David Garrett (hegedűművész): "Yehudi Menuhin, Itzhak Perlman és Ida Haendel mind azt mondta nekem 'szükséged van arra, hogy megtaláld a saját hangodat'. Mint muzsikusnak saját fejjel kell gondolkodnod, nem csak másolni a létező felvételeket. Minden hangjegy benne van a kottában, de rajtad áll, hogy felszínre hozd a saját interpretációdat. Mindig kérdőjelezd meg a döntéseidet. Miért használom ezt az ujjrendet és ezt a vonást? És legyen értelme a választásodnak! Isaac Stern egyszer azt mondta nekem, hogy hallgassak énekeseket - nagy opera- és dalénekeseket. Azt tanácsolta, hogy mint hangszeres zenész próbáljam meg utánozni a legtermészetesebb hangszert, az énekhangot. Énekeseket hallgatni inspiráló és segíthet a saját előadásod megtalálásában."

Keller András (az I. Végh Sándor Vonósnégyes Verseny művészeti vezetője): "1990-ben, miután a Keller Quartet megnyerte az Evian és Borciani versenyeket, bőséges számú koncertfelkéréseket kaptunk. Kurtág György zeneszerző azonban akkor azt javasolta, hogy egy évre függesszük fel az előadásokat, hogy belemerülhessünk a munkába és megtalálhassuk önmagunkat. Mai fejjel biztosan hallgatnék rá és kevesebb hangversenyt vállalnék. Ez anyagilag talán nem lenne előnyös, de megérné. Továbbá több partitúrát olvasnék. Napjainkban nagyon sok fiatal híres muzsikusok CD-it hallgatja és utánozni próbálja őket. Ez természetes, de jobb, ha a játékosok maguk fedezik fel a műveket. Mélyen hiszem, hogy a kottafejeknek kell vezetniük minket, mintsem nekünk őket. Nagyon hasznos lett volna zeneszerzéssel foglalkozni és olyan hamar elkezdeni az ezzel kapcsolatos tanulmányokat, amilyen hamar csak lehet."

Ralph Kirshbaum (a Los Angeles-i Piatigorsky Nemzetközi Cselló Fesztivál művészeti vezetője): "Azt tanácsolnám egykori önmagamnak, hogy legyek jártasabb a művészet nagyobb területén, az építészetben és az irodalomban is. Én szinte kizárólag a zene felé forduló fiatal voltam. Megcsináltam a házi feladatot, gyakoroltam, minden jól ment, de nagyobb tudatosság inspirálóbb lett volna. Nyelvtanulásra is biztatnám magam. Tanultam alap szinten franciául az egyetemen, de amíg nem kerültem Párizsba, nem éreztem az előnyét. Ott először minden csak hangzavarnak tűnt. Egy évvel később már megértettem például az emberekről, a politikáról vagy a gyerekekről szóló párbeszédek részleteit, ami megnyitotta az utat a gazdagabb tapasztalatok felé. Felkutatnám nagy hangszeresek régi felvételeit is. Fiatalként nem sok lemezhez férhettem hozzá, de amikor igen - az egyetemi és az azt követő években -, akkor másképp kezdtem hallani. Amikor elkezdtem felfedezni a csellórepertoárt, jó lett volna, ha ezek a hanganyagok a rendelkezésemre álltak volna."