Klasszikus

Zene és narrativitás

2005.06.15. 00:00
Ajánlom
Főtéma, melléktéma, zárótéma, kidolgozás, visszatérés, kóda – ezt tanuljuk már a zeneiskolában, és rendszerint később sem térünk el a jól bevált kifejezésektől, ha 18., 19. vagy 20. századi műveket elemzünk. A zenetanulmányaink kezdete óta mélyen belénk ivódott formaszkémák azonban – a hozzájuk tartozó terminológiával együtt – olykor éppen a mélyebb zenei megértés gátjává válnak.

Azt hisszük: azzal, hogy megállapítjuk egy tételről, hogy az szonátaformájú, majd egyes szakaszait, témáit besoroljuk a fenti kategóriák valamelyikébe, már leírtuk a zene működését, „formáját”.

Ez a szemléletmód persze legtöbbször merőben idegen a kortól, melynek művészetét segítségével látni akarjuk. Jó példa erre, hogy Mozart, a szonátastílus mestere soha nem hallhatott magáról a szonátaformáról. Ennek első részletes leírása ugyanis – H. Chr. Koch Versuch einer Anleitung zur Composition című munkájának harmadik kötetében – csak a zeneszerző halála után, 1793-ban jelent meg. Maga a „szonátaforma” elnevezés pedig csupán Beethoven halálát követően vált használatossá. Ha tehát a zeneszerzői gondolkodás irányából próbáljuk megfejteni a bécsi klasszikus mesterek alkotásait, nyilvánvalóan más megközelítést kell választanunk, mint amit az iskolás formatan kínál.

Az 1970-es évektől fokozatos szemléletváltás ment végbe a zenetudomány területén. Charles Rosen volt az egyik első kutató, aki – A klasszikus stílus című közismert könyvében – szakított a hagyományos felfogással és a szonátaformát elsősorban drámai folyamatként értelmezte, összekapcsolva a szonátastílust az opera műfajával. A 70-es évek második felétől egyre több nyugati zenetudós használta fel elemzéseiben a jelentéstan, a nyelvészet, a hermeneutika és az elbeszélés-elemzés módszereit, eredményeit. Az így megszületett új irányzat, a narratológia elsősorban azt vizsgálja, milyen szabályszerűségek mentén, milyen zeneszerzői stratégiák alapján szerveződnek egy-egy művön, műrészleten, tételen belül a zenei „jelentettek”. „Jelentett”-en a narratológia művelői a zene tartalmi síkját: érzelmi, affektusbeli kifejezését, szimbolikáját, zenén kívüli utalásait értik. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy nemcsak a nyugati zenetudomány vizsgálta a zene tartalmi kérdéseit és annak szabályszerűségeit. A szovjet zeneesztétikában Aszafjev, majd a 60-as években Ujfalussy, később Jiránek intonáció-elmélete is e problematikával foglalkozott.
Ez utóbbit azért is kell hangsúlyozni, mert Grabócz Márta, aki a nyolcvanas években kezdte kutatói pályáját, kettős hagyomány talaján áll. Átveszi egyrészt a Greimas ihlette narratológiai iskola módszertanát és terminológiáját, másrészt viszont – Ujfalussy József tanítványaként, később munkatársaként – ismeri és felhasználja a kelet-európai zeneesztétika eredményeit is. Tegyük azonnal hozzá: ezzel egyedül van a magyar zenetudományban, amely – talán nem túlzás állítani – meglehetős idegenkedéssel figyeli az 1995 óta Strasbourgban működő Grabócz tudományos munkásságát.

Tavaly megjelent tanulmánygyűjtménye, a Zene és narrativitás Grabócz 1980 és 2001 között publikált írásaiból válogat, nyilván reprezentatív módon. A könyv első, nagyobbik része az elbeszélés-elméletek és a zene összefüggéseit vizsgálja, illetve a narratív modellek zene-elemzésben való alkalmazására nyújt példát egy-egy Mozart- és Beethoven-tétel analízise, majd öt Liszt-tanulmány keretében. Az ezeket követő két dolgozat kortárszenei témájú, így ezek tulajdonképpen már átvezetnek a könyv „A kortárs zene különböző irányzatai”-t tárgyaló második részéhez. Ez vegyes műfajú írásokat tartalmaz, a kisebb terjedelmű tudományos publikációktól az ismeretterjesztő előadáson át a lemezmellékletekig és koncertkritikákig.

