A 20. század világhírű magyar virtuózai, a kamarazenei együttesek tagjai csaknem kivétel nélkül Weiner Leó tanítványai voltak. Pedagógiai munkásságát az élő hagyományok mellett írásai (zeneelméleti tankönyvei, elemzései) örökítették meg. Kompozícióival 1907-ben Ferenc József díjat, 1922-ben Coolidge-díjat, 1950-ben és 1960-ban – halála évében – Kossuth-díjat érdemelt ki.

Weiner Leó művészetében klasszikus kultúrája, színfantáziája és hangszerelési bravúrja lírai érzelemvilággal társul. Kifejezési skálája leggazdagabban a Csongor és Tünde kísérőzenéjében nyilatkozott meg (1913), a kamarazenélés világhírű mestere pedig hegedű-zongoraszonátáiban és vonósnégyeseiben alkotott maradandót. A zenekari hangversenyek repertoárjait népies hangvételű művei gazdagítják.