Klasszikus

Viszlát, Gyönyör!

2013.03.25. 10:38
Ajánlom
A többedik találkozás változatlan varázsa és egy új felfedezés csodája avatta kivételes élménnyé a Budapesti Tavaszi Fesztivál idei nyitóhangversenyét. KRITIKA

 Szenvedély, Stílus, Formaérzék, Báj és Szív - stílszerűen alighanem ilyesforma allegorikus alakok mozgatásával illene méltatnunk az Il Giardino Armonico március 22-i koncertjét, csakhogy e retorikai alakzat és egyáltalán a képes beszéd ma már leginkább csak a politikusok körében számít kultiváltnak és kedveltnek. Az emelkedettséget nélkülöző koncertkritika így legfeljebb a maga földhözragadtságában adhat számot a Budapestre és egyszersmind a tavaszi fesztivál programjára visszatérő régizenés mintaalakulat produkciójáról, amely 2010 után újfent Händel itáliai korszakából hozott el közénk egy oratóriumot. Három éve az 1708-as La resurrezione (A feltámadás) hangzott fel általuk, míg idén az 1707-es Il trionfo del Tempo e del Disinganno (szó szerint talán: Az idő és az észre térés diadala) került sorra.

A négy allegorikus alakot (Szépség, Gyönyör, Józanság, Idő) felvonultató oratórium létrejöttét nem kis részben egy kúriai egyháznagynak, Benedetto Pamphili bíborosnak köszönhetjük. Nem csupán azért, mert az ősbemutatót az ő római palotájában rendezték meg (Arcangelo Corelli irányítói közreműködésével), hanem azért is, mivel a bíborosságot szinte megöröklő Pamphili (akinek, ugye, már az apja is bíboros volt) maga kínált szövegkönyvet az oratórium számára. Innen van azután a műben kardinális szerephez juttatott és - mi tagadás - bő lére eresztett szünetlen moralizálás, amely zene nélkül kétségkívül a kelleténél is meggyőzőbben bizonyítaná saját tételét, miszerint minden mulandó. Csakhogy a német földről érkezett szerzőtárs, az alig 22 esztendős Händel olyan muzsikával ékesítette Pamphili - leginkább Petrarca nyomdokán haladó - szövegét, amely éppenséggel a szépség (vagy ha tetszik: a Szépség) romolhatatlanságát és öröklétét tanúsítja.

E romolhatatlanság megtapasztalásához persze kongeniális előadókra van szükség, s ha hihetünk a száz éve működött jeles zenetudós, Alfred Heuss ítéletének, akkor Händel esetében e szükség még nyilvánvalóbb, mint más nagy szerzőknél.  „Egyetlen mesternek sincs olyan nagy szüksége arra, hogy előadják és jól adják elő, mint Händelnek. [...] Aki sohasem hallotta Händelt jó előadásban, alig sejtheti, hogy kicsoda" - fogalmazott Heuss, s mi ezúttal kivételesen a boldog utókor helyzetében találhatjuk magunkat. Hiszen hála a historikus mozgalomnak, ma már biztosítottak az élményszerű Händel-interpretáció feltételei a nagyvilágban sokfelé, s így végre hazánkban is. De még a régizenés kivirágzás jelen korszakában is kivételes az a nívó, amelyet Giovanni Antonini együttese képvisel. Az Il Giardino Armonico világraszóló erényei ezen az estén is érzékletessé váltak, mi több, a közös muzsikálás plasztikussága révén jószerint testet öltöttek előttünk. A zenei folyamat üresjáratot, iránytévesztést és lankadást nem ismerő kiteljesedése, az előadói fantázia minden pillanatban megtapasztalható jelenléte és a kísérői szerepben is szenvedéllyel telített és effektusokban túláradóan gazdag játék újra csak az ámulatot mutatta az egyetlen adekvát reakciónak az együttes produkciójának hallatán.

