Klasszikus

Vásáry-ciklus

2004.04.28. 00:00
Ajánlom
A Mérleg-vendéglőben vártuk össze a társaságot. Zemplényi Feri csak nem jött, pedig egyszerre indultunk el több autóval. Egy idő után valaki kiment megnézni, hova lett. Az autójában ült a vendéglő előtt, és Beethoven IV. szimfóniáját hallgatta. Nem tudta abbahagyni, mert nem lehetett. Vásáry Tamás vezényelt. Azóta a Mérlegből maradt az M, Feriből a „Z. F. emlékére” – és az új hír, hogy Vásáry lemondott a Rádiózenekar főzeneigazgatói posztjáról. Ám Beethoven-ciklusa újra kezdődik.

A bérlethez igényes műsorfüzet társul, ami ma már követelmény, ha egy együttes jövőjét is biztosítani szeretnénk. A hétfő-kedd este előadott első koncerten Beethoven Egmont-nyitánya, c-moll zongoraversenye és Eroica-szimfóniája hangzott el. Az együttesnek eddig nem volt szokása az efféle duplázás, én a kedd esti koncertet hallgattam meg – sokak szerint a hétfői összefogottabb volt. Ám amíg mindkét este zsúfolásig megtelik a Zeneakadémia, nem különbözhet a két koncert színvonala. Mindezt persze csak hallomásból tudom, nem lévén ott hétfő este, de remélem, valóban a gyengébb koncertről szól e beszámoló

Vásáryval amúgy ambivalens a viszonyom: a bevezetőben említett Beethoven-ciklus a kilencvenes évek közepén aratott nagy sikert, akkoriban számos remek Vásáry-hangversenyt hallottam – azóta bizony gyengébbeket is. Most ráadásul igen kritikus helyen, a harmadik sor bal szélén ültem, ahonnan a hatodik hegedűpult hallatszik a legjobban – igen tanulságos, ha egy együttest akarunk megítélni.

Vásáryt, a zongoristát inkább régi felvételei alapján tartom nagyra. Mostanában kimondottan tanárosnak érzem zongorázását, Gödöllőn pl. attól féltem, megáll és „kibeszél” a Goldberg-variációkból vagy a Schumann-fantáziából (ahogy szeptemberi szólókoncertjén a ráadásdarabokban meg is tette). Amúgy szeretem a pedagógusi-zeneelemzői attitűdöt, és Vásáry ilyen szerepben „futott be” idehaza igazán, videókazettán fennmaradt műmagyarázó hangversenyeit most könyv formában is megkaphatjuk, rajongótábora ereklyeként őrzi ezt a ritka élményt. Magam nem mindig tudom eldönteni, mennyi az ihlet, mennyi a póz működésében, biztos racionálisabb alkat vagyok, naprendszerem középpontjában sem Hamvas Béla áll. De az is biztos, hogy Vásáry bármikor képes csodát tenni.

Erre vártam kedd este. Az Egmont-nyitány nagyon határozottan indult, és e határozottság mindvégig megmaradt – az egész hangversenyen. A nyitány amúgy inkább diadalmas arcát mutatta, mint az ötvenhatosat, de ez is benne van. Nincs viszont benne a csúnya fagottbaki – ami sajnos szintén jellemző volt a koncertre.

A c-moll zongoraverseny nem az a mű, amit kimondottan könnyű lenne zongora mellőle eldirigálni (bár egyik legszebb felvételén Edwin Fischer szintén e kettős szerepben hallható). Vásáry sokszor válla rándításával, szemöldöke biccentésével irányította a zenekart – mely talán e műben volt leginkább együtt. Érdekes módon főként olyankor, amikor kísérni kellett a zongorát. Máskor (pl. a harmadik tétel fugátójában) a szólamoknak sokszor közük sem volt egymáshoz. Vásáry zongorajátékára is hasonlót tudok mondani: a legnehezebb, technikai bravúrokat követelő részeket fölényesen oldotta meg (kiemelném pl. az első tétel kadenciáját – zeneileg is e tétel befejezése és a második kezdete sikerült legszebbre), aztán egyszerűbb helyeken (a második tétel elején egy előkében) „begörcsölt”. E hibák ellenére nagyon szép előadást hallhattunk, a mű dallamívei töretlenül kapcsolódtak egymásba. A hangsúly inkább a szintézisen, mint az analízisen volt, de ki bánja, ha a harmadik tétel olyan lendülettel és beethoveni humorral szólal meg, ahogy Vásáry keze alatt. Ráadásként a műhöz tán legközelebb álló Beethoven-tételt, az Appassionata-szonáta lassú tételét hallhattuk, s ha egy-egy technikai megtorpanás itt is volt, Vásáry befelé forduló megközelítése nagy élményt nyújtott.

