Klasszikus

„Van valami köze a varázslathoz”

2015.10.05. 14:13
Ajánlom
Október 11-én, a Hallgatás Napján tizenöt komolyzenei koncert várja a Budapest Music Centerbe látogatókat. Keller András művészeti vezetővel beszélgettünk befogadásról, az egymásra figyelés-hallgatás fontosságáról, a művészlélek sérülékenységéről, arról, hogy mikor végez jó munkát egy karmester, és miért a zenekar a legideálisabb demokrácia-modell.

- Honnan jött az ötlet a Hallgatás Napjának megszervezésére?

- 2004-ben lettem a pannonhalmi Arcus Temporum Fesztivál zenei vezetője. Minden alkalommal meghívtunk egy-egy neves zeneszerzőt, aki együtt dolgozott az előadókkal; az ő művei találkoztak egy régi nagy klasszikus szerző alkotásaival – így került különleges szimbiózisba egy múltbeli és egy ma élő komponista, ez a fúzió pedig csodálatos új dimenziókat tudott nyújtani. Régi vágyam, hogy ebben a szellemben valami hasonló megvalósulhasson a fővárosban is. Kitűnően alkalmas helyszín erre a célra a Budapest Music Center, ami ugyan teljesen más, mint a pannonhalmi apátság csodálatos épülete, de egy nagyon fontos, kiváló, pezsgő szellemi és kulturális közeg. Az októberi, a hagyományostól némileg eltérő formában szerveződő zenei napot azért neveztük el a Hallgatás Napjának, mert többféle jelentést is hordoz magában; szeretnénk, hogy mindenki a maga számára úgy fordítsa le, ahogy akarja. Ennek az egyetlen szónak olyan sokféle árnyalata van, jelenthet meghallgatást, elcsöndesülést, elmélyedést, rácsodálkozást, felfedezést. Mindenképp fontosnak tartottam, hogy legyen benne egyfajta kaleidoszkóp-jelleg a kortárs zenéről, mellette pedig ott lesznek mércének, társnak a régmúlt idők nagy szerzői. A megvalósításon barátaimmal együtt dolgozunk: a Hallgatás Napja művészeti társvezetőjével, Rácz Zoltánnal és az általa létrehozott nagyszerű UMZE Kamaraegyüttessel, amelynek jó néhány tagja az általam vezetett Concerto Budapestben is muzsikál, így természetes, szoros és jó kapcsolat van köztünk, csakúgy, mint a házigazdával, Gőz Lászlóval.

Keller András

Keller András

- Hogyan állították össze a műsort? Milyen különlegességeket emelne ki a repertoárból?

- Tizenöt koncertet szerveztünk a BMC épületének öt szegletében – köztük a nagyteremben, a jazzklubban és a kamara kamrának keresztelt intim térben –, melyek során közel ötven mű fog felcsendülni. Ezek között több ősbemutató és magyarországi bemutató is szerepel; például Csalog Gábor és Vidovszky László legújabb szimfonikus szerzeményei, Steve Reich és Eötvös Péter itthon először bemutatott darabjai, vagy az idén nyolcvanéves grúz mester, Giya Kancheli egyik nagyszerű művét is itt hallhatja először a magyar közönség. A műsorban az Új Zenei Stúdió alapítóinak szerzeményei is szerepelnek, és Ligeti György és Kurtág György darabjai is kihagyhatatlanok. A klasszikus repertoárból Bach művei itatják át a programot: a nap során lehetőség lesz meghallgatni Bach összes (mind a hét) szóló zongoraversenyét, és A fúga művészete című művének különleges felvételei is megszólalnak, melynek partitúráját még kivetítőn is követhetik az érdeklődők. De lehetőség lesz Sáry László interaktív, kreatív zenei gyakorlatait végezni, vagy Vidovszky László Autokoncert című darabján keresztül megfigyelni miként keletkezik zenemű egy fokozatosan összeomló színpad keltette hangok egymásutániságából. Újdonságából fakadóan a rendezvényben lesz némi kísérleti jelleg, például az is, hogyan viselkedik a közönség, ha egyszerre több program közül lehet választani, amikor kimehet az egyikről és beléphet a másikba, amikor nem székre kell ülni, hanem babzsákon is hallgathatják a produkciókat... Szeretnék egy lazább, kötetlenebb együttlétet, felszámolni azt a merevséget, ami elválasztja az előadót a befogadótól – hiszen teljes mértékben együtt hozzuk létre a koncertet. A közönség szellemi-lelki részvétele nélkülözhetetlen, elengedhetetlenül fontos az egymásra figyelő-hallgató magatartás. Azt szeretném, ha ez meg tudna születni ezen a napon.

