Klasszikus

Vertigo

2013.08.15. 18:04
Ajánlom
Azaz szédülés. A Hitchcock-film jutott eszembe, ahogy a nyitóhangverseny utolsó akkordjai elhangzottak. A negyedik Kaposfest első koncertjének kezdete és vége közt hatalmas, szédítő utazás várt a közönségre. KRITIKA

Elsőként Bach VI. brandenburgi versenye (G-dúr, BWV 1049) hangzott el. Ezt a művet, mondhatni, még a tavalyról itt maradt energiák fűtötték, együttmozgás és nagy elán, szépen megformált ritmika ugyanis akadt bőven, csak valahogy a szólisták nem voltak egymásra hangolódva. Az első tétel sok hanggal, de kevesebb zenével szólalt meg, mivel hiányzott Bach fogalmazásmódjának rendkívül finom, plasztikus játékkal való megmutatása. Mindez azonban csak a második tételig tartott, akkor ugyanis Nicolas Altstaedt pár ütemnyi szólókadenciája egy pillanatra még a koncertterem pálmaleveles oszlopait is eltüntette körülöttünk; ez a néhány másodperc olyan volt már, amilyenhez a fesztivál közönsége hozzászokott, egyfajta átlépés a horizonton túlra.

A rendkívül ritkán hallható Kurtág-mű, a Jelenetek egy regényből ismét perdített egyet a hallgatókon: a barokk ornamenseket követő négy apró kép extrém balladai tömörséggel és kifejezőerővel rántott vissza mindenkit a jelenbe. A lélegzetelállítóan tiszta hangú Anna Reinhold, a nagybőgőből éteri hangzásokat előcsalogató Knut Erik Sundquist, a cimbalmon játszó Szalai András és a hegedűs Aleksandra Kuls nagy pillanatai voltak ezek, az előadók az egyedi világot alkotó szerző méltó partnereivé váltak, a befejező Epilógus csüggedt, befelé forduló, baljós kromatikájának megformálása pedig egyszerűen gyöngyszemnek bizonyult. Ha lehetett egyáltalán kifogást emelni a produkció ellen, egyedül azt, hogy a 15 kis jelenetből mindössze négy hangzott el. (Az orosz nyelvű szöveget egyébként angol és magyar nyelvű fordításban is kivetítették.)

Hellmesberger Románca (op. 43/2) a Kurtág-mű után a szédülés egy újabb, kissé bénító hatású fordulatát jelentette, jóllehet a négy hegedűs finoman kimunkált, nagyon precíz, pontos játékkal, hibátlan szólammozgásokkal és gyönyörű hangzással engedte a zenét kibontakozni.

A szünet után a betegség miatt elmaradt Nielsen-kompozíció (Fantáziadarabok oboára és zongorára, op. 2) helyett máris a zárószám, Schumann Esz-dúr zongoranégyesének (op. 47) előadói léptek színre. A szédülés itt vált szédületté: már az első tétel fojtott, beethoveni kezdete csodálatosan szólalt meg, különösen José Gallardo kezei alatt. A schumanni sajátságok, a hirtelen hangulatváltások, éles és rövid hangsúlyok mindvégig tökéletes egységben valósultak meg. A nyitótétel melléktémájában Alexander Boszlov csellója pontosan rajzolta elénk azt a mindig fátyolos hangot, amely még az öröm pillanataiban sem egészen felhőtlen a szerző műveiben. A démonivá váló scherzo szédületes technikai kihívásain lélegzetelállító tempóban suhantak át, olyan légies hang-gyöngyöket pergetve, hogy csak az utolsó pizzicato-akkordnál eszmélt fel a közönség - addig folyamatosan csak sűrűsödött a csend. A románcos és néhol megint elboruló hangú lassú tétel vége egészen kivételesre sikerült: valóban a semmibe úszott el a muzsika. A zárótétel fergeteges Vivacéja, tévedhetetlenül kidolgozott összjátéka azután egyenesen vezetett a kirobbanó sikerig, a tomboló vastapsig. Ez a zongoranégyes minden szempontból méltó módon fejezte be a fesztivál nyitókoncertjét. Szédelegve mentem ki a zeneház elé, jó volt beleszimatolni a nyáresti levegőbe: megérkeztünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A Pilátus is versenybe szállhat a Golden Globe-ért

Dombrovszky Linda filmjét beválogatták a legjobb idegennyelvű filmnek járó Golden Globe-díjért versenybe szálló alkotások közé, a Foreign Language Film Series 2021 elnevezésű programba.
Zenés színház

Amikor Pavarottit kifütyülték a milánói Scalában

Mindenkinek lehet gyenge pillanata, még az isteni Lucianónak is, az olasz operaközönség azonban nem elnéző. 1992-ben, egy Don Carlos előadáson még őt is kifütyülték.
Vizuál

Raffaello nem szerette az orrát, ezért retusálta azt önarcképein

A reneszánsz olasz festő valószínűleg saját orrának "idealizált" változatát festette meg önarcképein, vélik olasz kutatók.
Vizuál

Antonio Banderas abszurdnak tartja, hogy szexszimbólumnak bélyegezték

A talán legsikeresebb hollywoodi karriert befutó spanyol filmszínész, Antonio Banderas augusztus 10-én ünnepli hatvanadik születésnapját. 
Színház

„Az én Kisvárdám” – Közkedvelt művészek mesélnek kisvárdai emlékeikről

Az összetartozás évében különösen fontos a magyarországi és a határon túli kulturális, színház szakmai találkozás. Ezzel a sorozattal a szervezők erre szeretnék felhívni a figyelmet.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Az idei Arcus Temporum „házhoz megy”

A Pannonhalmi Főapátság kortárs művészeti fesztiváljának hangversenyeit élőben is közvetítik az arcustemporum.com oldalon, augusztus 21-23. között.
Klasszikus ajánló

„Fellélegzés” – Rövidesen indul az 5. Fesztivál Akadémia Budapest

Augusztus 20-tól rendezik meg az idei Fesztivál Akadémia Budapest (FAB) koncertsorozatát a Zeneakadémián, a BMC-ben, a Hagyományok Házában és más helyszíneken. A rendezvényre több mint hatvan kiváló magyar művészt hívott meg Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészeti vezető. A „Fellélegzés” címet viselő fesztivál teljes programja elérhető a rendezvény honlapján, a hangversenyekre megkezdődött jegyértékesítés.
Klasszikus ajánló

Madarász 70 – A Nemzeti Filharmonikusok hangversenye

Madarász Iván zeneszerző három műve kerül terítékre szeptember 4-én a Pesti Vigadó csodálatos termében.
Klasszikus ajánló

A koronavírus ellen harcol, most koncertet ad a Medikus Zenekar

A koronavírus-járvány kezdete óta először lép színpadra teljes létszámmal a Medikus Zenekar augusztus 18-án a Pesti Vármegyeháza Díszudvarában.
Klasszikus interjú

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.