- Ön a Fesztiválzenekar rutinos maratoni futója, hiszen a Beethoven-, és Schubert-programok után most a Bartók-rendezvényen gyors egymásutánban - ha úgy tetszik, váltót futva - két koncerten is hallhatjuk.

- A négy szóló zongoradarab, majd egy "szünet" után a III. zongoraverseny megszólaltatására úgy tekintek, mint egy szólóest két felére. Ebből a szempontból nem kell másként gondolnom ezekre a fellépésekre, nem érzem váltónak sem, ahol sürgetnie vagy csipkednie kellene magát az embernek.

- A műsor-összeállításnál is megvolt ez a fajta szabadsága?

- A Pannon Filharmonikusokkal a III. zongoraverseny adott volt - ez az egyik legcsodálatosabb kompozíciója, a bartóki életművön belül is egy gyöngyszem. Az élete végén írta, összegző, inspirált és bizonyos fokig megrendítő mű, hiszen a hangszerelést már be sem tudta fejezni. A szóló zongoraművek közül én választhattam. Külön öröm, hogy a ritkán játszott, de a hozzám nagyon közel álló Két elégia is elhangozhat, és hogy néhány év kihagyás után ismét műsorra tűzhettem a Szvitet és az Improvizációkat. A Szonatinát még gyerekkorában sajátítja el a legtöbb zongorista, így én magam is, de igazán a Bartók-felvételen keresztül szerettem bele a darabba. Nagyon gyakran hallgatom Bartók zongorajátékát és nem csak azokat, ahol saját műveit játssza. A Kreutzer-szonáta és a Szigeti Józseffel készült lemezek alapvető felvételek.

- Amikor Bartókot hallgatja, a szerzői szándékot figyeli, vagy inkább inspirációs forrásként szolgál játéka, saját koncepciója kialakításakor?

- A két dolog nem választható el egymástól. Amikor előadó és mű ennyire eggyé válik, az igen ritka és nagyon erős inspirációs forrás. Másrészt a bartóki nyelvet senki mástól nem lehet olyan jól elsajátítani, mint magától Bartóktól. Hozzáteszem, hogy ezt a stílust nem lehet lemásolni, mert egészen egyedi, de aki hallgatja, az átitatódik ezzel a zenei gondolkodásmóddal. Sokszor azt tapasztalom, hogy az, aki nem hallotta Bartókot zongorázni, az nagyon másként játssza a műveit.

- Egyik mestere, Végh Sándor is sokat mesélt Önnek személyes találkozásaikról és anno a londoni Barbican Centerben is a Szonáta két zongorára és ütőhangszerre írt művét adta elő Schiff András, Evelyn Glennie és David Corkhill társaságában, Solti György vezényletével. Bartók tehát visszatérő motívum a repertoárjában.

- Számomra ő az egyik legfontosabb szerző Beethoven és Schumann mellett. Sokat foglalkozom más szólódarabjaival, a két Hegedű-zongora szonáta, a Kétzongorás szonáta is minden évadban előkerül és a III. zongoraversenyt is rendszeresen játszom. Ez az egyik legcsodálatosabb zongoradarab, a bartóki életművön belül is egy gyöngyszem. Az élete végén írta, összegző, inspirált és bizonyos fokig megrendítő mű, hiszen a hangszerelést már be sem tudta fejezni. Számomra ez egy bartóki hitvallás és a második tételnél különösen erősnek érzem a szerző Beethovennel való kapcsolatát. A gyakorlás és a műsorválasztás számomra mindig egy folyamatot jelent, ahol újra és újra előkerülnek Bartók művei.

- Mi a legnagyobb kihívás akkor, amikor Bartókot játszik?

- Hihetetlen részletezően és nagyon pontosan jelölte a kottában a zeneszerzői szándékot, de az előadásban soha nem szabad túlprecízkedni a leírtakat. Azt nehéz megérteni, hogy ezzel a sok impulzussal - például a rengeteg metronóm- és tempójelzéssel - ő mégis a zene belső szabadságát jegyezte le. Ez a gondolkodás valószínűleg a népzenei ihletettségből adódik. Tehát minél pontosabban, de sohasem szárazon, azaz inspiráltan, a népzenei elemekhez kapcsolódva kell megszólaltatni ezeket a darabokat. Ez a legizgalmasabb a Bartók-művek előadásánál. Arról nem is beszélve, hogy technikailag is nagyon igényesnek kell lenni. Az Improvizációk hangszer-technikailag is nagy kihívást jelentenek, csakúgy mint a II. zongoraverseny, az I. hegedű-zongora szonáta vagy a Szabadban című ciklus. Ezek a kompozíciók a legnehezebb zongoraművek közé tartoznak, hiszen Bartók maga is különleges zongorista volt.

- Aporpó Schumann: márciusban „Schumann és a Dávid-szövetség" címmel kamarazenei fesztiválhoz adja a nevét, feleségével, Simon Izabella zongoraművésszel együtt. Mit tudhatunk erről a négy koncertből álló sorozatról?

- Schumannt és a zenei nyárspolgárság ellen létrejövő Dávid-szövetséget - melybe többek között Mendelssohn, Clara Schumann és Brahms is beletartozott - véleményem szerint még nem ismeri elég mélyen a közönség. Schumann körül valóságos zenei tér alakult ki - a Budapesti Kamarakoncertek keretében két hétvégébe sűrítve azt szeretnénk megmutatni, hogy mindez hogyan hatott visszafelé, azaz a múltra, és előrefelé, azaz a jövőre. Schumann-nak sokat jelentett Bach zenéje, sok művét - ha nem is közvetlenül - ihlette a barokk zene egyik legnagyobb szerzője: a fúgák, a Pedalflüge-darabok mind erre bizonyítékok. De összefüggésbe hozzuk Schumannt Debussyvel, Fauréval, és elhangzik majd Kurtág Hommage à Schumann című műve is.

Simon Izabella és Várjon Dénes

- Az Ön által korábban vezetett Haydn-, Erkel- Mahler, Dohnányi- és Liszt-fesztiválokhoz képest milyen újdonságokkal készülnek?

- Az előző rendezvények hagyományait követve idén is a legváltozatosabb skálán mozognak majd a kamarazenei műfajok: trió, kvartett, kvintett, duó, énekes kvartett is lesz. Az egyik újdonság az, hogy idén először kamarazenekar - a Budapesti Vonósok képviseletében - is fellép, hiszen ez az együttestípus a kamarazene kibővített verziója. A másik plusz, a Kamarazene Éjszakája a feleségem ötlete volt. Este hattól kétóránként kezdődnek a koncertek, melyek éjjel kettőig tartanak. Minden egyes hangversenynek egy Schumann-mű a központja, melyet több más, a Dávid-szövetséghez tartozó szerző darabjával párosítunk majd. Mindössze nyolc-tíz művész fogja ezeket a koncerteket végigjátszani. Ez lesz a mi mini-maratonunk!

- Óvatosan kell majd lépkedniük a Festetics Palota Tükörtermének fényesre polírozott, intarziás parkettáján...

- A koncerteket Jakobi László rendezi, ő javasolta ezt a helyszínt, mely igen alkalmas kamarazenét játszani és befogadni is, hiszen a közönség egészen közel kerülhet a művészekhez, akár körbe is ülhetik a zongorát. Egyfajta házimuzsikálás lesz, és a velencei tükrök segítségével több minden látható a játékból. Valami hasonló hangulatból, eszmecserékkel fűszerezett házi koncertekből indult el a Dávid-szövetség is, úgyhogy ennél ideálisabb és kamarazene-központúbb helyet keresve sem találhattunk volna.