Klasszikus

Vacsora a szabadban

2004.08.13. 00:00
Ajánlom
„Alázatosan érdeklődöm, hogy miért méltóztatik jóízű villásreggelijét szabadtéri előadás keretében elfogyasztani.” A kabrió (legyen akár 14 karátos) nem csak abban különbözik a normális autótól, hogy nincs teteje: a karosszéria bizonyos pontjait meg kell erősíteni, másutt könnyíteni – és a csomagtartóban sajnos nem marad hely a bőröndöknek az összehajtott vászontetőtől. De mit sajnos: hisz nincs is rá szükség – aki kabrióval villog, annak úgysincs kofferje.

Hasonlóan van ez, szerencsés esetben, a szabadtéri koncertekkel. A helyes műsorválasztás („Mikor jön rá végre, hogy épelméjű vendégekre nem lehet világfürdőhelyeket bazírozni!”) a komolyat és az emészthetőt ötvözi minőségben és mennyiségben. Nettó két óra Beethoven egy este ½ 9-kor kezdődő szabadtéri koncerten egyszerűen sok, miközben ugyanez a műsor közepes terjedelműnek mondható egy hangversenyteremben. A Debreceni Filharmonikusok Kollár Imre vezényletével ezt sajnos nem vették figyelembe.

Kollár Imre ígéretes tehetség hírében áll – örültem hát, hogy erről megbizonyosodhatok. Sajnos nem vagyok meggyőzve. Ennyire semmitmondó koncertet rég nem hallottam. Kollár ugyan mindvégig nagyon logikusan dirigál, mozdulatai azonban nem annyira tanárosak, inkább iskolásak. Gyakran úgy éreztem, túl sokat üt – igaz, a koncert 90%-ban olyan lassú tempókat vett, hogy valamivel ki kellett tölteni az időt –, ugyanakkor az íveket nem rajzolta meg, így nem is nagyon voltak ívek. Jól érthető mozdulatai ellenére az Egmont-nyitány végén a pikoló elvétette a belépést (nem csekélység ilyen kevés szólamanyagban hibázni), az Eroicába pedig az üstdob gusztustalankodott bele, ahol nem kellett volna (kompenzálásul a negyedik tétel fugatójában nem hallottam az ő témáját). De ezek apróságok, sokkal nagyobb baj, hogy ekkora unalomra kényszeredett a közönség, ami kivételesen a taps mennyiségén is megérződött (persze ennek is csak mérsékelten örülhetünk, nehéz elképzelni ugyanis, hogy valamelyik budapesti sztárzenekart törzsközönsége a teljesítmény függvényében jutalmazzon tapssal; könnyű őszintének lenni a vendégekkel, és bár fennforgott a veszély, hogy elmegy a földalatti, azért nem illik taps nélkül távozni egy hangversenyről).

Ezekben a gigászi művekben az ívek a legfontosabbak: a hosszú építkezések, széles crescendók, nagy csúcspontok és pianissimók. Crescendót szinte alig hallottunk, a csúcspontok laposak és árnyalatlanok voltak. Ebből valamennyi ráfogható az akusztikára, bár a szabadtéri helyszínek közül a ligeti platánfa árnyéka talán a legjobb (ha nem számítjuk a leszállófolyosót és a párnaárussal üvöltöző rendezőket). Azért volt egy-egy pozitív mozzanat a koncerten, mondjuk az Eroica scherzójának triójában a kürtök – bár sajnos a visszatérő A-rész végére belefáradtak a szereplésbe. Igazán pozitív meglepetést Jandó Jenő zongorajátéka jelentett: bár eleinte élesnek, árnyalatlannak tűnt, hogy minden hangot kijátszott, később e stílus meggyőzővé vált, különösen a jobb kéz játéka gyönyörködtetett el, a gyöngyöző futamok és trillák megmutatták, hogy Jandót nem szabad leírni. Zenei tapasztaltsága abban is érezhető volt, ahogy hol hagyta magát vezetni, hol átvette az irányítást. Hogy mégsem vagyok megelégedve a G-dúr zongoraverseny előadásával, annak két oka van: ez a mű tényleg nem illik a szabadtérhez. Az öt zongoraverseny közül ez a legbensőségesebb, ám ez akkor is elsikkadt volna, ha az előadás erre lett volna kihegyezve. De nem erre volt: a második tételt ilyen szárazon, technikai-jellegűen talán csak Norrington képes interpretálni (ez nem dicséret), az indokolatlanul rövid zenekari akkordok rángatás jellegűek, csúnyák. Az első tétel visszatérés előtti megnyugvása azonban tényleg szép volt, itt a zenekar és a zongora mennyiségi és minőségi harmóniája is megvalósult.

Az Eroica kéttételnyi unalma után a scherzo és a variációs tétel lendületesre sikeredett, a negyedik tételben időnként kimondottan szépen szólt a zenekar – sajnos a végére ez is ellaposodott. A tétel bevezetése a kódában visszatér, nem szabad hát, hogy a kettő közt ekkora tempóbeli különbség legyen – már csak azért sem, hogy a közönség megtanulja, hol a mű vége (a G-dúr zongoraverseny első tétele után sokan tapsoltak). Aki ezen a koncerten ismerkedett volna Beethoven zsenijével, valószínűleg nem érti, mások mit esznek ezen – nekik is Gorcsev Iván szavaival tudnék megfelelni: „Pedig, sajnos, ennél előkelőbb hotelbe nem vihetem...”

(2004. augusztus 12. 20:30 Vajdahunyad Vára – A Debreceni Filharmonikus Zenekar koncertje; Beethoven: Egmont nyitány; G-dúr zongoraverseny; III. „Eroica” szimfónia; vez.: Kollár Imre)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Rendeltek egy pepperonit, a pizzafutár egy Beethoven-szonátát is eljátszott ráadásként

Íme egy sztori arról, hogy az is arany lehet, ami nem fénylik. A tizennyolc éves Bryce Dudal pizzát kézbesített Detroitban, amikor észrevette, hogy a házban egy zongora áll. Nem tudott ellenállni.
Vizuál

24 óra alatt eltűnt a legújabb utcai Banksy-mű

Az egyik legismertebb kortárs művész minden munkájának feltűnése eseményszámba megy. Ilyen hamar viszont ritkán tűnnek el alkotásai.
Klasszikus

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.
Zenés színház

Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk ezt a kislányt!

Az operaénekesnő és férje, Csiszár Zsolt a Családvarázs sorozatban mesélt arról, hogy milyen kockázatot jelentett egy olyan csecsemőt magukhoz venni, aki halva született.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.
Klasszikus óbudai társaskör

Óbudai Társaskör Művészeti Munkáját Támogató Egyesület

A pártoló tagsággal nemcsak a kedvezményeket veheti igénybe, de tagdíjával hozzájárulhat a hosszabb távú tervezéshez, a minőségi előadások létrejöttéhez.
Klasszikus hír

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.