- A fellépők között több fiatal vonósnégyes és szólista is szerepel, számukra bizonyára kiváló lehetőség ez a bemutatkozásra.

- Ők valamilyen módon kötődnek a Concertóhoz vagy személyesen hozzám. Ugyan már nem tanítok a Zeneakadémián, de vannak rendkívül tehetséges növendékeim, és nagyon bízom abban, hogy sikeresek lesznek majd a kvartett világában. Valóban az volt az egyik célom, hogy platformot adjunk nekik a bemutatkozásra. A Concerto egyik fő missziója a fiatal tehetségek gondozása, függetlenül az akadémiai rezidens zenekari szereptől. Én erre nem feladatként, hanem belső indíttatásként, szívügyemként tekintek.

- Egy korábbi interjúban említette: szerencsésnek érzi magát, mert a Concerto tagjai kifejezetten nyitottak a kortárs zene irányában.

Concerto Budapest

Concerto Budapest (Fotó/Forrás: Gábor Fejér)

- Így van, nagyon örülök annak, hogy a körülöttem lévő, velem dolgozó művészek rendkívüli alázattal és érdeklődéssel nyúlnak a kortárs zenéhez, még nagyzenekarként is. Rajtam is érzik, hogy minden zeneművet ugyanolyan fontosnak tartok, legyen szó akár egy Beethovenről, akár egy huszonegyedik századiról. Az mindenesetre bizonyos, hogy másként nem működik, csak úgy, ha önmagunkon átengedve, teljességében éljük meg. És ha ebből születik valami közös, ami kívülről is látható-hallható, akkor már boldog lehetek.

- A magyar közönség mennyire fogékony a mai szerzők műveire?

- Úgy látom, európai viszonylatban a magyar közönség nem túlságosan nyitott. Tulajdonképpen, meglehetősen konzervatív, de meg kell próbálni felnyitni a szemüket (fülüket), elvezetni őket napjaink zenéjéhez. Egyébként, pedig minden zene mai, hiszen amikor játsszák-hallgatják, az a pillanat az életben soha többé nem tér vissza. Szerintem akkor tudnának az emberek igazán közel kerülni a zenéhez, ha elfogadnák: nem kell hozzá feltétlenül érteni, egyszerűen csak meg kell érezni. Ehhez pedig elegendő egyetlen dolog: meg kell hallgatni.

- Mikor jön el az a pont, amikor magáénak érez egy művet? Mi kell ahhoz, hogy birtokolni tudja?

- Az emberrel csak az önbecsapás mondathatja azt, hogy na, én ezt már tudom, de egészen bizonyos vagyok benne, hogy a valóságban ilyen nincs. Azt mindenesetre elmondhatom: mindent megteszek azért, hogy megvalósítsam az adott darabot. Ez mindig egy állapot. Ha több százszor játszom is el egy művet, minden alkalommal fel tudok fedezni benne olyasvalamit, amit előtte nem. Egy zeneműben egyik hang a másikra reagál, kapcsolatba lépnek egymással, az szüli meg a következő pillanatot. Ugyanolyan organikus, mint a természet világa – két egyforma falevelet sem tud mutatni, nem igaz? Nyilván vannak paraméterek, amelyeknek muszáj stabilan jelen lenniük és igazodnunk hozzájuk, de a zenének éppen az alkotói jelenlét, a társ-alkotóvá válás a lényege, amit a közönség mindig megérez. A zenélés, akárcsak az élet, egy folyamat; nincsenek benne leszögezhető pontok, egy létállapot. Aki ebben dolgozik, az ebben is él.

Mi maximálisan szeretnénk célba juttatni azokat az üzeneteket, amelyeket a zeneszerzők üzennek a műveikkel, ez pedig csak úgy sikerülhet, ha mindannyian egész személyiségünket átadjuk az adott daraboknak. Csak így lehet őszintén interpretálni.

- Az Önnel dolgozó zenészektől is ezt a jó értelemben vett fanatizmust várja el?

- A zenekar egy nagy hangszer, amin játszik egy karmester. Mindenki rá van utalva valamilyen módon a másikra. Egy organikusan változó hierarchia jellemzi, hiszen az egyik pillanatban a szólót játszó a következőben már egy másik társának lesz bizonyos értelemben az alárendeltje. Pillanatonként változnak a prioritások, és csak akkor tud működni, ha mindannyian maximális elfogadással vannak egymás és az általuk létrehozott hangok iránt. Sőt, önmaguknak kell átváltozniuk hangokká, ebben mélyen hiszek. Egyébként ez az egyedüli demokrácia-modell, ami létezik. Ha a való életben is így működne, sokkal kevesebb lenne a rossz a világban, ebből a politikusok is sokat tanulhatnának... A zenészek ugyanakkor nagyon sérülékeny emberek. Az egész lelküket, önmagukat lecsupaszítva teszik ki a porondra. Hihetetlen szellemi-mentális kockázat van jelen minden pillanatukban, különösen a zenekari szólisták körében. Iszonyatos lelkierőt igényel, hogy ezt az ember elviselje. De ha jól sikerül, megéri az összes kínlódás, álmatlan éjszaka. Ez százszor többet érhet, mint bármennyi pénz. Igaz, nagyon keményen bánok velük, de nagy szeretet is van mögötte, amit éreznek, és ezért el is fogadják.

