Bármilyen megdöbbentő, e kétségbeesett mondatok Hugo Wolftól származnak – attól a tizenkilencedik századi osztrák zeneszerzőtől, aki épp dalai révén lett halhatatlanná. Csakhogy Wolf egész életében operát, nagybetűs Operát akart írni, dalait – némi túlzással – afféle előkészületnek szánta ehhez; s végül akarata ellenére érte utol ugyanaz a sors, mint Karinthy Frigyest, aki a mindent magában foglaló Nagy Mű megírására készülődve hozott létre egy páratlan életművet: a felkészülés maga lett a beteljesülés.

Július 31-én az egri művelődési központban Wolf egyik legnépszerűbb ciklusából, az Olasz daloskönyvből hallhatott válogatást a Bükki Művészeti Napok közönsége Csereklyei Andrea, Merán Bálint és Szerdahelyi Pál énekművészek előadásában, Hegedüs Gönczy Katalin zongoraművész kíséretével. Az itáliai népi szövegek német fordítására épülő sorozat negyvenhat dalából huszonegy hangzott el a hangversenyen. Hegedüs Gönczy Katalin remekül összefogott, informatív bevezetőjében külön kitért rá, mennyi örömöt szerzett az előadóknak, amíg az eredeti anyagból elkészítették a saját verziójukat, olyan módon válogatván ki és rendezvén el a dalokat, hogy azok két férfi és egy nő „vonzásainak és választásainak” történetévé álljanak össze.

Az ún. autentikus interpretáció hívei számára megengedhetetlen szabadosságnak tűnhet ez az eljárás, főként ha hozzáteszem, hogy a produkciót némi színpadi játék, mozgás és minimális díszlet is élénkítette – ám pontosan ilyen esték kellenek ahhoz, hogy az élet megmérje az irodalmat, az előadás az elméleteket. Wolf egy alkalommal ugyan maga jelentette ki, hogy minden dala valamilyen rendezői elképzeléssel együtt él benne, de ha ez a szerzői (ön)vallomás nem állna rendelkezésünkre, a produkció ereje akkor is bizonyította volna az egri előadás koncepciójának létjogosultságát.

Felvillanyozó ötletnek találtam, hogy a hagyományosan egy férfi és egy női énekesből álló előadópáros helyett most három szereplő került az Olasz daloskönyv érzelmi hullámverésébe. Az egyazon nőért epedő két férfi versengése jól kiaknázható feszültség-többletet vitt az előadásba, s a karakterek megfelelő megválasztásának köszönhetően az énekesek eltérő fokú művészi érettsége ellenére is átélhető produkció született. Csereklyei Andrea olyan lehengerlő erővel alakította a végül mindkét udvarlóját kikosarazó, büszke és hideg, csak pillanatokra ellágyuló nőalakot, hogy a hallgató szinte sajnálta a két fiatalembert, amiért egyáltalán eszükbe jutott próbálkozni nála. Számomra az egész este legemlékezetesebb momentuma mégis épp a női főhős védtelen oldalát felvillantó Mein Liebster singt am Haus kezdetű dal maradt Csereklyei Andrea önmagába révült, megindító erejű előadásában.

A naivan érzelmes fiatalemberként fellépő Merán Bálint és a valamivel tapasztaltabb férfit alakító Szerdahelyi Pál pályájuk legelején álló énekesek, mindketten Schultz Katalin tanítványai. Nagyszerű élmény volt hallgatni e friss baritonhangokat, amelyek a kezdeti elfogódottság után egyre inkább magukra találtak, s megmutatták, hogy tulajdonosaik képesek a differenciált, „fülelő” éneklésre, a tiszta artikulációra és nem utolsósorban arra, hogy sajátos aurát vonjanak pár perces jeleneteik mindegyike köré. Mozgásuk, gesztusaik szögletességén nyilván enyhít, intonációs állóképességükön pedig javít majd a színpadi rutin. Annyi azonban e rövid koncert során is kiderült, hogy Szerdahelyi Pálnak nemcsak az értelmező, tudatosan építkező interpretáció az erőssége, de jó érzéke van a komikus karakterek megformálásához is; és bár első pillantásra úgy tűnhet, Merán Bálintot egyenesen a világfájdalmas ifjú szerepére teremtette az ég, ő zeneileg és színészileg is radikális erővel képes karaktert váltani, ha úgy hozza a dal.

Az egri művelődési ház közönsége a sajnálatosan kis létszámot feledtető lelkesedéssel ünnepelte az előadókat. Úgy tűnik, az utókor a legkevésbé sem iszonyodik Wolf dalaitól.

(2006. július 31. 20:00, Bartakovics Béla Művelődési Központ Eger; Hugo Wolf: Olasz daloskönyv - részletek; km.: Csereklyei Andrea (szoprán), Szerdahelyi Pál, Merán Bálint (bariton), Hegedüs Gönczy Katalin (zongora)