Klasszikus

Végtelen tükröződés

2013.03.07. 15:05
Ajánlom
"Varázslatos ma is" - sóhajtja el Flamand, a zeneszerző a Capriccio első mondatát. Bár a szalonból egy vonósszextett, a saját műve hallatszik át, a komponista nem a zenére gondol.

A "varázslatos" jelző Madeleine górfnőt illeti, a zeneszerző pártfogóját, aki miatt Flamand rendre végeláthatatlan vitába és művészi vetélkedésbe keveredik Olivier-vel, a költővel. A szellemes Konversationsstück alapproblémája ugyanis az évszázadok óta nyitott kérdés: vajon egy opera hatásmechanizmusában a drámai cselekmény, vagy annak zenei megjelenítése-e a fontosabb, erőteljesebb tényező.

Strauss sokrétű játékba bocsátkozott, amikor utolsó színpadi műve témájául az opera műfajának problematizálását választotta. Tükröket állított egymással szembe, hogy a bennük látható kép a végtelenbe tűnve mutassa meg újra önmagát: az opera eljátszása folyamatában kérdezzen rá saját szerkezeti és történeti problémáira egyaránt.

A "színház a színházban" összetett képe, persze, nem volt egyedi ötlet. A 18. században, éppen abban az időben, amelyet Strauss fiktív cselekménye számára kiválasztott, (a Capriccio Gluck reformoperáinak korában, 1775-ben játszódik, ugyanabban a nosztalgikus jelentésárnyalatokkal gazdagított, szimbolikusan megjelenített korszakban, mint A rózsalovag), többen is szüzsévé változtatták, és színpadra alkalmazták azokat a vitákat, amelyeket hétköznapi körülmények között jótékonyan eltakarnak a színfalak. 1786-ban Bécsben II. József császár védnöksége alatt még versenyt is rendeztek a német nyelvű Singspiel és az olasz opera között, amelyre Mozart és Salieri is jelentkezett. Műveik, Mozart Színigazgatója (Der Schauspieldirektor) és Salieri Prima la musica, poi le parole címet viselő operája a zenés színpadi produkciók létrehozásának nehézségein, a zeneszerzők, librettisták, énekesek veszekedésén élcelődtek, egészen úgy, ahogyan bő százötven évvel később Strauss is tette.

A Capriccio azonban, amelynek eredeti ötletét ugyanaz a libretto adta, amelyre Salieri komponálta a schönbrunni Orangerie-ben bemutatott alkotását, árnyaltabban fogalmazza meg a maga kérdését, mint a 18. századi szellemes erőpróbák. Strausst messze nem csupán valóság és fikció egymásra vetítésének kölcsönhatása foglalkoztatta. Ami azt illeti, nem is először ültette a közönséget olyan nézőtérre, amiről egy másikra lehetett látni: a Molière-ötletet adaptáló Aridane auf Naxosban már részletesen kibontotta a színpadra állított színpad kettősségében, illetve a mintegy készülődés közben rajtakapott szereplők emberi viszonyaiban rejlő lehetőségeket - a Capriccio bemutatása előtt éppen harminc évvel.

Utolsó operájában magát az operát vitte színre (noha a színpadot időközben intimebb közeggé, szalonná változtatta); voltaképpen az opera allegóriáját alkotta meg. Nem egyszerűen azt a kérdést tette fel - és hagyta nyitva, mint Rebekka Stanzel, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Capriccio-produkciójának rendezője megjegyzi -, vajon a szövegi vagy a zenei elemek drámai súlya működteti-e elsősorban a műfajt. És nem is csak azért nem válaszolt talán saját kérdésére, mert ezt a dilemmát valójában nem is érdemes megpróbálni eldönteni.

Strauss célja ennél enigmatikusabb és átfogóbb is volt egyszersmind. Ahelyett, hogy intellektuális mélységekbe merülve boncolgatta volna az opera esztétikai problémáit, könnyedén magabiztos művészi érzékkel inkább megjelenítette a műfajt. Ha úgy tetszik, életre hívta az operát a varázslatos, komponistában és librettistában egyaránt szerelmet ébresztő Madeleine grófnő személyében, a legilletékesebbre bízva, hogy költő és zeneszerző érzelmei között választva szöveg és zene elsőbbségének kérdésében dűlőre jusson.

