Klasszikus

Virtuozitás vagy átélés – mi teszi a nagy énekest?

2022.02.18. 16:10
Ajánlom
Új lemeze, a február 18-án megjelenő Tormento d’amore kapcsán a tenorista Ian Bostridge a The Guardian hasábjain osztotta meg gondolatait Pavarottiról, a jazzről és a hangfaja történeti alakulásáról.

Az eredetileg történészként doktorált angol tenorista, Ian Bostridge újabb felvételt készített az általa már korábban is nagyon kedvelt és gyakran énekelt 17-18. századi operamuzsikából. A február 18-án megjelenő Tormento d’amore kapcsán a The Guardianben jelent meg cikke, mely a tenor hangfaj történetével, a stílusok közti átjárhatósággal és az énekesi produkció értékeivel foglalkozik.

Bostridge a cikket a három tenorhoz fűződő élményével indítja, mint mondja,

fiatalon, némiképp sznob hozzáállással, lenézte a magas C-kkel óriási sikert arató „vokális pirotechnikát”.

Ebben az is szerepet játszhatott – teszi hozzá némi öniróniával –, hogy tudta, ő a Mozart és a dalirodalom előadására alkalmas hangjával soha nem lesz képes ilyen bravúrokra. Ám amikor élőben látta Pavarottit a londoni Királyi Operaházban Verdi A végzet hatalma című operájában, már a magas hangokon túl is megérzett valamit az énekes varázsából, később pedig, amikor a Tosca Levéláriáját hallotta tőle,

ráébredt, hogy Pavarotti nem csupán egy rendkívüli hangi teljesítménnyel rendelkező énekes volt, hanem páratlan kifejezőerővel rendelkező művész is,

aki ötvözni tudta a személyes élményt és a művészi alkotást.

A visszatekintést a tenor hang történeti szempontú ismertetése követi. Eszerint a hangfajhoz kezdetben korántsem társult annyi csillogás és dicsőség, mint a 19-20. században. Az elnevezés a latin tenere 'tartani' igéből származik, ami arra utal, hogy a középkori gyakorlatban ez volt az a szólam, amely hosszú, tartott hangjaival viszonyítási pontként szolgált. Az opera megjelenése hozta el a változást, hiszen a műfaj első, ma is játszott darabjának, Orfeónak címszerepét Monteverdi tenor hangra írta. Ám a 17-18. század folyamán a kasztrált énekesek lettek a sztárok, és

jelentős tenorszerepek leginkább csak akkor születtek, ha a zeneszerző ismert olyan karizmatikus énekest a hangfajból, akire érdemes volt komponálni.

Ilyen volt Händel esetében Francesco Borosini, Annibale Pio Fabri és John Beard, akik előtt tisztelegve jelentette meg Bostridge 2010-ben Three Baroque Tenors című lemezét.

Az énekes elmondása szerint azért is érdeklődik ez iránt a korszak iránt, mert akkor még nem a magasság és a hangerő volt a tenorista mércéje, kisebb helyszíneken, kisebb és kevésbé hangos zenekar kíséretével adták elő produkciójukat a művészek.

Bár akadtak díszes szólamok, sosem pusztán az öncélú virtuozitásra törekedtek, sokkal inkább arra, hogy a hang természetesen szóljon – ahogyan a 20. században a jazz nagyjai is tették.

A jazz és a barokk muzsika között jóval több kapcsolat van, mint azt az ember elsőre gondolná – jó huszonöt évvel ezelőtt maga William Christie, a francia régizene egyik legjelentősebb karmestere hívta fel erre Bostridge figyelmét. Egyik kedvenc jazz-előadója, Cécile McLorin Salvant pedig tanulmányokat folytatott a barokk zene területén. Ő maga is adott olyan koncertet a jazz-zongorista és zeneszerző Brad Mehldauval, amelyen egymás mellé helyeztek klasszikus darabokat és jazzt. Újonnan megjelent lemezén elsősorban arra keresi tehát a választ:

talán elsősorban nem is szopránok, altok, tenorok, basszusok, különböző zenei stílusok és irányzatok képviselői állnak ki a közönség elé, hanem egyszerűen csak énekesek, akik ki akarnak fejezni valamit a hangjuk segítségével?

Fejléckép: Ian Bostridge (fotó/forrás: Kalpesh Lathigra / Askonas Holt)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves

A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Tánc

Egyed Bea és Bozsányi Liliána győzelmével ért véget a X. Nemzetközi Monotánc Fesztivál

A különleges hangulatú és látványvilágú előadás mellett a nemzetközi táncszakma képviselői is tiszteletüket tették a Bethlen Téri Színházban.
Klasszikus

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Zenés színház

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Vizuál

Goya, Tiepolo, Canaletto – Újra láthatóak a Régi Képtár kincsei

Megújult terekben, újrarendezve nyílt meg a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának új állandó kiállítási egysége. Immár hat évszázad európai művészeti irányzatairól és a legfontosabb alkotóiról kaphatunk átfogó képet, a korai gótikától egészen a klasszicizmus korának művészetéig.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Klasszikus magazin

Egy ukrán dallam, amit mindenki ismer

A háború kitörése óta az ukrán kultúra is egyre jobban a figyelem középpontjába kerül, ám létezik egy zenemű, amit eddig is világszerte ismertek. Csak épp azt nem tudják, hogy a dallam forrása egy ukrán zeneszerző népdalfeldolgozása.
Klasszikus hír

Orgona mesterkurzust tart Karosi Bálint és Szabó Balázs

Közösségi programokkal, koncertekkel és az orgona rejtelmeivel várja a jelentkezőket július 4. és 9. között a Budapest Orgona Mesterkurzus. Karosi Bálint és Szabó Balázs azok jelentkezését várja, akik mind a középfokú, mind a nehéz orgonarepertoárt jól ismerik.
Klasszikus kritika

Megfontoltan, líraian

A Zongora című sorozat rendezésében Berecz Mihályt követően újabb fiatal zongorista, Palojtay János adott szólóestet a Zeneakadémián, május 4-én. Ha van bennünk kellő türelem és igény az odafigyelésre, különleges élményben lehet részünk koncertjein.
Klasszikus ajánló

Negyedszázados fennállását ünnepli a Kremerata Baltica a Concerto Budapesttel

Három koncerten, rendkívüli és izgalmas összeállítású műsorral ünnepli a 75 éves Gidon Kremert és fiatal zenészekből álló, 25 éves kamaraegyüttesét a Keller András vezette Concerto Budapest a Zeneakadémián. A koncertek műsora múlt és jelen, a Baltikum és Magyarország közt képez hidat.