Keller András

Keller András (Fotó/Forrás: Kollányi Péter)

- Mennyi időbe telik, amíg egy zenekar és a karmester annyira összecsiszolódik, hogy pusztán pillantásokból vagy mozdulatokból megértsék egymást?

- Szerintem nálunk létezik ez a jelenség. A művészek, akikkel már régóta együtt dolgozunk, azt is értik, ha valamit esetleg „bénán” mutatok nekik. A karmesterség nem arról szól, hogy szép mozdulatokkal kalimpáljunk a levegőben, annak nincs tartalma. Az a fontos, hogy megértsék, megérezzék, hogyan kell játszaniuk. Lehet ez akár egy ökölbe szorított kéz is, a lényeg: kapják meg azt az üzenetet, hogy mi történjen meg bennük, adott pillanatban mivé alakuljanak. Ha ebben tudok nekik segíteni, akkor jól csinálom a munkámat. Mondhatjuk, hogy valóban van valami köze a varázslathoz - ezért is nehéz beszélni róla, megmagyarázni. A zenekarban az a fantasztikus, hogy az egyéniségek összessége hozza létre a közös tartalmat. Egyebek között abban kell tehetségesnek lenni, hogy működtetni tudjuk ezt a hihetetlenül sokféle lehetőséget. Az én feladatom, hogy a kottában rögzítetteket megpróbáljam alkotássá változtatni ezen a csodálatos, élő hangszeren.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Kortárs írók kedvenc EP-idézetei lepték el Óbudát

Köztéri plakátokkal, 40 hazai író, költő kedvenc EP-idézetével, korábban nem publikált fotókkal és felolvasással ünnepli a harmadik kerület Esterházy Péter születésnapját.
Vizuál

„Ahol csak tomboló ováció van, ott valami bűzlik” – Interjú a szobordöntésben érintett alkotóval, Szalay Péterrel

Egy műalkotás élete nem ér véget az alkotó műhelyében, a befogadók által válik egésszé, teljessé. A mű hatást vált ki, ami párbeszédet generál közönség és alkotás között, de meddig tart a szólásszabadság joga és mi védi a szabad művészi alkotás méltóságát?
Klasszikus

Domingo támogatásával jutott mesterzongorához Balázs-Piri Soma

A Virtuózok ifjú tehetsége évek óta gyűjtött egy mesterzongorára, végül Plácido Domingo támogatása révén teljesülhetett a zongorista dédelgetett álma.
Vizuál

Az újrakezdés filmjei

Egyre közelebb kerül az újranyitás gondolata, bár a bemutatókat még halogatják, de előbb-utóbb moziba is mehetünk. Addig is öt olyan klasszikus magyar filmet ajánlunk a Filmio kínálatából, amelyekben a hősök élete teljesen más irányt vesz.
Színház

Júniusban nyit a Margitszigeti Színház

Derűvel és optimistán várja a korlátozások feloldását a Margitszigeti Színház, amely szabadtéri és ültetett nézőterű játszóhelyként az egyik legbiztonságosabb közösségi helyszínnek számít. A színház vezetősége reméli, hogy a járványügyi intézkedések lehetővé teszik a mielőbbi nyitást, és a nézők – a mindenkori szabályok betartása mellett – júniustól újból élőben élvezhetik a színházi előadásokat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Fiatalítást ígér Gustavo Dudamel, a Párizsi Opera új zeneigazgatója

A venezuelai karmestert nevezték ki a Párizsi Opera zeneigazgatójának, aki hat évre szóló szerződést kötött az intézménnyel – írta meg a Papageno, a Slipped Disc zenei portálra hivatkozva.
Klasszikus hír

Idén is tehetségek után kutat a Virtuózok

2021-ben is várja a fiatal előadóművészek jelentkezését a legnépszerűbb hazai komolyzenei tehetségkutató. A felhívás már elérhető a műsor oldalán.
Klasszikus zongora

Domingo támogatásával jutott mesterzongorához Balázs-Piri Soma

A Virtuózok ifjú tehetsége évek óta gyűjtött egy mesterzongorára, végül Plácido Domingo támogatása révén teljesülhetett a zongorista dédelgetett álma.
Klasszikus nekrológ

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Klasszikus gyász

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.