Klasszikus

Zene az Unión kívül

2012.12.03. 12:09
Ajánlom
Nem a mai Unióról van szó. Fiataloknak hál’Isten csak történelem. Létrehozójáról, első vezéréről sok szobor készült nálunk is (ma kissé buszozni kell hozzá Budapesten, hogy láthassuk némelyiket), a szobrászoknak a haj megformálásával aránylag keveset kellett bajlódniuk.

Hogy a műsor tervezőjének (gyanítom: Kocsis Zoltánnak) fejében megfordult-e ilyen szempont, arra nem vennék mérget. Ám tény: a három kompozíciót, amely elhangzott a november 29-i koncerten, emigráns oroszok alkották. Az egyik Stravinsky, aki gyűlölte a Birodalmat, s csak késő öregkorában édesgették el egyszer szülőföldjére. Ekkor - 1962-ben - ugyan megpróbálták maradásra bírni, maga Hruscsov elvtárs (a legsoftabb szovjet diktátor) csábítgatta, de nemet mondott. A másik Szergej Prokofjev, aki látványosan nem tagadta meg ugyan hazája új rendszerét, de azért évekig külföldön élt, hogy aztán 1934-ben bekapja a horgot: visszatért, elvették az útlevelét, s élete utolsó évtizedeit "otthon" töltötte. Ha addig nem ismerte, most megtanulhatta a félelmet, mint a Brünnhildét felébresztő Siegfried, s nem érte meg az enyhülés időszakát - ugyanazon a napon hagyta el a földi árnyékvilágot, 1953-ban, amelyiken a Népek Atyja. Ötödik zongoraversenyét azonban még a végzetes döntés előtt írta, 1932-ben, szabad emberként.

Scherzo a la russe, Ötödik zongorakoncert, Oedipus Rex - a művek közt az is közös nevező, hogy a magyar zenei életben egyik sem tartozik a gyakran előadottak közé. Az első esetében a mellőzés talán még menthető: apró darabról van szó, amelyik eredetileg filmzenének készült volna, nagyzenekari változata hatalmas apparátust igényel, terjedelme viszont nincs öt perc sem. A manapság szent gazdasági szempontok tehát alaposan ellene szólnak műsorra tűzésének. A zseni apró ujjgyakorlata ez. A forma áttetszően világos rondó, a hangzásvilág egyszerre oroszos és jazzes (Stravinsky ugyanebben az időben, a negyvenes évek közepén írta meg az Ebony Concertót, Woody Hermann jazz-együtesének felkérésére). Röviden: a darab pompás, élvezetes, igazi előétel lehet egy elegáns, Michelin-csillagos koncert-vacsorán. Prokofjev versenyműve kemény zene, csak negyedik (utolsó előtti) tételében, s ekkor is csak rövid időre érzelmesebb (ekkor azonban majdnem Rahmanyinov világára emlékeztető), csípős, habzó, mint a jéghideg pezsgő. Szinte durran a dugó az első tétel elején. Megérteni vélem, hogy kevés pianista vállalkozik előadására, rendkívül nehéz és nem hálás a szólista számára. Az Oedipus esetében viszont kissé tanácstalan vagyok. A huszadik század egyik legnagyobb remekműve. Kétségkívül hatásos (amint azt a mostani este közönség-reakciója is bizonyította), mégis ritkán kerül nálunk koncert-pódiumra (operaházi előadására pedig, az 1928-as magyarországi bemutató óta, ha nem tévedek, nem került sor az Andrássy úton). Egyetlen gyengéje van, s ezt utóbb Stravinsky is belátta: a narrátor prózai szövege. Cocteau követte el: dagályos, fellengzős. Méltatlan a zenéhez. Most Kovács István küzdött meg vele: amit meg lehet tenni, ő megtette (az ügyetlen hangosítás az elején pedig elrontotta).

Kocsis magának szánta ezt a szép műsort - aztán az élet úgy hozta, hogy helyettest kellett hívni. Azt hiszem, a zenekar vezetői ezúttal is jól döntöttek, amikor Thomas Sanderlinget kérték fel. Nem tartozik ugyan korunk legnagyobb dirigens-egyéniségei közé, de tudja a szakma csínját-bínját, pontos, szabatos, ízléses. A Prokofjev-zongoraverseny egy-két apró megingásától eltekintve a zenekar is kiváló formában játszott. Jean-Efflam Bavouzet-ről, a versenymű szólistájáról eddig is tudtuk, káprázatos pianista. Világsztár, aki szerencsénkre, családi kötődés miatt szívesen jár hozzánk. Szólamát éles kontúrokkal, harsány színekkel és fölényes virtuozitással játszotta. Aztán adott egy gyönyörű ráadást: a Lenhajú lányt Debussytől, s ebben megmutatta, milyen finom árnyalatokra, lágy tónusokra képes.

