Mint azt megírtuk, a zeneszerző augusztus 27-én hunyt el. Daróci Bárdos Tamás 1931. szeptember 27-én született Budapesten. Édesapja Bárdos Lajos zeneszerző, karnagy, zenetudós volt. Zenei tanulmányait cselló hangszeren kezdte. 1958-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán, Szervánszky Endre növendékeként. 1961-ig a Fővárosi Zeneiskola Szervezet szolfézstanáraként dolgozott, majd a Duna Művészegyüttes karmestere, zenei vezetője volt 1970-ig.

A szolnoki és zalaegerszegi néptáncfesztiválokon több alkalommal elnyerte a zeneszerzői díjat. 1971-től 1990-ig a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető karmestere. 1991 óta a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola zeneelmélet-, zeneirodalom- és népzenetanára volt. 1974-ben Erkel-díjat, 1995-ben Lyra-díjat kapott, 1997-ben Székesfehérvár díszpolgára lett, 2001-ben Apáczai Csere János-díjjal, 2005-ben KÓTA zeneszerzői díjjal ismerték el munkásságát, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa lett. Művei között találjuk a táncegyüttesek számára írt népzenei feldolgozásait, táncjáték-, és táncdráma-kíséreteket.

Színházi művekhez is komponált zenét: Koldus és királyfi, Távolban egy fehér vitorla, Telihold. Világhírű kórusművei az Üszküdárá vagy épp az Járd ki lábam.

Felesége, hét gyermeke, unokái, dédunokái, testvérei gyászolják. 

Fejléckép: Daróci Bárdos Tamás (forrás: Parlando)