Klasszikus

Viszlát, Gyönyör!

2013.03.25. 10:38
Ajánlom
A többedik találkozás változatlan varázsa és egy új felfedezés csodája avatta kivételes élménnyé a Budapesti Tavaszi Fesztivál idei nyitóhangversenyét. KRITIKA

 Szenvedély, Stílus, Formaérzék, Báj és Szív - stílszerűen alighanem ilyesforma allegorikus alakok mozgatásával illene méltatnunk az Il Giardino Armonico március 22-i koncertjét, csakhogy e retorikai alakzat és egyáltalán a képes beszéd ma már leginkább csak a politikusok körében számít kultiváltnak és kedveltnek. Az emelkedettséget nélkülöző koncertkritika így legfeljebb a maga földhözragadtságában adhat számot a Budapestre és egyszersmind a tavaszi fesztivál programjára visszatérő régizenés mintaalakulat produkciójáról, amely 2010 után újfent Händel itáliai korszakából hozott el közénk egy oratóriumot. Három éve az 1708-as La resurrezione (A feltámadás) hangzott fel általuk, míg idén az 1707-es Il trionfo del Tempo e del Disinganno (szó szerint talán: Az idő és az észre térés diadala) került sorra.

A négy allegorikus alakot (Szépség, Gyönyör, Józanság, Idő) felvonultató oratórium létrejöttét nem kis részben egy kúriai egyháznagynak, Benedetto Pamphili bíborosnak köszönhetjük. Nem csupán azért, mert az ősbemutatót az ő római palotájában rendezték meg (Arcangelo Corelli irányítói közreműködésével), hanem azért is, mivel a bíborosságot szinte megöröklő Pamphili (akinek, ugye, már az apja is bíboros volt) maga kínált szövegkönyvet az oratórium számára. Innen van azután a műben kardinális szerephez juttatott és - mi tagadás - bő lére eresztett szünetlen moralizálás, amely zene nélkül kétségkívül a kelleténél is meggyőzőbben bizonyítaná saját tételét, miszerint minden mulandó. Csakhogy a német földről érkezett szerzőtárs, az alig 22 esztendős Händel olyan muzsikával ékesítette Pamphili - leginkább Petrarca nyomdokán haladó - szövegét, amely éppenséggel a szépség (vagy ha tetszik: a Szépség) romolhatatlanságát és öröklétét tanúsítja.

E romolhatatlanság megtapasztalásához persze kongeniális előadókra van szükség, s ha hihetünk a száz éve működött jeles zenetudós, Alfred Heuss ítéletének, akkor Händel esetében e szükség még nyilvánvalóbb, mint más nagy szerzőknél.  „Egyetlen mesternek sincs olyan nagy szüksége arra, hogy előadják és jól adják elő, mint Händelnek. [...] Aki sohasem hallotta Händelt jó előadásban, alig sejtheti, hogy kicsoda" - fogalmazott Heuss, s mi ezúttal kivételesen a boldog utókor helyzetében találhatjuk magunkat. Hiszen hála a historikus mozgalomnak, ma már biztosítottak az élményszerű Händel-interpretáció feltételei a nagyvilágban sokfelé, s így végre hazánkban is. De még a régizenés kivirágzás jelen korszakában is kivételes az a nívó, amelyet Giovanni Antonini együttese képvisel. Az Il Giardino Armonico világraszóló erényei ezen az estén is érzékletessé váltak, mi több, a közös muzsikálás plasztikussága révén jószerint testet öltöttek előttünk. A zenei folyamat üresjáratot, iránytévesztést és lankadást nem ismerő kiteljesedése, az előadói fantázia minden pillanatban megtapasztalható jelenléte és a kísérői szerepben is szenvedéllyel telített és effektusokban túláradóan gazdag játék újra csak az ámulatot mutatta az egyetlen adekvát reakciónak az együttes produkciójának hallatán.

A négy allegorikus alakot éneklő (és alakító) szólisták közül a Szépség szólamát teljesítő szopránt, Roberta Invernizzit már 2010-ben is hallhattuk a zenekarral Händel-oratóriumot énekelni. Akkori teljesítménye máig a szeplőtlensége révén emlékezetes számunkra, ám Invernizzinek ezúttal nyilvánvalóan kevésbé ihletett vagy épp sérülékenyebb diszpozíciójú estéje volt. Különösen az első részben tűnt fülbeötlőnek a szoprán hangjának behatároltsága-beszűkülése, s az a furcsa jelenség, amely egy-egy frázis vagy épp kitartott hang közben mintha a hangerő pillanatnyi lekapcsolását sejtette volna. Az énekesi kultúra mintaszerűsége azonban még ekkor is imponálónak tűnt, s utóbb testetlen szépséggel megformált szólamszakaszokat is hallhattunk Invernizzitől. Krystian Adam tenorja tisztesen megfelelt az Idő kevésbé hálás szólamában, míg a Józanság alakját stílusosan szemüvegben pódiumra léptető alt, Sara Mingardo gazdag és telt hangon, az oratórium morális üzenetét tökéletesen közvetítve énekelt. S végül az est nagy felfedezése: a Gyönyört nem csupán éneklő, de valósággal megformáló szoprán/mezzoszoprán, Julia Lezsnyeva. A 23 éves orosz énekesnő két nagy adománnyal bír, melyek közül már egy is elegendő lenne a nemzetközi karrierhez: izgalmas és érzéki szépségű hanggal, valamint legalább ennyire izgalmas és érzéki személyiséggel. Ezek birtokában nyűgözte le Lezsnyeva a pesti közönséget is, amely a szokott melankolikus szépség helyett bűvölő erővel és mámorítóan megszólaló sláger, a „Lascia la spina" közben még köhögni, sőt szinte már lélegezni is elfeledett. Pamphili szövegkönyvének legabszurdabb mozzanata, hogy a Szépség épp e csodaária elhangzását követően fordul el a Gyönyörtől, a kivetítőn olvasható magyarítás szerint e szavakkal: „Viszlát, Gyönyör, viszlát!" A bocsánatos stílustalanság ezúttal a teljes közönség véleményét tükrözte: viszlát, Gyönyör! legyen a jövőben minél több találkozásunk Julia Lezsnyevával!

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Zenés színház

Jesszumpeppi, az előzetes alapján borzasztónak tűnik a Macskák filmváltozata

Olyan világsztárok főszereplésével jön a Macskák című Lloyd Webber-musical filmváltozata, mint Taylor Swift, Ian McKellen és Judi Dench. Nem tűnik jónak.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Színház

Kulka, Bodrogi és Jakab Tamás a felújított Újszegedi Szabadtéri nyitóelőadásában

Molière Don Juanját láthatják a nézők július 19-21. között három alkalommal az új technikával újranyitó Újszegedi Szabadtéri Színpadon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.
Klasszikus lemez

Új lemezt készített a Szent Efrém Férfikar

A Wings című lemezen – magyarul talán az Angyalszárnyak címet viselhetné – a Szent Efrém Férfikar megkísérel a saját hangvételével és stílusában az angyali kórushoz csatlakozni.
Klasszikus interjú

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Klasszikus ajánló

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Klasszikus ajánló

Mélyreható érzések a Vajdahunyadvárban!

A Budapesti Vonósok idén is különleges műsorral készül a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválra. Július 25-án egy érzelemgazdag koncertet hallhatunk a világszínvonalú kamarazenekartól a Vajdahunyadvár reneszánsz kertjében.