Az opera-oratóriumban (a meghatározás magától Stravinskytől való) közreműködő szólisták közül Wiedemann Bernadette ideális választásnak bizonyult Iocaste szerepére, ez a szerep éppen ilyen sötét és erős vocét kíván. De igen jónak találtam Will Hartmannt (Oedipus) és Palerdi Andrást (Tiresias) is. Gábor Gézának pedig külön köszönet jár azért, beugrott Szvétek László helyett: tökéletesen tudta kettős szerepét (Creon, ill. Hirnök).  Volt még egy ötödik szólista is (Pásztor), aki a kórusból lépett elő. Nem írták ki a nevét. Kár, megérdemelte volna.

A beszámoló végére hagytam a kórust. A Honvéd Férfikar és a Nemzeti Énekkar férfiszólamai egyesültek ezúttal. Nagy tisztelettel emelem kalapom teljesítményük és karigazgatóik (Strauss Kálmán ill. Antal Mátyás)  előtt. Ritka szép, erőteljes, tiszta, fényes kórushangzást élvezhettünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

„Kezdenek visszaköszönni a ’70-es évek” – színházi emberek tiltakoznak

Kováts Adél, Mácsai Pál, Pintér Béla és Ónodi Eszter is megszólal abban a videóban, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap kiszivárgott, radikális átalakítása miatt meghirdetett december 9-i demonstráció kapcsán tettek közzé.
Színház

Vidnyánszky az igazságtalanságok megszüntetését várja a törvénytervezettől

A Magyar Teátrumi Társaság elnöke az M1-nek nyilatkozott az új színháztörvénnyel kapcsolatban.
Színház

„Tudsz még hallgatni?” – Beszámoló a színházi alkotók tüntetéséről

A szabad színházért, a kultúra függetlenségéért szerveztek tüntetést december 9-én estére a Madách térre, és noha a bírált törvényjavaslat időközben módosult, sokan úgy érezték, ott a helyük a megmozduláson.
Plusz

Használt a tiltakozás? Végül nem bántaná az NKA-t az új törvényjavaslat

Nem szerepel a Nemzeti Kulturális Alap átalakítása a Nemzeti Kulturális Tanácsról szóló törvényjavaslatban, de a színházaknak közös fenntartási megállapodást kell kötniük a kormánnyal.
Színház

SZFE: Gothár Péter ügyét ürügyként használják fel az egyetem lejáratására

Közleményben tiltakoznak a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai az egyetem lejáratása, ellehetetlenítése, a színházvezetői kinevezések befolyásolása és a független színházi szféra sarokba szorítása ellen.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Liszt mindig forrófejű lázadó maradt – interjú Borbély Lászlóval

Liszt idős korában is forradalmár maradt, csak másért küzdött. Ez derül ki Borbély László új albumából, amelyen a mester kései műveit hallhatjuk. De a zongoraművésznek egy második lemeze is megjelent a napokban, ezen a Goldberg-variációkat találjuk.
Klasszikus gyász

Elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész

Életének 82. évében elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész - közölte hétfőn a Zeneakadémia.
Klasszikus ajánló

Áthallások – az Egri & Pertis Zongoraduó új koncertsorozata a BMC-ben

Milyen maszkban pantomimozott volna Debussy? Mi köze volt Faurénak a bergamaszkokhoz? Sétált-e Händel London komédiás negyedében, és mit talált Sztravinszkij Petruska szobájában?
Klasszikus galéria

Láttál már hangszobrot?

Élmény marad – különleges hangszobor-kiállítással készül az ünnepekre a Müpa és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Világsztárok által aláírt hangszobrokból és egy közel öt méter magas, függesztett elemből álló grandiózus installáció várja a látogatókat az ünnepi készülődés jegyében a Müpa Zászlóterében december 5-től.
Klasszikus gyász

Elhunyt Bónis Ferenc zenetörténész

Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence egykori tanítványa 87 éves volt.