Idén szeptember első hetében ismét elmerülhettünk a szép hangok világában, hatodik alkalommal rendezték meg ugyanis a Zeneakadémián a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt. A névadó énekművész elnökletével működő zsűri több mint ötven fiatal énekest hallgatott meg, hogy végül eldöntse, kik juthatnak a döntőbe, és kik legyenek a díjazottak. A közönség is nagy érdeklődéssel követte az eseményt, a Solti teremben tartott, zongorakíséretes elő- és középdöntőket szabadon lehetett látogatni, és a hét előrehaladtával egyre többen lettek kíváncsiak a fiatal művészek produkcióira. Szünetekben a folyosón járva-kelve el lehetett kapni egy-egy fél mondatot arról, milyen nagyszerűek az énekesek, és érdemes a következő fordulóra is visszatérni.

Persze az elődöntőkben még szerencse kellett, hogy valaki a legjobbakat fogja ki, mivel a versenyzők betűrendben követték egymást. Néha csupa nagyszerű művészt hallhattunk (kifejezetten erős volt a K betű környéke), máskor viszont négy-öt produkció is kellett, hogy valakire felkaphassuk a fejünket.

Az első nap lassabban indult, bár a kezdeti évekhez képest már jobban megbirkóztak a versenyzők a kötelező Liszt-dalokkal, sokaknak még mindig nehézséget okozott ezeket az érzékeny dallamíveket tartalommal kitölteni. Mindenki énekelt még egy áriát is, a produkció végén pedig a zsűri kérhette, hogy a jelentkezés során megadott másik operarészletet is előadják. Érzésem szerint ez idén kifejezetten sokszor történt meg, leginkább olyan énekesek esetében, akik az első áriában valamilyen kisebb, kijavíthatónak tűnő hibát mutattak, ám a zsűri elég érdekesnek találta őket ahhoz, hogy még egy lehetőséget adjon, vagy egy eltérő karakterű darabban hangjuk más oldalát is megmutathassák. Így történt a később a bizalomra sokszorosan rászolgáló Mihai Damian esetében, aki a Gounod Faustjából előadott, nagyon kényes Valentin-ária után egy adottságaihoz és karakteréhez sokkal jobban illő Mozart-részlettel folytatta. A hazai közönségnek már ismerős lehetett az ezúttal a középdöntőig jutó Gyungmin Daniel Gwon, aki egy másik versenyszereplése különdíjaként léphetett fel tavaly a Müpában tartott bel canto-esten. Szép, sötét hangját és előadói képességeit most is megcsodálhattuk.

Mihai Damian (Fotó/Forrás: Mudra László / Zeneakadémia)

Ezen a napon két magyar versenyző is színpadra lépett, délután Endrész Ferenc bariton, aki Wagnertől énekelte A bolygó hollandi részletét, majd Gebe-Fügi Renáta, aki egy Mozart-áriát szólaltatott meg.

Az első elődöntő végén igencsak felvillanyozta a közönséget az utolsó versenyző: az orosz szoprán, Zoe Hippius Lucia áriáját énekelte Donizetti operájából, igen virtuóz és szép hangon, így a hallgatóság jó érzéssel várhatta a következő fordulót.

Az este aztán csupa izgalmas meglepetést tartogatott. Itt volt mindjárt az amerikai mezzoszoprán, Shannon Keegan, aki nem csupán megjelenését tekintve bizonyult egyedi jelenségnek, de erős és gazdag hangján hátborzongatóan adta elő Liszt Die drei Zigeuner című dalát. Aztán következett a koreai koloratúrszoprán, Hyerim Kim, Mozart Ascanio Albában című operájának áriájával és egy egészen sztratoszférai magassággal annak végén. Néhány kiváló mély hangú úriember után, akikről még lesz szó, a horvát kontratenor, Franko Klisović éteri Liszt-dala, valamint Caldara- és Mozart-produkciói jelentettek üde színfoltot. Régi ismerőst üdvözülhettünk a kazah bariton, Dinmukhamed Koshkinbayev személyében, aki két éve is döntős volt, és most sem adta alább.

