülönben a csellószólam négyfelé osztott híres rubatója – amelyet a partitúrában a szerző eredetileg 16 gordonkától kívánna meg, itt most „csak” tízzel volt jelen a zenekar – olyan szólamegyensúllyal, belső fegyelemmel szólaltatta meg a kottaképet, hogy elakadt a lélegzet. Dirigens és zenekar a témákat, az összefüggéseket kereste ebben a rendkívül bonyolult partitúrában, melynek virtuóz és valóban varázslatos színei megannyi csapdát is rejtenek: ha elakadunk a hangzás puszta szépségénél, akkor még nem láttunk le a tenger fenekéig.

Az első tételben a hajnal és a dél ragyogása nagyszerű építkezés folytán valósult meg, rendkívül pontos crescendókkal, a partitúra mélyének is az életre keltésével. Gergijevet maximális figyelem vette körül, sajátos vezénylési stílusa miatt e mű nagy koncentrációt igényel, de a bécsiek egyszerűen remekeltek, semmi nem zavarta meg a nagy összhangot, a párbeszédet. A hangversenyterem páratlan akusztikájában pedig a leghalkabb hárfapendülés is tisztán és pontosan színezte a hangzást, az első tétel utolsó akkordjában pedig gyönyörűen maradtak fenn az „égbolton” a trombiták hangjai.

A második tétel talán a legproblémásabb, legmerészebb, de Gergijev feszessége itt sem engedett lazulást, biztonságot adóan érződött a mindent egységben gondoló karmester jelenléte. A sok triolás felbontás és ereszkedő dallamív igen sokban emlékeztet az első tétel fő témáira, és az utalások ezen az estén minden esetben nagyon hangsúlyosak voltak. Hallatlanul precíz hullámjáték végén enyészett a semmibe a záró E-dúr akkord a harangjátékon, az üveghangú hegedűkön és a nagybőgőkön.

Valery Gergiev

Valery Gergiev

A Müpa rezidensei

A Müpa tíz éves működésének minden bizonnyal egyik jelentős fegyverténye, hogy a világ egyik legjobb szimfonikus zenekarát (mindenesetre a két leghíresebb – Berlini Filharmonikusok, Bécsi Filharmonikusok – közül az egyiket) jelenleg megállapodás köti a Komor Marcell utcai intézményhez: a Bécsi Filharmonikusok a Müpa állandó vendégzenekara. Megérdemli ezt a megbecsülést a magyar zenekultúra, hiszen a magyar zenét és az osztrákot számos szál fűzi össze.

A zárótétel legnagyobb meglepetése az volt, hogy talán még soha nem hallottam a híres nagy témát úgy, mint egy igazi szimfonikus fejlesztésre érett, rendkívül invenciózus ötletet, amely valóban olyan, mintha César Franck műhelyéből bukkant volna elő. A finálé tehát itt végképp nem az apró sziporkák halmazáról szólt, Gergijev nagy arányérzékkel használta ki a zenekar klasszikus hagyományait, nemes és telt hangzásait, s mutatta meg azt, hogy Debussy műve néha inkább szimfónia, mint programzene, és a záró ütemekben is hallatszott a Desz-dúr hangzás meleg fénye, amolyan igazi napsugárként csillogva.

A szünet utánra maradó Egy kiállítás képei elegáns, szép fényű trombitaszólóval indított, és a rézfúvósok végig megmaradtak a megfontolt, nyugodt tempójú, klasszikus hangzásnál, hagyták, hogy maga a téma sodorja, vigye őket a maga természetességével. A tételek közül az öreg kastély panaszos szaxofondallama egészen gyönyörűen sikerült, a kíséret finomságait, a csellók igazi tenuto lüktetését pedig valóban tanítani lehetett volna. Samuel Goldenberg és Smüle párbeszéde rendkívül feszes rubatókkal, finom humorral állt előttünk, a kiscsirkék táncát szédítő sebességre pörgette fel a dirigens, megmutatva zenekara minden virtuozitását és a rövid tétel legutolsó hangjának kissé mókásan hetyke megszólaltatásához is maradt szufla a zenekarban. Félelmetesen zúgtak a katakombák réz-visszhangjai, a fülrepesztő disszonanciák valóban elementáris hatást keltettek.

Valerij Gergijev

Valerij Gergijev (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

A zárótétel középső epizódjában a fafúvók halk korálja nagyon puhán, egyszerű hangzással vezette be a sejtelmes mélységből ébredő harangkongást, amely után sok esetben már ellövik a koncerteken az utolsó nagydob-patronokat is, de itt nem: Gergijev egészen az utolsó nagy crescendóig építette ezt a nagykaput, nem dobálta össze a kőtömböket, nem lassított modorosan, feleslegesen sokat, és még a hatalmas hangorgia is kiegyenlítetten, szépen szólt az utolsó pillanatig. Teljesen megérdemelt volt a kiáltozó, magáról megfeledkezett közönség dörgő vastapsa, amely után a dirigens ráadásként Csajkovszkij Csipkerózsika-balettjének szépséges Panorama-tételével búcsúzott. A Bécsi Filharmonikus Zenekar most más arcát, de pontosan ugyanazt a színvonalat mutatta, mint legutóbb. Romantikus és modern művek klasszikus hangzásban – izgalmas és szép találkozás volt, felejthetetlen pillanatokkal.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Könyv

Hallgassa meg a Grecsó Krisztián új regényében előforduló zenéket!

Az író Vera című regénye az 1980-as évek elején Szegeden játszódik, a kiadó egy lejátszási listával tette még átélhetőbbé a könyv atmoszféráját.
Vizuál

Online térképen böngészhetőek híres emberek egykori otthonai

Mindig is érdekelt egy utadba eső épület története? Esetleg az izgatott, hogy hol éltek a magyar kultúra ismert alakjai? A Lechner Tudásközpont két online térképével órákra le fogod foglalni magad.
Színház

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus podcast

Itt hallgathatod vissza Bősze Ádám Varázsboltjának előző adásait

Tíz rész már felkerült podcastként a netre, mutatjuk, ha esetleg nem találta volna!
Klasszikus bach

Szombaton újra Bach zenéje szól a metró peronja mellett

Idén is lemerészkednek az Operaház zenészei a metróba, Bach műveiből nyújtanak ízelítőt a zeneszerző születésének 334. évfordulóján. Élmény lesz a tömegközlekedés!
Klasszikus Nők a zenében

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Klasszikus bach

Lépjen fel a Google-re, és komponáljon valamit Bach stílusában

Bach születésénak 334. évfordulóján a Google mesterséges intelligenciája egysoros zeneművet komponál az Ön dallamából is.
Klasszikus hír

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.