A vörös hegedű címmel 1998-ban robbant be a köztudatba az a kanadai-olasz-angol film, többek között Samuel L. Jackson szereplésével, amely 2000-ben elnyerte a legjobb filmzene Oscar-díját, valamint jelölték ugyanezen kategóriában a Golden-Globe díjra, valamint Grammy-díjra, illetve a legjobb idegennyelvű film díjára is. A film és zenéjének története több tekintetben is új jelenséget mutat. Azt megszokhattuk már ugyanis, hogy egy film főszereplője zeneszerző vagy előadóművész, de itt

A zenetörténeti újdonság pedig az, hogy a szokással ellentétben, miszerint egy filmzenében megszólalnak klasszikus zenei részletek, itt fordítva történt: a filmzene inspirált versenyművet. John Corigliano, akivel a pécsi zenekar vezető karmestere, Bogányi Tibor kapcsolatban áll, izgalmas keletkezéstörténeti, családi emlékekről is beszámol a partitúra első oldalain.

Bogányi Tibor (Fotó/Forrás: Gyarmati Csaba / Pannon Filharmonikusok)

A filmzenében több virtuóz hegedűetűd is feltűnik, hiszen a film főhőse bizonyára mindet játszotta már élete során. A film nagy sikerére való tekintettel, még a bemutató évében elkészült az az egytételes mű, amely egy ismétlődő akkordsor fölött bontja ki a filmzene fontosabb témáit. Joshua Bell a filmzenéhez hasonlóan ezt is sikerre vitte, és a Chaconne néven futó mű elkezdett közismert koncertdarabbá válni. A rövid, de sikeres tétel továbbiakkal egészült ki, így jött létre a teljes hegedűverseny, amely bővelkedik hangszerelési és gondolati érdekességekben. A mű egyszerre hordja magán a film és a romantikus versenyművek emlékét, és a modern, avantgárd zene vonásait. A másnap a pécsi Kodály Központban is elhangzó hangversenyen bár nem Joshua Bell, de Elina Vähälä, az amerikai születésű, Finnországban felnőtt hegedűművésznő lép színpadra, aki a világ minden táján szívesen látott vendég a legrangosabb együttesek koncertjein, a legnagyobb hangversenytermekben. Ő vitte Skandináviában először sikerre Corigliano  említett hegedűversenyét és továbbra is ő a mű egyik legfoglalkoztatottabb szólistája.

Az est dirigense tehát Bogányi Tibor, így a zenei profizmuson túl elegendő energiával, lelki átfűtöttséggel szólal meg a három 20. századi mű. A „The Red Violin” Hegedűversenyen túl két egészen izgalmas szerzőt tűzött műsorára a zenekar. Megszólal a 20. századi amerikai zene emblematikus alakjának, Leonard Bernsteinnek egy kevésbé ismert, zenei csemegének számító műve. A Candide – nyitány Voltaire azonos című regénye alapján készült rövid operett, melynek nyitánya jelen alkalommal a hangverseny felütéséül is szolgál.

Bernsteint karmesterként, zeneszerzőként és a komolyzene népszerűsítőjeként is ismerjük. Amennyire „komoly” karmesterként tartják számon, annyira „könnyű” zeneszerzőként, aki sikerrel dirigálja a nagy klasszikusokat, zenéje mégis tulajdonképpen könnyűzene. Pedig ez a könnyűzene nagyon is használja a klasszikus szimfonikus zenekarok tapasztalati tőkéjét, és a maga nemében klasszikus is, hiszen magába foglal mindent, ami a szerző hazájában a nép köztudatának és kulturális örökségének része. Csakhogy ez a néphagyomány amerikai. Érdekes lesz ismét hazai zenekar előadásában zenéjét hallgatni!

Elina Vähälä (Fotó/Forrás: Elina Simonen / Pannon Filharmonikusok)

Elégedettségünkre magyar szerzőt is hallhatunk a koncerten, Dohnányi Ernő fisz-moll szvitje hangzik el. A záró művet le kellett cserélni a járványhelyzet okozta kényszerű létszámcsökkentés miatt, pedig Dohnányi különleges mondanivalójú II. szimfóniájával igazán különleges zenei színfoltot tervezett eredetileg a művészeti vezetés. A szerző fisz-moll – más néven romantikus vagy nagy zenekari – szvitjét előadói apparátusának nagysága, tételrendje akár szimfóniává is tehetné, sőt, bizonyos szempontból az is. Ugyanakkor az első tétel intonálása inkább a szerenádok hangulatát idézi. Az andante feliratú variációs tétel egy sziporkázóan hangszerelt, lendületes, organikusan építkező, folyamatosan előre haladó kompozíció. A tétel hangzásvilága leginkább szimfonikus költemények vagy filmzenék hangvételére emlékeztet.

Támogatott tartalom.