Klasszikus

„Végül mindig a szerelem győz” – beszélgetés Riccardo Frizzával

2023.10.20. 09:30
Ajánlom
Október 26-án operaprodukciót hallhat a közönség a Nemzeti Filharmonikusok előadásában. A zenekar Verdi Aidáját szólaltatja meg a nemzetközi hírű olasz karmester, Riccardo Frizza vezényletével. Az etióp rabszolgalány és az egyiptomi hadvezér tragikus szerelmi története százötven éve rabolja el a zeneszeretők szívét, ami nem is csoda: ez a darab különleges helyet foglal el a komponista életművében – hangsúlyozza a dirigens.

Egy kisebb olasz színházban bemutatott, korábbi Aida-produkciójáról azt írta a kritika, hogy szinte kamarazeneként vezényelte Verdi művét. Azóta is így gondolkodik az operáról?

Az Aida politikai opera, vannak erre jellemző, kiemelten fontos részei: a csúcspont, amikor háborút hirdetnek, vagy például a kórusjelenetek. A második felvonás fináléjáig lényegében a francia nagyoperára emlékeztet. Utána viszont mintha egy teljesen más világba kerülnénk. Ettől a ponttól az opera végéig már nem a közéleti, hanem a szerelmi szál kerül előtérbe. Duettek, triók következnek, aztán Amneris áriája a negyedik felvonásban, amikor rájön, mekkora hibát követett el, és hogy a halálba küldte Radamèst.

Azt hiszem, ez a legszebb kamaraopera, amit valaha írtak,

legalábbis Verdi életművében biztosan (nevet). Nagyon különbözik is a szerző többi művétől, még a Don Carlos eredeti francia verziójától is. Ebben a darabban Verdi is használt vezérmotívumokat, ahogy Wagner, minden karakternek megvan a maga zenéje, és a dallamok sokszor azelőtt megjelennek, hogy maga a szereplő megszólalna. Könnyen felismerhetőek, és átszövik az egész operát. Amneris első motívuma visszatér a negyedik felvonásbeli nagyjelenetében.

Melyek Verdi legfontosabb újításai ebben a darabjában?

Verdi zeneszerzői pályája igen hosszú, és közben sokat változott a művészete. Gondoljunk csak az első operája, az Oberto, illetve az utolsó, a Falstaff közti óriási különbségre. Vagy ne is a Falstaffot vegyük, hiszen az vígopera, nézzük az Otellót, azzal relevánsabb az összevetés.

Láthatjuk, hogy a komponista a pályája során hogyan változtatja meg az olasz opera hagyományát.

Hogyan lép túl a konvenciókon, azokon a szerkezeti sajátosságokon, amelyek még Rossinitől származnak. Bár kezdetben ezek egy részét ő maga is alkalmazza, idővel nagyon radikálisan szakít velük, nagy küzdelmek árán, lépésről lépésre leveti őket magáról, hogy európaibb zeneszerzővé váljon. Közelebb kerül a német és a francia zenei világhoz, Wagnerhez, Gounod-hoz. Az induláskor még bel canto szerző, aki Bellini és főleg Donizetti nyomába lép, átveszi a zenéhez való hozzáállását, írásmódját – a cabalettát, a gazdag hangszerelést, a parola scenica névvel illetett zenei szöveghangsúlyozást, deklamációt. Aztán a Traviata, A trubadúr és a Rigoletto hármasa után újabb nagy lépést hajt végre. Ennek eredménye az Aida. Verdi ekkor tért haza a Párizsi Operából, ahol sok tapasztalatot szerzett, és magába szívta a francia zenét.

De ez az utazás azért is fontos volt neki, mert itt végre szabadon komponálhatott, míg az itáliai közönség nagyon konzervatív volt, elutasította az újításokat.

Az Aidában már a hangszerelés is sokkal előrehaladottabb, ez különösen a harmadik felvonástól kezdve, a basszusklarinét, az angolkürt, a fagott és az oboa használatában figyelhető meg. Aida és Radamès duettjében is erre láthatunk példát. A szerző nagyon kifejező, kamarazenei jellegű hangzásokat ér el a négy hangszerrel, miközben a vonóskar szinte teljesen elhallgat.

riccardofrizza-phbysimonefalcetta-150546.jpg

Riccardo Frizza (Fotó/Forrás: Simone Falcetta / IMG Artists)

Említette, hogy az opera első fele inkább politikai tartalmú. Milyennek látja a darabban a közéleti és a magánéleti szál viszonyát, összefonódását?

