Klasszikus

Zappofilia: rosszul és jól

2007.10.16. 00:00
Ajánlom
Frank Zappa tizennégy éve próbálja elhitetni velünk, hogy nem él, nem fog többé gitárt a kezébe, nem csúfolja ki Amerikát, nem komponál tisztelgő barbecue-t a nagy Eric Dolphy emlékére, sőt a rockzenekarok körül ólálkodó, slágergyáros szeretőre vágyó lányok se kapják meg tőle többé a magukét.

Mégis hozzá kell szoktatnunk magunkat a gondolathoz, hogy immár nélküle vagyunk kénytelenek nevetni a bűnözésre hajlamos amerikai nemzeti hősökön, no meg azokon, akik bedőlnek nekik; a tiszavirág-életű zenei és ruhadivatokon, és e divatok vak követőin. Szóval (majdnem) mindenen és mindenkin. Frank Zappa ötven-hatvan lemezből álló életművének egyik lehetséges üzenete éppen ez: a rosszat igenis észre kell vennünk, meg kell neveznünk, de ugyanakkor el is kell tudnunk távolítani magunktól, ennek pedig egyik legszerencsésebb módja, ha nevetségessé tesszük.

A mából visszatekintve is bámulatosan sokrétegű életmű természetesen a lehető legváltozatosabb zenei felfogásokban készült hommage-okat és átiratokat teszi lehetővé. A Dweezil Zappa irányította Zappa Plays Zappa együttes a papa zenéjének populárisabb oldalát népszerűsítette – igen magas színvonalon (ld. Petőfi Csarnok, 2006. május 24.); az Ed Palermo Big Band dinamikus nagyzenekari adaptációival hívta fel magára a figyelmet; a svéd Omnibus Wind Ensemble és a finn Ensemble Ambrosius Zappa-albumai azt bizonyították, hogy a szerző művei kamaraegyüttesekre hangszerelve is élnek-virulnak. E tapasztalatokkal a tarsolyunkban érdeklődéssel vártuk, duókoncertjén milyen irányból közelít majd e művekhez Ed Mann és Michael Keneally, Zappa két egykori kísérője. Különösen Mann produkciója ígérkezett autentikusnak, hiszen közel húsz Zappa-lemezen dolgozott különböző ütőhangszereken.

A minimalista szöszmötölésnek is lehet létjogosultsága egy hangszerekkel agyonzsúfolt színpadon – az Art Ensemble of Chicago szinte valamennyi hangversenyén bizonyítja ezt. Ami azonban a Millenáris Teátrum délutáni koncertjén zajlott, se “avantgarde akció”-nak, se hiteles Zappa-interpretációnak nem volt nevezhető. A két zenész mintha hangszerboltost játszott volna: mindenfajta virtuozitás nélkül, gyakran a másik játékostól teljesen függetlenedve próbálgatták végig a színpadra állított hangszereket és berendezéseket. Sajnos nem zenebohócok voltak, mert halálosan komolyan vették magukat. Inkább Bouvard és Pécuchet vagy Estragon és Vladimir kettősét idézték, akik betévedtek abba a bizonyos hangszerboltba, és a gyér közönség füle hallatára bemutatják válogatott ügyetlenkedéseiket.

Az immár ősz és gyérülő hajú Keneally előbb az akusztikus zongorát, majd az elektromos gitárt nézte ki magának. Utóbbin bekapcsolta a visszhang-effektet, és folyton vibratókkal játszott, azt a benyomást keltve, mintha világéletében Pink Floyd-lemezeket hallgatott volna, de persze hiányozna belőle Syd Barrett nyers zsenije és David Gilmour melódiaérzéke. A gitár annyira megtetszett Keneallynek, hogy a zongorához is magával vitte, s onnantól kezdve felváltva vadult a két hangszeren. Közben Ed Mann (vagy valaki, aki Ed Mann-nek adta ki magát) a vibrafonnal, illetve marimbával kísérletezgetett – nem sok sikerrel. Ő az elektromos vívmányok iránt is nagy érdeklődést mutatott: egyszer-kétszer bekapcsolta (véletlenül?) a dobgépet, nagy nehezen beállította a tempót, de ez sem az ő, sem Keneally játékát nem tudta fegyelmezettebbé tenni. Folytatódott a kaotikus hangszerpróba. Mann-nek ezúttal nem volt szerencséje a "kütyükkel": a gitárnyüstölésre elektromos effektusokkal szeretett volna válaszolni, de legtöbbször nem a megfelelő gombokat nyomta meg, mert a hangszóró éktelenül gerjedni kezdett. Vagy mindez tudatos lett volna? Ebbe bele se merek gondolni. Az “előadás” vége felé – sokadik kísérletre – rátalált a megfelelő kombinációra, és a laptop-méretű masina elektromos congaként kezdett funkcionálni. Ez még mindig sokkal élvezhetőbb volt, mint a gerjedés.

A Keneally-Mann koncertről pánikszerűen menekültem, s első rémületemben még az is felmerült bennem, hogy a szimfonikus előadásra már vissza se jövök, de később győzött a józan ész.