A fiatal mezzoszoprán könnyedén és temperamentumosan adta elő Rosina cavatináját A sevillai borbélyból. Majd újabb régi ismerős lépett színpadra, a tenorista Jihoon Park, akit szintén hallhattunk két évvel ezelőtt, Verdi és Puccini áriáiban pedig ezúttal is megmutatta drámai kifejezőerejét. Az esti forduló legizgalmasabb versenyzője a kínai Hongni Wu volt, akiről már az első megszólalásánál kiderült, hogy szép, telt mezzoszoprán hanggal rendelkezik, emellett élvezhetően, vérbeli előadóművészként szólaltatta meg a Liszt-dalát, majd a Carmenből énekelt áriát.

Jihoon Park (Fotó/Forrás: Mudra László / Zeneakadémia)

A szerdai nap igen hamar izgalmas fordulatot vett, ekkor szerepelt ugyanis először a koreai koloratúrszoprán, Yeeun Yeo, aki bár könnyed és vékony, mégis nagyon szép és lágy hangot mutatott, Gilda és az Éj Királynője áriáiban. Ekkor lehetett meghallgatni azokat a versenyzőket, akik a betűrend szerinti időpontban nem tudtak megjelenni, így a negyedik magyar versenyzőt, Erdős Róbertet is. A fiatal művész két éve még tenorként indult a versenyen, azóta azonban fachot váltott, és most baritonként mutatkozott meg. Utána ismét olyan név következett, amelyre felkaphattuk a fejünket: Elizaveta Kulagina. De hát honnan is cseng ismerősen ez a név? – tűnődhetett az, akiben már kevésbé élénken élt a két évvel ezelőtti verseny, ám egy kis utánajárással kiderülhetett, hogy a fiatal szoprán az akkori második helyezett és Fidelio-különdíjas, Aleksei Kulagin felesége. Az énekesnő is nagyon hamar megnyerte magának a közönséget, gyönyörű, hatalmas hangjának megzabolázásán egy kicsit talán még dolgoznia kell, ám így is igényesen és élményt nyújtóan szólaltatta meg a dalát és Fiordiligi áriáját.

A nagyon erős mezőny miatt a zsűri nem huszonnégy, hanem huszonhat versenyzőt engedett tovább a csütörtöki második fordulóba, köztük a két magyar énekesnőt. Bőségesen akadt tehát izgalom és persze hallgatni való, amíg mindenki elénekelte az itt elvárt újabb két áriát.

– így különleges pillanatok és hosszú, bonyolult áriák tanúi lehettünk. Egyes darabok többször ismétlődtek, de míg ez kevésbé jó produkciók esetén némi unalomhoz is vezethetett volna, akadt olyan ária, ami mindig nagyon erősen hatott. Így például Rahmanyinov Alekójának cavatinája, amelyet Dinmukhamed Koshkinbayev és a thaiföldi basszbariton, Pete Thanapat is előadott – mindketten a döntőbe is jutottak.

Elizaveta Kulagina (Fotó/Forrás: Mudra László / Zeneakadémia)

Ismét nagy élményt jelentett Elizaveta Kulagina, Puccini és Gounod áriáiban, Yeeun Yeo pedig két bravúros számot is előadott, Olympia áriáját a Hoffmann meséiből és az Ariadné Naxoszban című Richard Strauss-operából Zerbinetta igen hosszú számát, a közönség figyelme azonban egy cseppet sem lankadt. A koreai basszus, Seok Jun Kim nem csupán sötét hangon, de kiváló atmoszférateremtő képességgel énekelt egy Verdi- és egy Rossini-művet, Han Seong Yun pedig felvillanyozta a hallgatóságot azzal, hogy a sok drámai jelenet után roppant szórakoztatóan adott elő Bartolo humoros áriáját A sevillai borbélyból.