Az első törés akkor következik be, amikor Amonasro megjelenik. Két kultúra kerül szembe egymással, az egyiptomi és az etióp. Természetesen a politikai szál nagy hatással van a szerelmi történetre is, éppen ennek a két síknak az egymásba játszása teszi az operát igazán értékessé. A befejezés üzenete – legalábbis számomra – az, hogy végül mindig a szerelem győz. Aida és Radamès együtt halhatnak meg, a saját választásuknak megfelelően. Nem számít, mi történt korábban, nem számít a háború. Ez a következtetés a mai világban, számunkra is fontos lehet, mert a szeretetet és a békét hirdeti.

Amneris karakterét milyennek látja ebben a viszonyrendszerben?

Amneris nem mindennapi figura, valóban szerelmes Radamèsbe, és meg akarja kapni a férfit, nem csak színleli az érzéseit. De nem érhet célt, mert Aidában van valami különleges, ami senki másban. Ezért a nő a hatalmát használja, hiszen a király lánya, és képes Aida életét is megnehezíteni. Nyilván nem mondható pozitív figurának, de az opera folyamán sokat fejlődik a jelleme.

Mit gondol, melyek a legfontosabb tulajdonságok, amivel egy jó Verdi-énekesnek rendelkeznie kell?

Ez nehéz kérdés, Verdit énekelni egyáltalán nem egyszerű. Az énekeseknek kiváló formában kell lenniük, és szükséges, hogy igen stabil technikával rendelkezzenek, mert az Aida nagy teherbíró képességet igényel. Például Radamès első áriájában, a Celeste Aidában magas B van – miközben az énekes hangja még csak akkor kezd bemelegedni, már meg is kapja a legnehezebb áriáját. A szerep tipikus hőstenori hangot kíván, ám én az első jelenetről egy kissé másképp gondolkodom.

Olyan, mint egy álom, a férfi elképzeli, hogy ő lehet a hadvezér, dicsőséget szerezhet, és ennek következtében elnyerheti a szerelmét.

Az egész így kezdődik: „Se quel guerrier / Io fossi! se il mio sogno / S'avverasse!” („Bárcsak én lennék az a harcos! Bárcsak megvalósulna az álmom!”). Minden tenor óriás vehemenciával veti bele magát, ami nem helyes. Számomra a jelenet dramaturgiája azt sugallja, hogy a férfi még csak gondolkodik, fantáziál arról, milyen jó dolgok történhetnének.

RiccardoFrizzaCGianfrancoRota-151556.jpg

Riccardo Frizza (Fotó/Forrás: Gianfranco Rota / IMG Artists)

Az előadás valamennyi főszereplőjével dolgozott már együtt?

A legtöbbjükkel igen. Roberta Mantegna például az első Aidáját is velem énekelte, de más előadásokban is dolgoztunk együtt. Az Amneris szerepébe beugró fiatal brazil énekesnőt, Victória Pittset is ismerem, nagyon izgalmas hangja van. Alexandru Agachéval pedig a Simon Boccanegrát adtuk elő, őt is jól ismerem.

Bár még a közös munka elején vannak, milyen benyomásokat szerzett a zenekarról?

A Nemzeti Filharmonikusok színvonalas, megbízható zenekar, bár most először dolgozom velük együtt, sok koncerten hallottam már őket.

Bár természetesen nem operazenekarról van szó, jó élmény velük a közös munka, gyorsan megértik, amit kérek, úgyhogy szerintem jó irányba fogunk haladni a továbbiakban is. Amikor valaki olyan zenekarral dolgozik együtt, amely nem annyira járatos az olasz operarepertoárban, elsőre egy kicsit kaotikusnak tűnhet a helyzet, mert a zenészek nem ismerik a konvenciókat. De amikor már elsajátították, izgalmas dolgokra lehetnek képesek, más a hangzás, másmilyenek a szólók – akár még jobban is muzsikálhatnak, mint egy operazenekar.

Ezek szerint izgalmas próbaidőszaknak néznek elébe.

Az a legnagyobb problémám, hogy amikor az Aidát próbálom, nem tudok aludni. A zene folyamatosan betölti az egész elmémet, a nappalomat és az éjjelemet. Most vezénylem ötödik vagy hatodik alkalommal, és mindig ez történik. A testemben érzem a zenét, egy pillanatra sem hagy el. Azt hiszem, ez egy tökéletes opera.

