Klasszikus

Vejnemöjnen muzsikál

2012.03.08. 08:07
Ajánlom
Magas szintű zenekari játék, híres dirigens, nem túl megerőltető program csábított hétfő este a Philharmonia Zenekar koncertjére. Húsz éve ez még szenzáció lett volna. Vajon most is az?

A Müpa megnyitásakor szinte hetente lehetett világhírű együtteseket látni-hallani, azóta viszont jelentősen megcsappant a vendégszereplések száma. A Budapesti Tavaszi Fesztiválra jönnek persze, de az már egyre ritkábban fordul elő, hogy valaki egy szürke hétköznap megpillanthatja egy neves zenekar kamionját a művészbejárónál. Annyi azonban elmondható, hogy már korántsem olyan nagy a különbség a két vezető zenekarunk és mondjuk egy nyugatabbra székelő, nagy múltú együttes között. Míg régebben elképedve préselődhettünk székünkbe a ritkán hallott telt hangzásképtől, addig manapság csak szolidan megállapítjuk: "igen, ez egy jó zenekar, jól játszottak!" A hétfő este legalábbis ezt a benyomást tette rám.

Odafele menet eszembe jutott az a régen látott videó, melyen Esa-Pekka Salonen vezényelte a Tavaszi áldozatot. A zenei szempontból lebilincselő produkcióból leginkább mégis az maradt meg, hogy Salonennel a karmesteri emelvényen szükségtelen lett volna táncosokat szerződtetni, hiszen olyan hitelesen adta elő mozdulataival a pogány jeleneteket, hogy a végére ő maga volt a kiválasztott, éppen hogy csak fel nem áldozták. Szerencsére ebben az esetben az élénk mozgás nem a tehetség hiányát hivatott palástolni, mégis egy bizonyos szinten túl zavaró tud lenni (már előre vizualizáltam, mi fog történni a Hetedik szimfónia utolsó tétele alatt).

A műsor összeállítása - bár merésznek egyáltalán nem mondhatnánk - mindenesetre érdekesnek ígérkezett, hűen a karmester elkötelezettségéhez hazájának zenéje iránt, Sibelius-blokkal az első félidőben. A finn szerző sosem tett szert igazán nagy népszerűségre nálunk, szimfóniáit például nem veszik túl gyakran elő, pedig a múlt század jó néhány nagy karmestere rendszeresen műsorra tűzte őket. A Pohjola lánya szimfonikus fantázia máshol sem hallható minden este. A Kalevala többször ihlető forrása volt Sibelius műveinek, ebben az esetben is egy jelenetét dolgozta fel: észak leányának kezét igyekezett Vejnemöjnen elnyerni, ám a kísérlet teljes kudarccal végződött, így a hoppon maradt öreg keserű továbbállásra kényszerült. Nem a legerősebb szüzsé egy programzenei kompozícióhoz, ennek ellenére Sibelius kifejezetten narratív zenét írt, leginkább cselekményt fest, például ahogy Vejnemöjnen megjelenik a kies tájon, megpillantja a lányt, majd a kialakuló konfliktust és a csalódott távozást.

A Philharmonia Zenekart kezdetben egy kicsit fásultnak éreztem, de ezen viszonylag hamar sikerült túllépniük, és igen tetszetős játékkal örvendeztették meg a hallgatóságot, sikerrel mutattak rá, hogy a mű bőven rendelkezik szép pillanatokkal. Salonen nagyon intenzíven vezényelt, de így távolabbról nézve ez nem terelte el a figyelmet a zenéről. A mű közben, és főképp a végén megtapasztaltuk a zenekar egyik legnagyobb erényét, a mesteri pianissimókat, ahol már-már öncélúan halk játék szemléltette a hős távozását.

A műsorfüzet tanúsága szerint előre biztosak lehettünk, hogy a d-moll hegedűversenyt autentikus „északi" előadásban fogjuk hallani, ugyanis a szólót a norvég Vilde Frang-ra bízták, hovatovább mind ő, mind pedig Salonen - ugyan nem így együtt -, de lemezre is vette a művet. Ellentétben a szimfonikus költeménnyel, a hegedűverseny gyakran hallható a koncerttermekben, nem utolsó sorban azért, mert remek alkalmat jelent a szólista képességeinek csillogtatására. Magyar vonatkozása is van a darabnak, hiszen a második verzió ajánlása Vecsey Ferenc csodagyerek hegedűvirtuóznak szól, miután az eredeti címzett minduntalan lemondta a mű bemutatását.

