Hogyan alakul ki évről évre a Kaposfest programja?
Vannak olyan darabok, amelyeket saját elhatározásból, mindenképpen műsorra szeretnénk tűzni. Ezek adják a program gerincét. Az eddigi tendencia az, hogy Kaposvár a nyári fesztiválszezon vége felé fogadja a művészeket, akiknek az adott évadban sok kiváló darab már a szívükhöz nőtt. A repertoárral kapcsolatban
igyekszünk eleget tenni művész barátaink kéréseinek, felvetéseinek, figyelembe vesszük preferenciáikat.
A végleges program tehát a meghívott kollégákkal történő egyeztetések során szilárdul meg. Elképzelésünk szerint a program minimum három pilléren nyugszik: a kamarazenei irodalom nagy remekművein, a kisebb súlyú, de színvonalas és sokszínű, a művészek és a közönség számára egyaránt feltöltődést jelentő darabokon, emellett pedig a kortárs kompozíciókra is figyelmet fordítunk. Ezek között próbáljuk megtalálni az ideális egyensúlyt.
Az idei programban Mozart g-moll vonósötöse és Beethoven „Tavaszi” szonátája képviseli a bécsi klasszikát az első, „komoly” kategóriában.
A bécsi klasszika viszonylag szerény részaránya főként abból adódik, hogy ezeknek a műveknek, ha igazán kiérlelten akarjuk megszólaltatni őket, viszonylag nagy a próbaigényük; ennyi próbára pedig egy fesztivál forgatagában nem könnyű időt szakítani. Ezzel együtt nagyon szeretném, ha idővel Haydn triói és Mozart kamaraművei is méltó helyet kapnának a programban.
Várdai István (Fotó/Forrás: Németh András Péter)
Kiemelnél néhány új arcot az idei fesztivál programjából?
Azzal kezdeném, hogy jellemzően két fő forrásból merítek, amikor újonnan hívok meg művészeket. Az egyik azoknak a külföldi muzsikusoknak a köre, akikkel már valahol a világban sikerült emlékezeteset együtt zenélni, és kiemelkedő kvalitásuk ellenére a nevük Magyarországon kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen. Őket tehát szeretném a hazai közönséggel is megismertetni. A másik kör azoké a fiataloké, akiket mentorálunk, vagy méltónak tartunk arra, hogy bemutassuk őket, holott még nem is diplomás művészek. Az előbbiek között említhetem a Roman Simović–Milena Simović hegedűs-brácsás művészházaspárt, akik Mozart, Brahms és Sosztakovics jelentős műveinek előadásában játszanak majd fontos szerepet. Ők Angliában élnek, és Roman korábban a Londoni Szimfonikus Zenekar koncertmestere is volt, de már ebből is „kinőtt”.
A tanításnak köszönhető a kapcsolatom az egészen fiatal zenészekből álló Motus Kvartett-tel, akik jelenleg együtt tanulnak a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen,
és csellistájuk, a kiemelkedő tehetségű Hartmann Domonkos, szintén a növendékem. Ők Schubert d-moll vonósnégyesét fogják előadni, és nagyobb formációk részeként Vivaldi-, Händel- és Chausson-művekben is pódiumra lépnek.
A programban workshopok is szerepelnek, „nyilvános próbákkal, kurzusokkal, előadásokkal”. Tudnál erről valamivel többet mondani?
A fesztivál a hagyományaihoz híven számos különleges programot: mesterkurzust, előadásokat, kerekasztal-beszélgetést, koncertismertetőt kínál az érdeklődőknek. Ezeket főként Hornyák Balázs fesztiváligazgató szervezi, akivel az évek során nagyszerű munkakapcsolatot alakítottunk ki, és akinek ugyanúgy szívügye a tehetséggondozás és az ehhez köthető aktivitások, mint nekem. Én inkább a mesterkurzusokban vagyok illetékes, melyeket idén hegedűsök, brácsások, csellisták, fuvolisták és zongoristák számára szervezünk. Ez általában egy-két 45 perces foglalkozást jelent, bár jómagam öt órát vállaltam. A fesztivál régi, visszatérő vendégei közül Pusker Júlia hegedűt, Szűcs Máté brácsát és kamarazenét fog tanítani, Fejérvári Zoltán pedig a zongoristákkal foglalkozik.
Baráti Kristóf, Alexei Volodin és Várdai István a Kaposfesten (Fotó/Forrás: Kaposfest)
Igen, nagy örömmel láttam, hogy idén a kamarazene fogalmába a kamarakórus is beletartozik majd. Jól emlékszem, hogy ez az első ilyen alkalom?
