Klasszikus

Vonósnégyes – kockázatok nélkül

2004.04.23. 00:00
Ajánlom
Igazán nem panaszkodhatunk arra, hogy elkerülik hazánkat a világ nagy vonósnégyesei. Tavaly járt nálunk többek közt az Amadeus és a Borodin kvartett, legutóbb pedig – alig egy hónappal a Hagen Quartett csodálatos koncertje után – a Tokyo Vonósnégyes lépett fel a Zeneakadémián. Érdekes egybeesés, hogy a Tokyo Quartet műsorán szereplő Debussy-vonósnégyes egyik tételét Hagenék műsoruk végén, ráadásként már játszották.

A több mint három évtizede alakult Tokyo Quartet ma már – legalábbis személyi összetételében – csak félig számít távol-keletinek. A – különben alapító tag – brácsáshoz, Kazuhide Isomurához és a második hegedűs Kikuei Ikedához 1999-ben csatlakozott a csellista Clive Greensmith, 2002-ben pedig új primáriusa lett az együttesnek: Martin Beaver. A világ egyik legjobbjának tartott kvartett eddig több mint harminc felvételt készített, lemezre játszották többek közt Beethoven, Schubert és Bartók összes vonósnégyesét.

Az április 20-i hangversenyük műsorán Beethoven op. 18 No. 5-ös A-dúr vonósnégyese, Schubert a-moll kvartettje (D 804) és Debussy Vonósnégyese (op. 10) szerepelt. Annak ellenére, hogy a vonósnégyes műfaja mindhárom zeneszerző életművében egészen különböző jelentőséggel bír, a három művet több szál is összefűzi. Mindhárom komponista fiatalon, de már jelentős zeneszerzői tapasztalattal a háta mögött – Beethoven 29, Schubert 27, Debussy 31 évesen – írta művét, és mindhárman valamiképpen reprezentatív alkotásnak szánták azt. Beethoven, akit nyilván nyomasztottak a kiváló Haydn- és Mozart-vonósnégyesek, csak 1799-ben érezte magát elég érettnek ahhoz, hogy első kvartettopuszával (op. 18) a nyilvánosság elé álljon. Debussy is zeneszerzői tudását akarta bizonyítani az új francia hangszeres zene első számú fórumának számító Société National de Musique köreiben, első – és egyetlen – vonósnégyesének megírásával. Schubertnek pedig az a-moll vonósnégyes volt az egyetlen olyan műve, melyet életében nyilvános koncerten bemutattak és ki is adtak. Míg Beethoven és Debussy vonósnégyesét „korai műként” tartja számon a zenetudomány, addig a 27 éves Schubert kvartettje egy fájdalmasan szűkre szabott életmű már utolsó, kései periódusát nyitja meg.

A Tokyo Vonósnégyes játékát hallgatva először a hangzás kiegyenlítettsége tűnik fel. Természetesen a primárius vezet, de nem mindenáron: amikor másodlagos anyagot játszik, vagy egy kifejezetten polifon textúrát akar megmutatni, háttérbe tud vonulni. Számos más kvartettel ellentétben nem „dolgozik a másik három tag helyett is”, nem „tesz rá még egy lapáttal”, csak hogy növelje a többiek lelkesedését. Mind a négyen tudják, mi a szerepük, teszik a dolgukat és tökéletesen alkalmazkodnak egymáshoz: mintha legalábbis már egy évtizede együtt játszanának. Hallatszik, hogy a darabokról leszűrt, érett előadói koncepcióval rendelkeznek.

Ám egy effajta attitűd veszélyeket is hordoz magában: az előadók elkényelmesednek, lassanként már elfelejtenek kérdéseket föltenni a művekkel kapcsolatban és ettől érdektelenné, szürkévé válhat az interpretáció. Természetesen nem ilyen sarkított a helyzet a Tokyo Vonósnégyes esetében, mégis úgy éreztem, mintha hiányzott volna az előadásukból valami jó értelemben vett kockázatvállalás, valami természetes spontaneitás, valami, amit akár személyes érintettségnek is nevezhetünk. Meg hát becsúszott néhány hamis hang a prímhegedű szólamába, néhány gondatlanul odavetett frázis a középszólamokba.

Nem lennénk igazságosak ugyanakkor, ha elhallgatnánk: a Tokyo Vonósnégyes néhány igazán nagy pillanattal is megajándékozott bennünket. Az a-moll kvartett menüett tételének nosztalgikus–melankolikus hangulatát a tempó finom mozgatása is erősítette. Az első tétel kidolgozási részének elején megszólaló főtéma leheletfinom, mintegy eltávolított hangzása keltett torokszorító hatást. Az együttes virtuozitása a Beethoven-mű fináléjában és Debussy vonósnégyesének második tételében ragyogóan jutott érvényre. A Debussy-kvartett ihletett lassú tétele idejére pedig úgy tűnt, mintha megszűnne a gravitáció a Zeneakadémia Nagytermében.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Jazz/World

„Gyakran maga a hangszer ihlet meg" – Bögöthy Ádámmal beszélgettünk

Bár Bögöthy Ádám zenei tanulmányait gitáron kezdte meg, hamar kiderült, hogy a nagybőgő hangja is közel áll a szívéhez. A Kodolányi János Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is jazz tanszéken tanult – a két képzést párhuzamosan végezte el –, azóta pedig számos versenyen bizonyította tehetségét. Három éve csatlakozott a Modern Art Orchestrához, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenekarról, jazzről, vallásról.
Vizuál

Horvát Lili új filmjét dicséri a rangos Variety

Szeptember 24-én mutatták be itthon Horvát Lili megjegyezhetetlen című filmjét. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című alkotásról a Variety közölt méltató kritikát.
Könyv

Bátran belépni az ismeretlenbe – Láng Zsolt a Kult50-ben

Nagy sikerű regényének egyik főszereplője Bolyai János matematikus, a másik meg egy író, aki pont Bolyairól készíti regényét. A könyvbeli írót ugyanúgy hívják, mint a valódi szerzőt, vagyis Láng Zsoltnak. Aki szerint ez az írói fogás stiláris ösztönzés az olvasó számára, hogy a könyv másik főszereplőjét, Bolyait is valóságosnak tekintse.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.