Frank Zappa (1940–1993) 1966-ban kezdődött pályáján már egész korán felbukkantak a nagyobb ívű instrumentális felvételek (Hot Rats, Uncle Meat, 1969), melyek rock-, illetve jazz-idiómában tudósítottak a gitáros/zeneszerző rockzenében szokatlanul kifinomult ízléséről. Tíz évvel később a szimfonikus zenék komponistáját is megismerhette benne a világ: ekkor jelent meg – mellesleg Zappa szentesítése nélkül – az öt darabot tartalmazó Orchestral Favorites, melyet a Michael Zearott vezényelte, huszonhat tagú The Abnuceals Emuukha Electric Orchestra adott elő. Ez a lemez három olyan darabot tartalmazott, mely a budapesti előadáson is műsoron volt, a Bogus Pompot, a Pedro’s Dowryt, valamint a “slágert”, a Strictly Genteelt. A negyedik mű (Envelopes), mely felhangzott a magyarországi bemutatón, eredetileg az 1983-as London Symphony Orchestra Vol. 1 albumon látott napvilágot, azon a lemezen, melyen a nagyhírű szimfonikus zenekart három szólista, köztük Ed Mann egészítette ki.

Miután az első szimfonikus lemezek nem vitték csődbe a Zappa-családot, a gitáros mintha egyre nagyobb kedvvel kezdett volna dolgozni klasszikus zenekari kontextusban. Egy évvel később már meg is jelent a Perfect Stranger, melyen Pierre Boulez és az Ensemble InterContemporain adott elő Zappa-szerzeményeket. Fischer Ádámék úttörő vállalkozása tehát a fentiekben idézett, valamint az ezeket követő szimfonikus Zappa-felvételek nyomán jött létre, de a hangverseny megvalósulásában talán annak is szerepe volt, hogy 1991-ben Frank Zappa volt a Budapesti Búcsú díszvendége (több év kihagyás után a Tabánban gitározott először), Eötvös Péter pedig, aki a Boulez-lemez munkálatai óta állt munkakapcsolatban Zappával, 1993-ban megírta a gitáros-zeneszerző emléke előtt tisztelgő Psalm 151-t. Fischerék hangversenyén – Zappa zenészi karakteréhez méltón – nem a bánat, a nosztalgia vagy a kegyelet magasztos gesztusai, hanem épp ellenkezőleg: a jókedv, a közvetlenség és az irónia dominált. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara tiszteletre méltó profizmussal fogadta el a különleges hangszerelésű darabok kihívásait, Fischer Ádám pedig a tőle megszokott energiával és lelkesedéssel irányított. Az elhangzott négy darab humora és játékossága lehetőséget adott Fischernek, hogy alkalmanként szinte maga is a zenekar instrumentalista tagjává váljon.

A hangverseny hangulata még közvetlenebbé vált, amikor a Pedro’s Dowry végén a zenekar egyes tagjai cigarettára gyújtottak, s telefújták füsttel a színpadot. A színpadra vitt fluxus-partitúrára emlékeztető jelenet osztatlan lelkesedést váltott ki. A műsor befejeztével a közönség ráadást követelt, de a karmester közölte, hogy bizony nem készültek több kottával. “Cserébe” még egyszer eljátszották a Strictly Genteel utolsó néhány percét.

(2007. október 13. 19:30 Millenáris Teátrum (Budapest) - 100% Zappa - a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertje; Bogus Pomp (Talmi pompa); Envelopes (Borítékok); Pedros’ Dowry (Pedro hozománya); vez.: Fischer Ádám)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Klasszikus

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Jazz/World

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Könyv

Szállj költemény – Kortárs költemények, katonás színészek előadásában

A Katona öt színművésze, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Rezes Judit, Tasnádi Bence és Vizi Dávid mondják el kedvenc kortárs költőik egy-egy versét a költészet napja alkalmából.
Színház

Egy olasz művész életre kelti a szobrokat – így nézhetett ki az egyik legismertebb ókori drámaíró

Az ókor nagy költői és énekmondói ma már csak fehér márványszobrokról és stilizált képekről néznek vissza ránk üveges szemmel, és elképzelni is nehéz, hogy egykor ők is homlokráncoló, keményen dolgozó, vagy éppen kocsmákban mulatozó, élvezeteket hajszoló emberek voltak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus nekrológ

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Klasszikus gyász

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Klasszikus Film

Film készült a Szózat regényes történetéről – Nézze meg online, itt!

A Szózat és a zene kapcsolatáról beszélget Juhász Anna irodalmár és Becze Szilvia, a Bartók Rádió szerkesztő-műsorvezetője a Budapesti Filharmóniai Társaság legújabb dokumentumfilmjében.
Klasszikus nekrológ

„Komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni” – búcsú Tallér Zsófiától

Április 6-án, 50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia és az SZFE oktatója. A kivételes művészről M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező emlékezett meg a Freeszfe Egyesület oldalán.
Klasszikus ajánló

Online koncertvetítés keretében hallhatók John Williams legismertebb dallamai

A Los Angeles-i Filharmonikusok egy korábbi évadnyitó koncertjén filmzenei gálaesttel tisztelgett az ötszörös Oscar-díjas John Williams előtt, ahol olyan művek csendültek fel nagyzenekari hangszerelésben, mint a Csillagok háborúja, A birodalom visszavág vagy a Schindler listája zenéje. A koncertfilm április 10-11-ig között online megtekinthető.