Korábban már Bubnó Tamás együttesét, a Szent Efrém Férfikart is meghívtuk a fesztiválra, és a református templomban tartott hangversenyük az inspiráló helyszín miatt is különleges élményt jelentett. Ez adta a lökést az újabb, ezúttal gyermek kamarakórus meghívásához. De szoktunk átiratokat is játszani négy-öt-hat csellóból álló homogén együttesre (az idei programban is lesznek ilyen műsorszámok), és az is valamiféle kórusimitációként hat, úgyhogy a kamarakórus ideája tényleg nem áll messze tőlünk.
Az idei fesztivál talán legérdekesebb kuriózuma Schubert A halál és a lányka című dalának kórus-átirata lesz, amit Dinyés Soma készített.
Ezt követi majd a dal nevét viselő vonósnégyes előadása.
Mit neveznél az idei fesztivál alapgondolatának vagy mottójának?
Talán a nemzedékek találkozását, bár igaz, hogy ez nemcsak idén jellemző a programra. Más szóval a fesztivál nem feltétlenül csak a felhangzó művekről szól, hanem a különböző előadói attitűdök és generációs különbségek összehangolásáról. Van egy sor fiatal, aki éveken át folyamatosan a fesztivál mögött álló Kamara Akadémia Egyesület látókörében marad, voltaképpen mentoráljuk őket, egyengetjük a fejlődésüket. Például úgy, hogy gyakorlati választ mutatunk a fiatalokban felmerülő előadói kérdéseire, esetleg problémájára azáltal, hogy érett, nagy művészekkel együtt léphetnek fel, s ezek olyan élmények, amelyek felszabadítóan hatnak rájuk. Egy ilyen hangverseny lesz idén Ernest Chausson hegedűre, zongorára és vonósnégyesre komponált versenyművének előadása, ahol a Motus Kvartett és az ígéretes tehetségű hegedűs, Abouzahra Amira Fejérvári Zoltánnal együtt lép majd fel. Egy másik formája a mentorálásnak, hogy
a Kamara Akadémia Egyesület aktívan dolgozik szoros kapcsolatok kiépítésén más, külföldi fesztiválokkal,
és a művészek és produkciók cseréjének révén lehetőséget teremt a fiatalok számára külföldi platformokon történő bemutatkozásra. Jó példája az ilyen partneri kapcsolatnak az oslói kamarazenei fesztivállal való együttműködésünk.
Várdai István a Kaposfesten (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Kaposfest)
Lesznek további említésre méltó új arcok az idei programban?
Mindenképp meg szeretném említeni Jonathan Roozeman finn-holland csellista nevét, aki még szintén nagyon fiatal; vérbeli kamarazenész, és különösen elkötelezett a kortárs kompozíciók megszólaltatása mellett. Ő Prokofjev C-dúr csellószonátáját fogja megszólaltatni visszatérő, beérkezett vendégünkkel, Julien Quentinnel, és egy-egy Mozart-és Sosztakovics-darabban is közreműködik. Onutė Gražinytė litván zongoraművésznő az én számomra is új felfedezés. Ő Pusker Júlia és Szűcs Máté kamarapartnereként fog fellépni, és Julien Quentinnel elő fogják adni Debussy bájos Kis szvitjét. Különleges színt jelenít majd meg a programban Petar Balaban montenegrói harmonikaművész, aki Duka Elemér és ifj. Sárközy Lajos zenekarainak társaságában világslágereket fog játszani, szólóban pedig a Das wohltemperierte Klavier egyik prelúdiumát és fúgáját. Még fiatalabb fellépő lesz a mindössze tizenhat éves Schmalzl Ella, aki Bécsben jár hozzám, és a Bécsi Szimfonikusok „Ifjú tehetség” díjának birtokosaként már a bécsi Musikvereinsaalban is fellépett.
Ő szivacsként issza magába a zenét, most többek között Mieczysław Weinberg csellóra és vonószenekarra írt Concertinóját játssza majd el
a Liszt Ferenc Kamarazenekar társaságában. És nagyon örülök, hogy a fesztivál vendége lesz majd egy kiváló fiatal énekesnő, Megyimórecz Ildikó is, aki már a Magyar Állami Operaház tagja, és többek között Puccini-dalokat fog előadni Julien Quentin kíséretével.
A Kaposfest teljes programja itt érhető el. >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Várdai István (forrás: Kaposfest)
hírlevél
