Klasszikus

Vegyes ízelítő

2014.08.22. 06:58
Ajánlom
A Kaposfest augusztus 16-ai hangversenye kifejezésben, súlyban, muzikalitásban vagy éppen az előadók életkorát tekintve is tarka képet mutatott, de mindenképp bőségtál jutott az olasz nap végére. KRITIKA

Először egy hatéves kislány, Veér Lili játszotta el Paganini: A-dúr szonátáját megformáltan, pontosan, nagy sikert aratva, és valóban sok reményt fűzhetünk pályája további szerencsés alakulásához. Zongorán José Gallardo kísérte a pöttöm növendéket. Ezek után Jean-Baptiste Arban, francia szalonzene-szerző variációit hallhattuk, melyet Bellini Norma című operájának témái alapján komponált trombitára. Szergej Nakarjakov félelmet nem ismerő módon száguldott ebben a kegyetlenül nehéz darabban, de arra is jutott ideje, hogy a dinamikai kontrasztokat, zenei hangsúlyokat pontosan érzékeltesse. Furcsamód Maria Meerovitch, a kísérő zongorista most sok jobbkéz-futamot elkenve, hibásan vagy éppen hangokat kihagyva nyilvánult meg. A következő szám Tartini elhíresült g-moll Ördögtrilla-szonátája volt, amelyet Kim Roman, fiatal hegedűvirtuóz adott elő José Gallardo kíséretével. Sajnos, a zene időnként elveszett a kissé nyers előadásban, így alig lehetett érzékelni a lényegesebb dinamikai váltásokat, a motivikus játékot és a frazeálást sem.  

Mindezek után helyből egy hatalmas ugrással a kamara-zeneirodalom egyik csúcsát kellett meghódítani: Schubert B-dúr trióját Rados Ferenc, Kokas Katalin és Rohmann Ditta szólaltatták meg. Tanúi lehettünk Schubert ezerszínű kifejező motívumainak és annak, hogy az idős Mester jelenléte egyszeriben tarkává varázsolja a fekete Steinway-zongorát. Újra megértettük, hogyan lehetett ő megannyi mai ünnepelt zongorista tanára, mentora, segítője, pályájának elindítója. A Schubert-dallamok minden ütemben más és más módon beszéltek hozzánk, Rados Ferenc pedig szárnyakat adott a két nagyszerű tehetségnek: felejthetetlen volt az első tétel vonóskísérete feletti zongora-csörgedezés, a második tétel csellóindítása, az utolsó tétel magas fekvésű, csillagfényes aprózásai, amelybe még egy-két mosoly is belefért. A szünet után Debussy brácsára, hárfára és fuvolára írott, háromtételes szonátáját hallgattuk, csendes, érzékeny és nagyon pontos előadásban, ahol kiválóan érvényesült Debussy eszköztárának minden rafinériája. Majd ismét Kim Roman lépett színpadra, amikor saját szerzeményét, Verdi Traviata című operájának bordalára írott variációit ismertette meg a közönséggel. Hegedűjét ismét Gallardo kísérte, és ebben a darabban valóban felvonult mindaz a technikai fegyvertár, amelyet a hegedűirodalom ismer: skálák, futamok, glissandók, üveghang-trillák közbeni balkéz-pizzicatók, G-húron való játék, egész addig, hogy a végén a hegedűs a fogával esett neki a húroknak. A bűvészmutatvány után egy ráadás is következett, Paganininek az angol himnuszra, a God Save the Queen-re írott variációi.

Végül két áriát hallgathattunk meg Miklósa Erika tündérszép előadásában. A Donizetti- és Verdi-dallamok tisztán, kellő intenzitással, játékosan vagy épp sötéten, nagy kifejezőerővel szólaltak meg a teremben, amely ezúttal, ha lehet, még a szokásosnál is zsúfoltabban várta az aznap esti zenei adrenalinfröccsöt. Az őrjöngve tapsoló közönséget Miklósa Erika csodás érzékkel az "Adjon Isten jó éjszakát" - kezdetű rövid népdallal köszöntötte, mert ez igazi, szép búcsúzás és nem ráadás volt. Augusztus 17-én délelőtt az izgalmat egy rendkívül ritkán hallható Ravel-darab szolgáltatta, de kezdjük elölről. A Mozart g-moll zongoranégyes azért érdemelt nagy figyelmet, mert Kirill Gerstein a zongoránál egészen markáns, néha meglepően sötét színeket hozott elénk, és markáns balkéz-játéka időnként a nagybőgőket, vagy a timpanit idézte. Akkordjai drámai, telt hangzásokkal egészítették ki a vonósokat, akik közül a hegedűs Ibragimova és a brácsán játszó Kelemen Barnabás egészen kivételes kamarajátékot produkáltak. A brácsa rengeteg tónusban tudott megszólalni, precíz, pontos imitációkat, bravúros felelgetéseket hallottunk.