A négy allegorikus alakot éneklő (és alakító) szólisták közül a Szépség szólamát teljesítő szopránt, Roberta Invernizzit már 2010-ben is hallhattuk a zenekarral Händel-oratóriumot énekelni. Akkori teljesítménye máig a szeplőtlensége révén emlékezetes számunkra, ám Invernizzinek ezúttal nyilvánvalóan kevésbé ihletett vagy épp sérülékenyebb diszpozíciójú estéje volt. Különösen az első részben tűnt fülbeötlőnek a szoprán hangjának behatároltsága-beszűkülése, s az a furcsa jelenség, amely egy-egy frázis vagy épp kitartott hang közben mintha a hangerő pillanatnyi lekapcsolását sejtette volna. Az énekesi kultúra mintaszerűsége azonban még ekkor is imponálónak tűnt, s utóbb testetlen szépséggel megformált szólamszakaszokat is hallhattunk Invernizzitől. Krystian Adam tenorja tisztesen megfelelt az Idő kevésbé hálás szólamában, míg a Józanság alakját stílusosan szemüvegben pódiumra léptető alt, Sara Mingardo gazdag és telt hangon, az oratórium morális üzenetét tökéletesen közvetítve énekelt. S végül az est nagy felfedezése: a Gyönyört nem csupán éneklő, de valósággal megformáló szoprán/mezzoszoprán, Julia Lezsnyeva. A 23 éves orosz énekesnő két nagy adománnyal bír, melyek közül már egy is elegendő lenne a nemzetközi karrierhez: izgalmas és érzéki szépségű hanggal, valamint legalább ennyire izgalmas és érzéki személyiséggel. Ezek birtokában nyűgözte le Lezsnyeva a pesti közönséget is, amely a szokott melankolikus szépség helyett bűvölő erővel és mámorítóan megszólaló sláger, a „Lascia la spina" közben még köhögni, sőt szinte már lélegezni is elfeledett. Pamphili szövegkönyvének legabszurdabb mozzanata, hogy a Szépség épp e csodaária elhangzását követően fordul el a Gyönyörtől, a kivetítőn olvasható magyarítás szerint e szavakkal: „Viszlát, Gyönyör, viszlát!" A bocsánatos stílustalanság ezúttal a teljes közönség véleményét tükrözte: viszlát, Gyönyör! legyen a jövőben minél több találkozásunk Julia Lezsnyevával!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Rudolf Péter ismertette a Vígszínház következő évadának terveit

A Vígszínház új igazgatója kilenc bemutatót tervez, köztük egy zenés produkció premierjét az intézmény alapításának 125-dik évfordulója alkalmából, jövő májusban.
Színház

Ragályi Elemér, Cserhalmi György, Molnár Piroska és további hetven művész emelt szót az SZFE ügyében

Az Emmy- és Kossuth-díjas operatőr, filmrendező, Ragályi Elemér kezdeményezésére született nyílt levél aláírói arra kérik Semjén Zsoltot, hogy vonja vissza a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról szóló törvényjavaslatot. FRISSÍTVE!
Vizuál

Hét kedvenc Walter Matthau vígjátékunk

Ezt a hét filmet bármikor újranéznénk. Szubjektív lista szigorúan időrendben és nem rangsorolva – hisz utóbbi gyakorlatilag lehetetlen. Az apropó pedig: húsz éve, 2000. július 1-jén hunyt el az Oscar-díjas amerikai színész, a 20. század népszerű filmkomikusa, Walter Matthau.
Színház

Újabb nyílt levél az SZFE modellváltásáról szóló törvény kapcsán

Több mint hetven színész, rendező, színházi művész támogatta aláírásával a Színművészeti Egyetem modellváltását lehetővé tevő törvényt.
Klasszikus

Elhunyt Ida Haendel, az egykori csodagyerek, akinek Sibelius gratulált

Lengyelországban született, háromévesen felfedezték zenei tehetségét. Kanadában élte le élete jelentős részét. Sibelius levélben gratulált neki a hegedűversenyének előadásáért.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Vasárnap kezdődik a 7. Budavári Bach-fesztivál

A Budavári Evangélikus Templomban rendezik meg július 5-17. között Magyarország első Bach-fesztiválját, kizárólag historikus, barokk hangszerek megszólalásával.
Klasszikus ajánló

Klasszikusok a fűben – A Millenárison ad ingyenes koncertet a MÁV Szimfonikus Zenekar

A komolyzenei piknik célja, hogy klasszikus zenével reagáljon az elmúlt hónapok nehézségeire és élményeire. A program a Szimfonikus karantén rehabilitáció alcímet viseli.
Klasszikus gyász

Elhunyt Ida Haendel, az egykori csodagyerek, akinek Sibelius gratulált

Lengyelországban született, háromévesen felfedezték zenei tehetségét. Kanadában élte le élete jelentős részét. Sibelius levélben gratulált neki a hegedűversenyének előadásáért.
Klasszikus ajánló

A Nemzeti Filharmonikus Zenekarral nyit a Müpa autós koncertmozija

Az online közvetítések után ismét formabontó megoldást kínál a Müpa azoknak, akik szerint zene nélkül nem igazi a nyár. A Müpa Autósmoziban a nézők saját autójuk kényelmében élvezhetik a Fesztivál Színházban élőben zajló koncerteket.
Klasszikus hír

Újra zene tölti meg Budapest számos közterét

Hatodik évadát kezdi a Zenélő Budapest: a július 2-án induló programsorozaton a szervezők mintegy 200 minikoncerttel készülnek 8 közkedvelt budapesti helyszínen.