Az est szólistája, Várdai István a szó valódi értelmében világsztár, ereje teljében – kapkodnak érte a hangversenytermek, több időt tölt repülőn, mint itthon, viszi a magyar muzsikusok hírét a nagyvilágba. Koncertjein egy igazi ritkaságon, egy 1673-as Stradivari-csellón játszik, melyet korábban Jacqueline du Pré és Lynn Harrell szólaltatott meg. A világon mindössze 65 Stradivari-cselló van, így valóban különleges élményt nyújt látni és hallani ezt a hangszert, melyen most William Walton Gordonkaversenye szólal meg:

Várdai István

Ez egy nagyon ritkán játszott remek versenymű, amit már régóta terveztem megtanulni, jó kihívás, mert technikailag és zeneileg is megpróbálja az előadót. Pár áthallást lehet benne találni Prokofjev zenéjéből, de összességében nagyon szuverén zene. Walton I. szimfóniáját hallgattam éppen, amikor eszembe jutott, hogy jó lenne bővítenem a repertoáromat ebbe az irányba is.

Várdai színpadra lépése előtt Edward Elgar Győzelmi induló a Caractacus című kantátából című művet adja elő a pécsi együttes, majd a szünet után Rimszkij-Korszakov elbűvölő, csodálatosan hangszerelt Seherezádéja csendül fel a Müpa hangversenytermében, az est zárásaként.

A rá következő napon, március 24-én ugyanez a műsor elhangzik a pécsi Kodály Központban is.