D89B465A-211A-423E-8F42-3BD8A418AAE0

Rados Ferenc

Ezt követte Ravel Természetrajzok című - J. Renard költő versei nyomán -  énekhangra és zongorára írott szerzeménye. A megzenésített öt vers hangvételében leginkább Örkény groteszk egyperceseire, illetve Nagy Lajos Képtelen természetrajz című szarkasztikus novellafüzérére emlékeztetett. Anne Reinhold és José Gallardo mesébe illő tökéllyel adták elő ezt az ironikus szerzeményt, Ravel viszonylag ritkán megnyilvánuló tréfáinak legjobbját. (A versek magyar/angol fordítását kivetítették, és ez remek ötletnek bizonyult, a nevetés időnként végighullámzott a nézőtéren.) Gallardo precizitása csak még jobban robbantotta a poénokat, hiszen a rendkívül pontos kottaképben ott vannak a humor elemei, csak le kell hajolni értük. A lehetőségeket mindketten száz százalékig kihasználták, Reinhold hol maliciózus, máskor groteszk bája, hangjának hihetetlen hajlékonysága, finom színészi játéka minden várakozást felülmúlt. Nielsen g-moll szonátája talán nem tört akkora utat elsőre a közönséghez, mint azt gondolni lehetett, pedig Latica Honda-Rosenberg és Maria Meerovitch mindent elkövettek, hogy ezt a kissé nehezen követhető, de mívesen megírt alkotást pontosan és művészi előadásban hallhassuk. A második tétel lehajló motívumát sikerült ezernyi színben megmutatni, szép volt a zárótétel megannyi ritmikai és hangnemi meglepetésének színrevitele a hatásos, elragadó és kalapáló G-zárlattal.    

A Grand Duo, mármint a Mester és Tanítvány kettőse (Rados F.- K. Gerstein) egy gyönyörű zárószámmal ajándékozta meg a hallgatóságot, (Schubert: C-dúr szonáta négy kézre) igaz, a kelleténél kissé hosszabban, mert a Steinway-zongora egyik kalapácsának mechanikája az első tétel vége felé rendetlenkedett. A színpadon pillanatok alatt ott termő műszerész/hangoló tízpercnyi munka árán orvosolta ugyan a problémát, azonban a folytonosság már megszakadt, és elölről kezdték a muzsikusok a darabot. A kétféle korú és játékstílusú zenész hallhatóan nem könnyen fért meg egymás mellett, azonban nagyszerűen kiegészítették egymást, élmény volt számomra például a Mester kivételes pedáljátéka, amellyel hol fátyolozta, hol kiemelte a dallamokat. A Schubertnél rendkívül fontos középszólamokban precíz és elgondolkodtató események történtek, nagyszerűek voltak az együttes, szinte szimfonikus zenébe illő fokozások, s a tomboló, kiabálásokkal tarkított sokfüggönyös vastaps teljesen megérdemelten zúgott a végén - jó lenne, ha a Mestert és egy-egy kivételes tanítványát máskor is köszönthetnénk Kaposváron.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Nyerd meg a nyári könyvtáradat!

Egy könyvcsomag hat szóért vagy ötven kötet egyetlen vásárlásért. Júliusban több kiadó is segít, hogy akár egész évre elég olvasnivalónk legyen.
Színház

Télig tart a nyár Szentendrén

A Szentendrei Teátrum augusztusban két ősbemutatóval indul és a nyár végével sem zárul. A kőszínházi évadban további bemutatók és előadások várják a közönséget Szentendrén.
Klasszikus

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Vizuál

Kovászt festettek a Tűzoltóság falára

Új színes falfestmény díszíti a belvárosi Károly körúton álló Tűzoltóság homlokzatát. A kovász is lehet híd című alkotás Hitka Viktória képzőművész rajza alapján készült, a kivitelezés Magyarország első tűzfalfestő szervezete, a Színes Város Csoport munkája. A festmény a Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. felkérésére köszönetképpen született meg – a budapestiek felé.
Könyv

Ausztrália kedvenc krimiírója a természetet is szereplővé emelte

Jane Harper Ausztrália talán legsikeresebb krimiírója, aki magyarul a Gabo Kiadónál megjelent három regényében (Aszály, A természet ereje, Az elveszett férfi) úgy mutatja be a könyörtelen ausztrál környezetet, ahogyan korábban senki; zűrös családokról és kisközösségekről szóló történetei a hazai olvasókat is lebilincselték. A szerzőt fordítója, Roboz Gábor kérdezte.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Véletlenül bukkant egy antikváriumban a Carmina Buranára Carl Orff

Imádta a különleges megoldásokat, egyik művéhez a bécsi Néprajzi Múzeumból kellett hangszereket szerezni és külön engedélyt a Bösendorfer cégől. Százhuszonöt éve, 1895. július 10-én született Carl Orff német zeneszerző, a Carmina Burana című oratórium szerzője.
Klasszikus hír

A 24 éves finn sztárkarmester, Klaus Mäkelä lesz a párizsi filharmonikusok új vezetője

Klaus Mäkelä lesz 2022-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója. A 24 éves finn dirigens már szeptembertől zenei tanácsadóként dolgozik a filharmonikus zenekarral, amellyel tegnap adta első koncertjét.
Klasszikus hír

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Klasszikus magazin

„Nincs rossz zenekar, csak rossz karmester” – vallotta a ma 160 éve született Gustav Mahler

160 éve született a budapesti Operaház egykori igazgatója, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, Gustav Mahler.
Klasszikus hír

Ennio Morriconénak szentelte a járvány utáni első koncertjét a milánói Scala

A 91 évesen elhunyt olasz zeneszerzőnek, karmesternek szentelte az újranyitás utáni első, közönség előtt tartott koncertjét a milánói Scala operaház hétfő este.