A három közül a legkeményebb dió kétségkívül a Mandarin vezénylése: a karmesternek nemcsak a bonyolult zenekari szövetet kell uralnia, de képesnek kell lennie a hirtelen tempóváltásokra éppúgy, mint a legfinomabb tempómodifikációkra, s mindeközben érzékenyen kell figyelnie a kényes hangzásegyensúlyra. Egyszerre kell sok-sok apró részfeladatot kivitelezni, miközben mindvégig a zenei–drámai folyamat egészét kell szem előtt tartani. Talán nem meglepő, ha azt írom: ezt az összetett feladatot a művet vezénylő négy ifjú karmester egyike sem oldotta meg maradéktalanul, vagyis egyikükről sem állítható, hogy teljesen kézben tudta volna tartani a darabot és a zenekart, s képes lett volna uralni azt. Mindjárt hozzá kell ehhez tenni persze, hogy teljes értékű produkciót, markáns karmesteri koncepciót nem is lehet elvárni abban az esetben, ha – mint most – nem egyvalaki dirigálja végig a művet, hanem a darab közben négy karmester váltja egymást. Annyi mindenesetre kiderült, hogy igen különböző képességű, különösen pedig nem egyformán tapasztalt dirigensek álltak a Savaria Szimfonikus Zenekar elé. A legjobb benyomást az olasz – egyébként Magyarországon is több évig tanuló, s magyarul jól beszélő – Federico Crisanaz tette a Mandarin elejének részletgazdag, technikailag biztos és összességében muzikális vezénylésével.
A fellépő ifjú karmesterek közül alighanem Cser Ádámnak jutott a leghálásabb feladat, ő ugyanis – a többiekkel ellentétben – egyedül vezényelhetett el egy teljes kompozíciót, pontosabban négy tételt Kurtág György op. 34 és 34/a jelű sorozataiból, amelyeket Peskó Zoltán válogatott ki. (Állítólag Peskó volt az, aki – nagy nehézségek árán – rá tudta beszélni a művével elégedetlen komponistát, hogy legalább e négy tétel elhangzását engedélyezze.) Cser rászolgált a megtiszteltetésre: nagy érzékenységgel és beleérző képességgel, kotta nélkül (!) vezényelte Kurtág különleges szépségű és intenzitású miniatűrjeit.
Aligha van olyan ifjú karmester, akit ne lelkesítene a kihívás, hogy elvezényelheti a huszadik századi zene egyik klasszikus remekművét, a Sacre-t. A Bartók Fesztivál záróhangversenyén három fiatalember – két külföldi és egy magyar – osztozott Stravinsky alkotásán. Kiemelkedett közülük Jankó Zsolt, aki a mű teljes második részét dirigálta. Keze alatt színesen és elragadó intenzitással szólaltak meg a Tavaszi áldozat karakterei, úgy, hogy a hallgató végre azt érezhette: nem csupán vezénylést hall, hanem egy szuverén muzsikus egyéniség zenélését. A Savaria Szimfonikus Zenekar mind a karmester kurzus próbáin, mind a záróhangversenyen megbízható és odaadóan szolgálatkész partnere volt a fiatal dirigenseknek.
(2008. július 17. 20:00 Bartók-terem (Szombathely) - A Bartók Fesztivál záróhangversenye; Bartók: A csodálatos mandarin (balettzene); Kurtág: 4 tétel az Üzenetek op. 34 és az Új üzenetek op. 34/a című művekből; Stravinsky: Tavaszi áldozat; km.: Savaria Szimfonikus Zenekar; vez.: Federico Crisanaz, Csengery Dániel, Benjamin Gordon, Káli Gábor, Cser Ádám, David Rahbee, Michael Alexander Young, Jankó Zsolt)
hírlevél
