Noha Winand Gábor tehetségét már régen felfedezték, a 2002-ben megjelent Corners of my Mind az énekes első szólóalbuma.
Winand gyermekkora óta énekesnek készült. Komolyzenei ambícióit félretéve az operától akkor fordult végleg a dzsessz felé, amikor 1983-ban megkezdte énektanulmányait a Zeneakadémián. Ennek elvégzése után szinte azonnal a hazai dzsesszélet legkeresettebb énekese lett, és mivel az évek során nem csekély hangszertudást is elsajátított, számos felvételen mint fuvola- és szaxofonjátékos is közreműködik. E műfajban nem meglepő, hogy egy zenész egyszerre több együttes tagja legyen, s emellett még néhány formációban állandó partnerként is szerepeljen. Noha a magyar dzsesszéletre jellemző ez a fajta „mindenki-mindenkivel játszik”-jelenség, a legtehetségesebb művészek nevével nem véletlenül találkozhatunk lépten-nyomon a különböző felállásokban. Winand Gábor neve is egyre-másra felbukkan a cédéborítókon, többek között olyan nagyságoké mellett is, mint Vukán György vagy Berkes Balázs.
A Corners of my Mind tehát korántsem ezen énekhang bemutatkozó albuma, viszont az első önálló anyag tőle. A rajta elhangzó kompozíciók –egy Charles Mingus-szám és egy skót népdal kivételével– Gadó Gábor gitárművész szerzeményei. Az általa vezetett ritmusszekcióban Balázs Elemér dobol és Barcza Horváth József bőgőzik, ám őket a lemezen két alkalommal Joe Quitzke és Sebastien Boisseau váltják fel szaxofonista társukkal, Matthieu Donarier-rel. A korongon szereplő többi szólista a magyar dzsessz kiválóságai: Dresch Mihály furulyán, szoprán- és tenor szaxofonon, Schreck Ferenc basszus harsonán játszik, és egy szám erejéig a producer Gőz László is beszáll pozanján a zenélésbe.
A dalok angol nyelvű szövegeit Molnár Eszter írta, és ezek témái finom összhangban vannak a zene hangulatával. Egyfajta csöndes, magányos útkeresés, itt-ott szomorkás, néhol szinte bódult lelkiállapot szüremlik át a muzsikán, és ebbe az atmoszférába tökéletesen illeszkedik Winand Gábor hangja. Letisztult énekstílusa, visszafogott rögtönzéseinek természetes elõadásmódja a hallgatót egy elmerengős, nosztalgiázós hangulatba ringatja, melyben a gitárdallam és az énekszólam egymást követő-kísérő, lassú játéka mintha csak távolról jutna el tudatunkig. Gadó Gábor levegős, itt-ott csupán foszlányszerű elektromos gitárszólói és Winand mértéktartó scattelései Balázs Elemér briliáns dobkísérete által válnak a kompozíciók könnyed szövetévé. A számokban csak alkalmanként, mint támpontok domborodnak ki a témák fő motívumai, a kevésbé vájt fülű zenebarátokat egy-egy melodikus, dúdolható taktussal ajándékozva meg.
Noha a Corners of my Mind alapvetően érzelmes hangvétele néhol –például a „Diversion” western filmbe illő bevezetőjében– megtörik, a lemez élvezete elmélyült, odafigyelő zenehallgatást igényel. Remélhetően egy következő, hasonlóan igényes szólóalbumon Winand Gábort már mint zeneírót is megismerhetjük.
Winand Gábor: Corners of my Mind.
BMC Records, 2002
hírlevél
