Klasszikus

Változások művésze

2015.01.26. 08:00
Ajánlom
Kevés jelentős zeneszerzőnek adatott meg, hogy szemtanúja legyen a 20. század radikális fordulatokban bővelkedő, botrányoktól és tragédiáktól sem mentes zenei fejlődésének - annak, ahogy a két világégéstől és a hidegháborús vetélkedéstől sújtott kulturális térben a zeneművészet társadalmi szerepének megítélése is folyton változott, sőt olykor már maga a zene fogalma is újradefiniálásra szorult. MÜPA MAGAZIN

Hosszú élete során Igor Stravinsky (1882-1971) azonban nemcsak végignézte a 20. századot, hanem művészetével intenzíven alakította is azt.

Életműve nemcsak időkeretei miatt páratlanul gazdag, hanem zeneszerzői stílusának és zenei szemléletének folytonos alakulása okán is. Ezt a szüntelen mozgást az évek múlása és a történelmi események mellett Stravinsky helyváltoztatásai is elősegítették: az orosz származású és ifjúságát szülőföldjén töltő komponista előbb a "19. század fővárosát", Párizst, majd Svájcot választotta élete és munkája helyszínéül, 1939-ben pedig az Egyesült Államokban telepedett le. A felsoroltak közül a legtöbben egyértelműen Párizst tartják Stravinsky szellemi otthonának. Kétségtelen, hogy a mester a Szergej Gyagilev által vezetett Orosz Balett felkérésére komponált műveivel (például a Petruskával vagy A tűzmadárral) itt érte el első igazán jelentős sikereit, és itt vált egy olyan, képzőművészeket, színházi szakembereket, írókat és zeneszerzőket egyaránt magába foglaló "hálózat" részévé, amelynek nagy szerepe volt az európai modernitás irányvonalainak kialakításában és terjesztésében.

A Tavaszi áldozat bemutatója

A múlt század tízes éveinek elején Európa-szerte egymást érték a modern színpadi- és zeneművek bemutatóit kísérő botrányok. Összetűzésre került sor a modernitást pártolók és ellenzők között például Bécsben (Schönberg, Berg és Webern egyik bemutatkozó koncertjén) és Moszkvában (Prokofjev 1. zongoraversenyének premierjén). A művészet két akkori fővárosát, Londont és Párizst szintén nem kerülték el azok az - esetenként nemzetközi visszhangot kiváltó - események, amelyeket közfelháborodás, valamint akár tettlegességig fajuló vita kísért. A Tavaszi áldozat 1913. május 29-i első előadása a Théâtre des Champs-Élysées-ben egyike a 20. századi zenetörténet leggyakrabban emlegetett skandalumainak, pedig ma már tudjuk: a bulvárlapok számára még hosszú ideig témát szolgáltató darab kevésbé a zene, inkább a nézőtéren ülők egy részét éles kritikára késztető koreográfia miatt futott először zátonyra. Egy év sem telt el, és az Orosz Balett botlására a párizsi közönség már szinte nem is emlékezett: 1914 tavaszán koncertszerű előadásban a Tavaszi áldozat zajos sikert aratott.

A többek közt Debussyvel, Satie-val, Milhaud-val, az író Jean Cocteau-val és Paul Valéryvel, valamint Pablo Picassóval is baráti kapcsolatot ápoló, s velük fontos művészeti eszmecseréket is folytató Stravinsky rövidesen a párizsi zenei élet egyik legfontosabb személyiségévé lépett elő, aki részben kora meghatározó művészeti trendjeinek (például az expresszionizmus, a bruitizmus és primitivizmus) felhasználásával találta meg saját hangját, részben viszont maga adott szabályt az új zenének. Ez az időszak - a tízes évek eleje - Stravinsky úgynevezett modernista korszaka, amelynek gyújtópontjában egyértelműen a Tavaszi áldozat áll, az a darab, amely színpadi műként ugyan a 20. század egyik legbotrányosabb premierjével írta be magát a történelembe, zeneműként ugyanakkor rövidesen rendkívül sikeres lett, mert a formabontó (például a harmóniai és ritmikai keretek szétfeszítésére irányuló) elemeket a közönségnek nagyon is tetsző hangzással sikerült ötvöznie.