A publicisztikákat olvasva némi nosztalgiával tapasztaltam: a nyolcvanas években még „téma” volt a kortárs zene, a kritikus érdeklődéssel, értő módon fordult az új alkotások felé. A hangverseny-recenziók elmélyültsége, elemző jellege ellenére mégis úgy érzem, a könyv két része – mind témájában, mind a cikkek műfaját tekintve – olyannyira elüt egymástól, hogy egy kötetben megjelentetni őket szerencsétlen választás volt. A kötetbefoglalást érinti a másik észrevételem is: zavaró, hogy egyes fejtegetések, magyarázatok, idézetek közel azonos módon több tanulmány szövegében is előfordulnak. Érthető, ha az egymástól időben és térben távol publikált írásokban az ember néha ismétli önmagát, de érthetetlen, hogy a könyv alakban való megjelentetéskor a szerző miért nem küszöbölte ki a redundanciákat. Az első rész elemzései mindenesetre számos új és értékes szempontot vetnek fel, analitikus módszere révén pedig a könyv feltétlenül hiánypótló munkának számít Magyarországon.

(Grabócz Márta: Zene és narrativitás. Írások 18-19. századi és kortárs zeneművekről; Jelenkor Kiadó, Pécs, 2004; 256 oldal)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Vidnyánszky az igazságtalanságok megszüntetését várja a törvénytervezettől

A Magyar Teátrumi Társaság elnöke az M1-nek nyilatkozott az új színháztörvénnyel kapcsolatban.
Színház

„Tudsz még hallgatni?” – Beszámoló a színházi alkotók tüntetéséről

A szabad színházért, a kultúra függetlenségéért szerveztek tüntetést december 9-én estére a Madách térre, és noha a bírált törvényjavaslat időközben módosult, sokan úgy érezték, ott a helyük a megmozduláson.
Plusz

Használt a tiltakozás? Végül nem bántaná az NKA-t az új törvényjavaslat

Nem szerepel a Nemzeti Kulturális Alap átalakítása a Nemzeti Kulturális Tanácsról szóló törvényjavaslatban, de a színházaknak közös fenntartási megállapodást kell kötniük a kormánnyal.
Színház

„A mi generációnk nem kapható a gyűlölködésre” – A 30 év alatti színművészek levele az Országgyűléshez

A december 9-én a szabad színházakért és a kultúra függetlenségéért meghirdetett tüntetésen Sodró Eliza, a Radnóti Színház művésze olvasta fel 111 harminc év alatti színművész levelét az Országgyűléshez.
Színház

Újszínház: Nincs tudomásunk szexuális zaklatási ügyről

Közleményt adott ki az Újszínház, amelyben azt írják, nem történt hivatalos bejelentés zaklatási ügyben.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Pozsonyi kórusversenyt nyert a Magnificat Leánykar

Kortárs és szakrális kategóriában is első helyezést ért el a Magnificat Leánykar egy pozsonyi kórusversenyen.
Klasszikus interjú

Liszt mindig forrófejű lázadó maradt – interjú Borbély Lászlóval

Liszt idős korában is forradalmár maradt, csak másért küzdött. Ez derül ki Borbély László új albumából, amelyen a mester kései műveit hallhatjuk. De a zongoraművésznek egy második lemeze is megjelent a napokban, ezen a Goldberg-variációkat találjuk.
Klasszikus gyász

Elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész

Életének 82. évében elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész - közölte hétfőn a Zeneakadémia.
Klasszikus ajánló

Áthallások – az Egri & Pertis Zongoraduó új koncertsorozata a BMC-ben

Milyen maszkban pantomimozott volna Debussy? Mi köze volt Faurénak a bergamaszkokhoz? Sétált-e Händel London komédiás negyedében, és mit talált Sztravinszkij Petruska szobájában?
Klasszikus galéria

Láttál már hangszobrot?

Élmény marad – különleges hangszobor-kiállítással készül az ünnepekre a Müpa és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Világsztárok által aláírt hangszobrokból és egy közel öt méter magas, függesztett elemből álló grandiózus installáció várja a látogatókat az ünnepi készülődés jegyében a Müpa Zászlóterében december 5-től.