 

Az alábbi videón a Nemzeti Filharmonikusok trombitaművésze mutatja be az Aida előadásában megszólaló hangszert:

Verdi: Aida
október 26. 19:00, Müpa

Az előadásról további részletek és jegyvásárlási lehetőség itt érhető el. >>>

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Riccardo Frizza (fotó: Simone Falcetta)

„A zenekar a hangszerem” – interjú Riccardo Frizzával

Kapcsolódó

„A zenekar a hangszerem” – interjú Riccardo Frizzával

Az idei évadtól Riccardo Frizza a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek új vezető karmestere. A világhírű dirigens lelkesen mesélt a Fideliónak a Rádiózenekarral végzett munkájáról, operai tapasztalatairól és természetesen jövőbeli terveiről is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Elhunyt Quincy Jones

A többszörös Grammy-, Tony- és Primetime Emmy-díjas amerikai zeneszerző, producer kilencvenegy éves korában hunyt el november 3-án éjszaka Los Angelesben, szerettei körében. Quincy Jones a 20. századi popkultúra egyik legmeghatározóbb alakja volt.
Színház

Elhunyt Forgács Gábor

A színész, humorista és szinkronszínész halálhírét lánya, Győrfi-Forgács Beáta tette közzé a közösségi oldalán. Forgács Gábor hetvenhat éves korában hunyt el november 4-én reggel.
Színház

Györgyi Anna: „Semmi nem szebb és fontosabb annál, ami esendő, emberi”

A Rózsavölgyi Szalon Szívhang című előadásában nyújtott játékáért a Vidor Fesztiválon a legjobb női alakításért járó Colombina-díját nyerte el Györgyi Anna. Az elismerést nemrég vehette át. A Jászai Mari-díjas színművészt a jelenleg futó előadásairól, szinkronos munkásságáról, feladatairól is kérdeztük.
Klasszikus

José Cura számára személyes ügy a fogyatékkal élők támogatása

José Cura argentin tenor és karmester ellátogatott a Salva Vita Alapítvány budapesti központjába, hogy találkozzon a szervezet munkatársaival és speciális igényű ügyfeleivel. A világsztár december 3-án fellép a szervezet jótékonysági koncertjén is.
Színház

Kórusmű tizenhét hangra – újra színpadon A várományos

November 10-én, vasárnap 19 órától ebben az évadban első alkalommal tűzi műsorára az Örkény István Színház az Ascher Tamás által rendezett A várományos című komédiát.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

A szimfonikus zenekar mint az emberiség metaforája

Súlyos kérdésekre kereste a választ a Bajor Állami Zenekar és főzeneigazgatójuk, Vlagyimir Jurovszkij Schönberg és Beethoven műveire épülő koncertje november 4-én, Münchenben.
Klasszikus hír

Ifjú muzsikusokat díjaztak Cziffra György születésnapján

Ünnepi koncertet adott Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész november 5-én. A hangverseny alkalmából átadták a Cziffra Fesztivál két díját: az Ifjú Tehetség díjat és az Innovatív Zenei Projekt díjat.
Klasszikus interjú

Lukács Miklós: „A szabad improvizációhoz különleges szenzitivitásra van szükség”

November 10-én a Concerto Budapest Magyar Kincsek Ünnepe fesztiválján 15:30-tól Ligeti Tíz darab fúvósötösre című művét szólaltatja meg a Ligeti Ensemble és a Cimbiózis Trió. A produkció kapcsán Lukács Miklóssal beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

José Cura számára személyes ügy a fogyatékkal élők támogatása

José Cura argentin tenor és karmester ellátogatott a Salva Vita Alapítvány budapesti központjába, hogy találkozzon a szervezet munkatársaival és speciális igényű ügyfeleivel. A világsztár december 3-án fellép a szervezet jótékonysági koncertjén is.
Klasszikus ajánló

Idén is kedvenc kávézóinkban hallgathatjuk a BFZ muzsikusait

November 9-én a Budapesti Fesztiválzenekar zenészei ismét kilépnek a koncertteremből, és belemerülnek a budapesti éjszakába. Kivételes szombat estét ígér a zene éjszakája 2024-ben az érdeklődőnek!