A szereplők bizonyos értelmeben csakugyan az opera jóindulatáért versengenek a Capriccióban. Az opera azonban nem ítélkezik, nem harcol, nem választ, csak ragyog, csábít, él, anakorinisztikusan gyönyörű természetességgel. A grófnő pedig, miután hasztalan kér segítséget a tükörképétől, döntés helyett elmegy vacsorázni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Nagy oratóriumokat játszik a Zeneakadémián a Haydneum

Meghirdette 2024/25-ös évadát a Magyar Régizenei Központ, a jövőre különösen nagyszabású Zeneakadémia Bérlet mellett továbbra is lesz Őszi, illetve Egyházzenei Fesztivál, és a fortepianót a középpontba állító sorozatukat is folytatják.
Zenés színház

Történelmi pszichothriller operai köntösben – közeleg a Borisz Godunov bemutatója

A Kossuth-díjas Bretz Gábor címszereplésével viszi színre április 27-én a Magyar Állami Operaház Muszorgszkij Borisz Godunov című alkotását, amely az 1869-es ősváltozatban először hangzik el Magyarországon.
Könyv

„A gyermeknevelésnél is fontosabb lesz a szülőnevelés” – Steigervald Krisztián a Lírástudók vendége

Közgazdászként fordult a figyelme a pszichológia felé, az utóbbi hónapokban pedig a bestsellerlistára is felkúszott Generációk harca a figyelemért című könyvével. Podcastunkban Steigervald Krisztiánnal beszélgetett Grisnik Petra.
Vizuál

Fellini klasszikusait vetítik a Puskinban

Május 2. és 23. között az olasz filmművészet egyik legjelentősebb rendezőjének három alkotását vetítik a budapesti Puskin Moziban. A közönség újra nagyvásznon élheti át Az édes élet, a 8 és ½, valamint az Amarcord című filmeket.
Könyv

All You Need Is Love – új könyv jelent meg a Beatlesről

A kötetben korábban nem publikált interjúkon keresztül ismerhetjük meg egyebek közt a banda feloszlásának okait is. Ötven évvel mozis bemutatása után májustól egy streaming szolgáltáson ismét látható lesz az együttesről készült Let It Be című dokumentumfilm.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Vezető karmesterként folytatja a munkát Vajda Gergely az Ensemble Ars Novával

A neves zeneszerző-karmester három éven át volt a francia kortárs zenei együttes rezidens művésze, ám a sikeres közös projekteknek köszönhetően a zenekar továbbra is együtt kíván dolgozni vele.
Klasszikus beszámoló

„Mind elmegyünk” – végső búcsút vettek Eötvös Pétertől

Április 18-án délután kollégái, barátai, tisztelői körében emlékeztek meg a március 24-én elhunyt, Kossuth-nagydíjas zeneszerző-karmesterről. A BMC-ben tartott eseményen Káel Csaba, Perényi Miklós, Kovács Géza és Kurtág György mondott beszédet.
Klasszikus hír

Dobri Dániel művét díjazták Washingtonban

A zeneszerző Halmazállapot-változások (States of Matter) című műve az öt legjobbnak választott alkotás közé került az Art Music Society zeneszerzőversenyén.
Klasszikus ajánló

Kortárs koncertek a Kodály Kórussal újra a BMC-ben!

Budapestre látogat a hazai kóruskultúra egyik kiemelten fontos együttese, a debreceni Kodály Kórus a hazai és a külföldi kortárs muzsika gyöngyszemeit hozza el a BMC_be, május 4-én és június 1-jén.
Klasszikus hír

Nagy oratóriumokat játszik a Zeneakadémián a Haydneum

Meghirdette 2024/25-ös évadát a Magyar Régizenei Központ, a jövőre különösen nagyszabású Zeneakadémia Bérlet mellett továbbra is lesz Őszi, illetve Egyházzenei Fesztivál, és a fortepianót a középpontba állító sorozatukat is folytatják.