A szünet után az Eroica-szimfóniába vágtak bele, a szó szoros értelmében. Vásáry gyors tempója szemmel láthatólag meglepte a zenekart, nem is értett minden szólam egyet vele, és ennek hangot is adtak... A főtéma visszatérésénél a karmester mindig megpróbálta fokozni az addigra bizony olykor leeresztő tempót, amire a hallgatóság már számított, de a zenekar továbbra sem mindig. Itt derült ki (ld. még a hatodik pultot, no meg a pontos brácsásról szóló vicceket), mennyire nem árt, ha egy zenekar olykor kemény dresszúrát kénytelen elszenvedni – most bizony ennek a hiánya volt hallható.

Vásáry amúgy ezúttal ismét analitikus felfogásban vezényelt, érdekes volt pl. hallani, ahogy a mű három fugátóját ennyire középpontba állította. Az egyre több hibát vétő zenekar és a gyakran csúnya hangzás ellenére a lendületes, határozott, diadalmasan harsány felfogás, melyet ezen az estén hallhattunk, az Eroica egyik arca. Vásáry vezénylésében azt szeretem, hogy nem állítja, hogy a művet csak így lehetne játszani – mindig azt érzem, egy másik pillanatban más részletre irányítaná figyelmünket. De mindig a zene vezérelte ihlet materializálódik keze alatt – akkor is, mikor nem tökéletesen.

Korai lenne elébe menni a dolgoknak, mégis megkockáztatom: ha a Rádiózenekar olyan új vezető karmestert kap, aki talán nagyobb munkafegyelmet és koncentrálást követel (akár kevésbé humánus módszerekkel), Vásáry (remélhetőleg rendszeres) vendégszereplései még nagyobb élményt nyújtanak majd. Akkor a csodához nem csak a pillanatnyi ihlet lesz adva, hanem a materiális-technikai háttér is.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Szergej Polunyin elvesztette a józan eszét?

Először a mellkasára tetováltatta egy politikus arcképét, majd homofób és kirekesztő üzeneteket posztolt Instagram oldalán. A táncvilág komoly aggodalmát fejezte ki a táncos mentális állapota miatt.
Vizuál

Pont a Mona Lisánál nem működik a Mona Lisa-hatás

Leonardo da Vinci híres portréjához számos rejtély kapcsolódik a hölgy személyétől a mosoly okáig. Az egyik legutóbbi kutatás annak járt utána, tényleg követi-e a tekintetével a titokzatos asszony a nézőit.
Klasszikus

Gilbert Varga debütáló koncertje

Vezető karmesterként első alkalommal dirigálja a Pannon Filharmonikusokat a Maestro január végén a Müpában.
Klasszikus

Nem gyöngyszem, gyémánt – 25 éve hunyt el Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.
Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Adj hangot a térnek és a télnek!

Második alkalommal rendezik meg február 9-én a nagy népszerűségnek örvendő nyárindító fesztivál téli változatát, a Kórusok Téli Éjszakáját.  Tekintettel az időjárásra, a szabadtéri helyszínek helyett ezúttal a barátságos hangulatú MagNet Közösségi Ház ad otthont az eseménynek.
Klasszikus üvegplafon

Ez az első élvonalbeli vonósnégyes, amelyben többségben vannak a nők

Az Artemis Quartetből kilépett két tag, nők érkeztek a helyükre. Ilyenkor felvetődik a kérdés: miért a férfiak uralják a kamarazenét?
Klasszikus hír

Egy részeg férfi vonóshangszereket hajított ki egy mozgó vonatból

A Büchenből Hamburgba tartó vonaton mintegy 14 ezer eurós kárt okozott a randalírozó német férfi.
Klasszikus hír

Három fontos elismerésben részesült Oláh Vilmos Ázsiában

Japán, hongkongi és thaiföldi szervezetek választották tiszteletbeli taggá a magyar hegedűművészt, derül ki a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből.
Klasszikus cziffra györgy

Nem gyöngyszem, gyémánt – 25 éve hunyt el Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.