Nagy örömünkre a magyar versenyzők is jól teljesítettek, Gebe-Fügi Renáta Bellini és Ravel áriáit énekelte, míg Ortan Vivienne egy egészen kiváló Gounod-interpretációval indított. Nem volt rossz az ezután következő Sztravinszkij-ária sem, ám az énekesnő talán kevesebbet tudott magából megmutatni. Ezen a ponton még drukkolhattunk, hátha valamelyikük a döntőbe kerül, ám

Itt kell kiemelni, hogy a verseny sikerében óriási szerepe volt a zongoristáknak is: néhány versenyző saját kísérővel érkezett, a többiekkel viszont ragyogóan muzsikált együtt Baja Mónika, Gyökér Gabriella, Kéry Tamás és Sándor Szabolcs. Járjon nekik egy virtuális taps!

A döntősök a gálán (Fotó/Forrás: Mudra László / Zeneakadémia)

A végső tizenkettes mezőnybe hat női és hat férfi énekes jutott be. Legnagyobb számban a koloratúrszopránok és a mély hangú férfi énekesek képviseltették magukat, de akadt egy tenor is Jihoon Park személyében, illetve egy mezzo, Hongni Wu. Bár a versenyek során az is nagy feladat, hogy valaki a fárasztó korábbi fordulók után még a döntőben is képes legyen maximálisan teljesíteni, sok ragyogó produkciót hallhattunk. Ugyanakkor kérdéses volt, hogy nagyzenekar mellett (a Magyar Állami Operaház Zenekarának kíséretével, Halász Péter vezényletével) mennyire hallatszik valakinek a hangja, ráadásul a Zeneakadémiának a felújítás óta túl hangosan szóló Nagyterme nem is annyira kedvez az énekeseknek. Főleg a koloratúrszopránok között akadt olyan, aki egy kicsit kevésnek hatott, nem így történt azonban Yeeun Yeo esetében, aki két elképesztően hosszú és nehéz áriaválasztásával annyira elbűvölte a hallgatóságot, hogy a közönségdíjat is sikerült elnyernie.

Érdekes volt figyelemmel kísérni, hogy min is múlhat egy produkció hatása, például ahogyan az elődöntő kapcsán is szó esett róla, Elizaveta Kulagina talán még nem teljesen kész hang, de érzékeny művész, aki színpadi kiállásával is üzenetet közvetít, míg mások lehet, hogy egy technikai értelemben tökéletesebb előadást nem tudtak végig kitölteni tartalommal. Dinmukhamed Koshkinbayevről egy pillanatra az villant be, rezzenéstelen arcával és kis éllel rendelkező hangjával milyen kiváló lesz majd egyszer a nagy, gonosz baritonszerepekben,

Az eredmény több mint izgalmas lett, hiszen a két éve is döntős tenor első helyezését egy eredetileg karmesterként végzett, és nem is olyan régóta éneklő művész, Mihai Damian második helye követte. A különdíjaknak köszönhetően rajtuk kívül biztosan hallhatjuk majd Budapesten a harmadik helyezett Hongni Wut, a Marton Éva különdíjában részesülő Alexandra Zotovát, a Fidelio különdíjasát, Elizaveta Kulaginát és a döntőbe ugyan be nem jutó, de maradandó élményt nyújtó Shannon Keegant. Érdekes volt hallani a vasárnapi gálán, hogy a versenyszituáció lezárultával a díjazottak mind sokkal jobban énekeltek, mint előző nap, eltűntek a kisebb fogyatkozások, hibák. Így joggal várhatjuk, hogy minél előbb újra hallhassuk a most megismert kiváló művészeket.

Fejléckép: A döntősök és a zsűri (fotó/forrás: Mudra László / Zeneakadémia)