Mikor azonban még mindenki Stravinsky zenéjének eredetiségéről és frissességéről beszélt, az oranienbaumi születésű komponista művészete már új irányt vett, és a lázas jövővárást, amely a futuristákkal is szimpatizáló szerzőt ekkoriban jellemezte, lassanként az elmúlt évszázadok tradíciójának újrafelfedezése váltotta fel. Ez az úgynevezett neoklasszikus alkotói korszak, melynek termése nemkülönben friss és eredeti, még ha a klasszikus formák iránti érdeklődés, a korábbinál letisztultabb vonalvezetés és a látványosan higgadtabb, objektívebb hangvétel a kortársak némelyike számára a múltba fordulást jelentette is. A fordulat A katona történetével és a Pulcinella című balettel kezdődött, s valamikor az Oktett és a Mavra megszületésének idejére forrott ki az a zeneszerzői eszköztár, amely aztán közel három évtizeden át meghatározta a műfajukat és formájukat tekintve továbbra is rendkívül sokrétű kompozíciók sorát.

Schönberg és Stravinsky

Legkésőbb Theodor Wiesengrund Adorno 1949-ben publikált híres művének, Az új zene filozófiájának megjelenése óta zenetörténeti közhelynek számít Arnold Schönberg és Igor Stravinsky szembenállása és rivalizálása. A 20. század e két jelentős komponistája valóban nem szívelte egymást, és a másikkal szembeni - elmarasztaló - véleményének mindkét fél hangot is adott. Schönberg még Stravinsky talán legnagyobb hatású művét, a Tavaszi áldozatot is zsákutcának tartotta, úgy vélve, hogy művei megalkotásakor orosz kollégája elsősorban a közönség igényeit tartja szem előtt, és csupán a jelennek alkot. A Stravinsky sikereit minden bizonnyal féltékenyen szemlélő bécsi mester saját magát ugyanakkor előszeretettel nevezte a jövő - belső szükségszerűségből alkotó - prófétájának. Hiába hitte azonban Schönberg, hogy mindenkinek a zene általa és tanítványai által kifejlesztett "új anyanyelvét", a dodekafóniát kell beszélnie. Stravinsky sokáig elutasította az új kompozíciós technikát, annak megalkotóját pedig inkább zenei laboránsnak, mintsem művésznek tekintette. Ezért is olyan különös, hogy élete utolsó szakaszában, nagy riválisa halálát követően Stravinsky végül felhagyott az ellenállással, és utolsó éveit annak a módszernek szentelte, amelyről korábban azt gondolta, hogy képtelenség vele elfogadható minőségű zenét alkotni.

Fentebb azt mondtuk: kevés zeneszerzőnek adatott meg, hogy ilyen szélességében végigtekintsen a 20. század zenei spektrumán. Legalább ilyen ritka az is, hogy valaki hetven esztendősen késztetést érezzen arra, hogy valami olyat is kipróbáljon, amit addig sohasem tett. Márpedig Stravinsky az ötvenes években, éppen azután, hogy egyik legnagyobb ellenlábasa, Arnold Schönberg távozott az élők sorából, a bécsi iskola addig általa elutasított módszerét, a dodekafóniát és a szerializmust is elsajátította, és pályafutása talán legtalányosabb, egyszersmind legkevésbé ismert utolsó remekműveit (például az Introitust vagy a Threnit) már e stílusban komponálta. Valóban maratoni hosszúságú koncertsorozatra van szükség ahhoz, hogy az imént említett korszakok mindegyike megelevenedjen a közönség számára. A Budapesti Fesztiválzenekar zenészei és vendégeik azonban készen állnak a megmérettetésre: a hallgatók tizenegy koncerten ismerkedhetnek Stravinsky életművével.


A Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája 2015. február 7-én Stravinsky-maratont tart, ahol délelőtt 10:30-tól este 21:00-ig élvezhetjük a 20. század egyik legmeghatározóbb zeneszerzőjének műveit.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Felmondások és tiltakozás az SZFE-n Vidnyánszky Attila kinevezése miatt

Zsámbéki Gábor rendező 41 év tanítás után hagyja ott az Egyetemet, és követi példáját Gáspár Máté megbízott intézetvezető is, aki lemondásával az SZFE modellváltásának elve és gyakorlati megvalósítása ellen is tiltakozik. Mindez azután, hogy a minisztérium bejelentette: Vidnyánszky Attila vezetheti az Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumát.
Zenés színház

Először vezényel női karmester a Salzburgi Ünnepi Játékokon

A világ legnagyobb komolyzenei fesztiváljának, az idén százéves Salzburgi Ünnepi Játékok programsorozatának szervezői a koronavírus-járvány árnyékában számos biztonsági intézkedést rendeltek el a fellépők és a nézők egészségének megóvása érdekében.
Színház

Otthagyja a Nemzetit Bánsági Ildikó

A színésznő a közösségi oldalán jelentette be, hogy felmondott a Vidnyánszky Attila vezette teátrumban.
Zenés színház

Pietro Mascagni sosem tudta felülmúlni a Parasztbecsület sikerét

Mascagni számos műfajban alkotott: első fia emlékére írt gyászmisét, komponált zongoradarabot, szimfóniát, kantátát, egyházi zenét, dalokat, operettet, sőt filmzenét is, ennek ellenére szinte csak erről az operájáról ismert. Hetvenöt éve, 1945. augusztus 2-án halt meg Pietro Mascagni olasz zeneszerző, a Parasztbecsület komponistája. 
Jazz/World

Barabás Lőrinc: Úgy énekelsz, amilyen ember vagy

Hajlamos egyedül maradni a színpadon, a zenéjét is belső utazásnak tartja. Barabás Lőrinc trombitáján úgy szól a jazz, hogy arra a popra éhes fülek is megnyílnak. Augusztus 13-án a Kultkikötő badacsonyi színpadán lép fel a Random Szerda. Csütörtökön.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Leon Fleisher, az évtizedeken át csak bal kezével játszó amerikai zongorista

Elhunyt 92 éves korában Leon Fleisher világhírű amerikai zongorista, aki egy betegség miatt évtizedeken át csupán bal kézzel játszott. A zenész rákbetegségben halt meg vasárnap - írja a bbc.com.
Klasszikus ajánló

Megvan az idei Kaposfest teljes programja

Augusztus 16–19. között megújult arculattal érkezik a 11. Kaposfest – Nemzetközi Zenei és Művészeti Fesztivál Várdai István és Baráti Kristóf művészeti vezetésével. Az idei esemény időtartamában ugyan rövidebb, de annál színesebb lesz.
Klasszikus portré

Kortársai zenészként és orgonaszakértőként ismerték

Bárki viheti annyira mint ő, ha kitartóan gyakorol - vélekedett minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje. 1750. július 28-án halt meg Johann Sebastian Bach, aki más jelölt hiányában kapta csak meg a Tamás-templombeli állást.
Klasszikus hír

Ide hallgasson! – Új, miniatűr zeneművet írt Kurtág György

A 94 éves mester is csatlakozott Fekete-Kovács Kornél kezdeményezéséhez, és egy miniatűr elektronikus kompozíciót alkotott egy meglévő témára.
Klasszikus hír

Biatorbágy városának zenekara lett az Erkel Ferenc Kamarazenekar

A harmincöt éves együttes a jövőben a „Biatorbágy Hangja” címet viseli, és végre otthonra lelt a Pest megyei városban.