A zenészek ott folytatták ahol a Pohjola lánya abbamaradt, hibátlanul kezdve a versenyművet, a vonósok leheletfinom szövete fölött a megkapó dallam a szóló hangszeren rögvest az előadásra fókuszálta az esetleg még kalandozó figyelmet. Vilde Frang játéka ötvözte a frázisokat értelmező, a zeneiséget előtérbe helyező szemléletmódot, a technikai bravúrok látványos bemutatásával, így végső soron hűnek bizonyult a versenymű alapkoncepciójához. Élvezetes volt a romantikusan túlfűtött második tétel, azonban az előadás csúcsának az izgalmas finálé bizonyult. Salonen mindvégig jó ízléssel formálta a zenekar hangzását, soha nem nyomták el a szólistát, mégis teljesen egyenrangú félként voltak jelen. Frang egy általa eredeti népi dallamként megjelölt ráadással búcsúzott.

Wagner a tánc apoteózisáról beszél Beethoven 7. szimfóniája kapcsán, Hamvas Béla pedig már egészen a hang-jóga fogalmáig jut. Akárhogy is, ezt a szimfóniát nem lehet elcsépelni. Rengetegszer hallhatják - ha nem is egészben - még azok is, akik nem járnak koncertre, mégis újra és újra le tudja nyűgözni az embert.

Salonen interpretációjában nem volt semmi hivalkodó vagy egyénieskedő, netán az idők során a műre ragadt rétegek letisztításának kényszere, egyszerűen csak egy jó előadást igyekezett elővezetni, ráadásul teljes sikerrel. Még a karmesteri mozgáskultúra is helyénvalónak bizonyult, így nem volt más dolgunk, mint hátradőlni, és elégedetten konstatálni a hallottakat. Erre is szükség van.

Borítékolhattam volna, hogy ha már Sibelius, akkor a vastapsot a Valse triste-tel hálálják meg - és valóban. Nagyon logikus döntés, ha olyan zenekar áll rendelkezésre, mely ilyen nagy mestere a halk játéknak. Itt bemutatták ennek minden fortélyát.

A koncert ezzel véget is ért, Salonen rövid úton kitessékelte a koncertmestert, így aztán kissé melankolikusan, pianissimóban távoztak, mint Vejnemöjnen a legelején, azzal a lényeges különbséggel, hogy kudarcról szó sem volt.

Esa-Pekka Salonen Beethoven VII. szimfóniájáról beszél, közben részletek hangoznak el a műből:

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Jazz/World

Jazz, punk attitűddel: itt a Barabás Lőrinc Quartet új lemeze!

A világ nyitott tér a játékra a Barabás Lőrinc Quartet új lemezén, amelyet nem utolsósorban Miles Davis fúziós hangja ihletett. Hallgassa meg az Open című album dalait!
Plusz

A felújított Rumbach utcai zsinagóga a Zsidó Kulturális Fesztivál új helyszíne

„Éljük át újra!” - mottóval öt helyszínen, több mint húsz programot kínál a Zsidó Kulturális Fesztivál augusztus 22. és 30. között Budapesten. A fesztivál új helyszíne a felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga lesz.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

A szaxofon ismeretlen hangja – interjú Szepesi Bencével

A Budapest Saxophone Quartet alapítója úgy véli, van a szaxofonnak egy klasszikus hangja, amelyet alig ismerünk, de szépséggel kecsegtet. Beszélgetésünkben annak eredetéről és komolyzenei szerepéről mesélt, aztán kiderült, hogy még a szaxofonnál is jobban szereti másik hangszerét.
Klasszikus hír

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.
Klasszikus klassz a parton

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.
Klasszikus ajánló

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Klasszikus arcus temporum

Középpontban Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága Pannonhalmán

Augusztus 27-29. között rendezik meg az Arcus Temporum Pannonhalmi Kortárs Művészeti Fesztivált, amelynek zenei gerincét idén Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága adja. A programot Klukon Edit és Ránki Dezső művészházaspár állított össze.