Klasszikus

Végtelen tükröződés

2013.03.07. 15:05
Ajánlom
"Varázslatos ma is" - sóhajtja el Flamand, a zeneszerző a Capriccio első mondatát. Bár a szalonból egy vonósszextett, a saját műve hallatszik át, a komponista nem a zenére gondol.

A "varázslatos" jelző Madeleine górfnőt illeti, a zeneszerző pártfogóját, aki miatt Flamand rendre végeláthatatlan vitába és művészi vetélkedésbe keveredik Olivier-vel, a költővel. A szellemes Konversationsstück alapproblémája ugyanis az évszázadok óta nyitott kérdés: vajon egy opera hatásmechanizmusában a drámai cselekmény, vagy annak zenei megjelenítése-e a fontosabb, erőteljesebb tényező.

Strauss sokrétű játékba bocsátkozott, amikor utolsó színpadi műve témájául az opera műfajának problematizálását választotta. Tükröket állított egymással szembe, hogy a bennük látható kép a végtelenbe tűnve mutassa meg újra önmagát: az opera eljátszása folyamatában kérdezzen rá saját szerkezeti és történeti problémáira egyaránt.

A "színház a színházban" összetett képe, persze, nem volt egyedi ötlet. A 18. században, éppen abban az időben, amelyet Strauss fiktív cselekménye számára kiválasztott, (a Capriccio Gluck reformoperáinak korában, 1775-ben játszódik, ugyanabban a nosztalgikus jelentésárnyalatokkal gazdagított, szimbolikusan megjelenített korszakban, mint A rózsalovag), többen is szüzsévé változtatták, és színpadra alkalmazták azokat a vitákat, amelyeket hétköznapi körülmények között jótékonyan eltakarnak a színfalak. 1786-ban Bécsben II. József császár védnöksége alatt még versenyt is rendeztek a német nyelvű Singspiel és az olasz opera között, amelyre Mozart és Salieri is jelentkezett. Műveik, Mozart Színigazgatója (Der Schauspieldirektor) és Salieri Prima la musica, poi le parole címet viselő operája a zenés színpadi produkciók létrehozásának nehézségein, a zeneszerzők, librettisták, énekesek veszekedésén élcelődtek, egészen úgy, ahogyan bő százötven évvel később Strauss is tette.

A Capriccio azonban, amelynek eredeti ötletét ugyanaz a libretto adta, amelyre Salieri komponálta a schönbrunni Orangerie-ben bemutatott alkotását, árnyaltabban fogalmazza meg a maga kérdését, mint a 18. századi szellemes erőpróbák. Strausst messze nem csupán valóság és fikció egymásra vetítésének kölcsönhatása foglalkoztatta. Ami azt illeti, nem is először ültette a közönséget olyan nézőtérre, amiről egy másikra lehetett látni: a Molière-ötletet adaptáló Aridane auf Naxosban már részletesen kibontotta a színpadra állított színpad kettősségében, illetve a mintegy készülődés közben rajtakapott szereplők emberi viszonyaiban rejlő lehetőségeket - a Capriccio bemutatása előtt éppen harminc évvel.

Utolsó operájában magát az operát vitte színre (noha a színpadot időközben intimebb közeggé, szalonná változtatta); voltaképpen az opera allegóriáját alkotta meg. Nem egyszerűen azt a kérdést tette fel - és hagyta nyitva, mint Rebekka Stanzel, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Capriccio-produkciójának rendezője megjegyzi -, vajon a szövegi vagy a zenei elemek drámai súlya működteti-e elsősorban a műfajt. És nem is csak azért nem válaszolt talán saját kérdésére, mert ezt a dilemmát valójában nem is érdemes megpróbálni eldönteni.

Strauss célja ennél enigmatikusabb és átfogóbb is volt egyszersmind. Ahelyett, hogy intellektuális mélységekbe merülve boncolgatta volna az opera esztétikai problémáit, könnyedén magabiztos művészi érzékkel inkább megjelenítette a műfajt. Ha úgy tetszik, életre hívta az operát a varázslatos, komponistában és librettistában egyaránt szerelmet ébresztő Madeleine grófnő személyében, a legilletékesebbre bízva, hogy költő és zeneszerző érzelmei között választva szöveg és zene elsőbbségének kérdésében dűlőre jusson.

A szereplők bizonyos értelmeben csakugyan az opera jóindulatáért versengenek a Capriccióban. Az opera azonban nem ítélkezik, nem harcol, nem választ, csak ragyog, csábít, él, anakorinisztikusan gyönyörű természetességgel. A grófnő pedig, miután hasztalan kér segítséget a tükörképétől, döntés helyett elmegy vacsorázni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Kísértethajó életnagyságban – A bolygó hollandi Szentmargitbányán

Első alkalommal adták elő Wagner valamely művét a Szentmargitbányai Kőfejtőben, A bolygó hollandi azonban nem csupán igazolta a választást, hanem az utóbbi évek egyik legjobban sikerült produkciója lett. A július 9-i premieren jártunk.
Vizuál

Sötét és világos harca Barcsay Jenő festészetében

A Magyar Képzőművészeti Egyetem rendezésében július 16-án megnyílik a Tökéletes egyensúly – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban című tárlat. Az évfordulóra jelent meg Sturcz János Barcsay című könyve is, amely a sötét és világos harcát követi végig az életművön.
Klasszikus

Nyolc nap, huszonhét zeneszerző – jön a hetedik MiraTone Fesztivál

Augusztus 24. és 31. között újra jön a MiraTone Fesztivál és Akadémia. A rendezvény immár kétszer is megkapta az EFFE Label minősítést, amelyet az Európai Fesztiválok Szövetsége ítél oda a kontinens legkiemelkedőbb művészeti fesztiváljainak.
Jazz/World

Világsztárok a Balaton-felvidéken: jön a Paloznaki Jazzpiknik 

Lukas Graham, Judith Glory Hill, Zaz, Mario Biondi, Lehmanns Brothers, a Kennedy Administration, az Earth, Wind & Fire Experience, valamint a Deladap is Magyarországra látogat július végén.
Klasszikus

Német első, magyar második helyezés született a debreceni Kodály Versenyen

Hét fiatal rézfúvós került a július 5-13. között Debrecenben megrendezett 3. Kodály Zoltán Nemzetközi Zenei Verseny döntőjébe. A zsűri döntésének értelmében a legjobb magyar versenyző Vanyó Karsa lett, aki a második helyet szerezte meg.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Az időtlenség fénye – Tim Braithwaite a középkori hangzás újrafelfedezéséről

Antwerpen évszázados múltra visszatekintő épületeinek falai között augusztusban ismét megszólal a múlt: a Laus Polyphoniae fesztivál Európa egyik legkülönlegesebb régizenei eseménye, amelynek egyik visszatérő fellépője a Cappella Pratensis.
Klasszikus ajánló

Variációk kamarazenére: klasszikus zene testközelből

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Variációk kamarazenére sorozata 2025-2026-ban is a klasszikus formációk és az egyedi összeállítások széles választékát kínálja. A programsorozatban a zeneirodalom legnagyobb művei éppúgy helyet kapnak, mint a különlegességek és ritkaságok.
Klasszikus ajánló

Kurtág György és Maxim Vengerov lesz a 10. Fesztivál Akadémia Budapest kiemelt művésze

Családi programokkal, világsztárokkal, tematikus napokkal teremt pezsgő fesztiváléletet a főváros emblematikus helyszínein a FAB-Summerfest július 18–28. között.
Klasszikus hír

Időtlen dallamok – kortalan élmények a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon

Kilenc napnyi zenei elmélyülés, találkozás és lelki feltöltődés után július 13-án, vasárnap este ünnepélyesen véget ért a Csíkszeredai Régizene Fesztivál, amely idén Johann Sebastian Bach gazdag öröksége köré építette tematikáját.
Klasszikus ajánló

Zenei világesemény a rádióban: itthon is meghallgathatjuk a BBC Proms nyitókoncertjét

A klasszikus zene rajongóinak kihagyhatatlan koncertélményt kínál július 18-án, pénteken este 19:35-től a Bartók Rádió: élőben kapcsolják a londoni Royal Albert Hallt, ahol kezdetét veszi a BBC Proms – a világ egyik legrangosabb és legizgalmasabb nyári komolyzenei fesztiválja.